öregedés

Valérie Perrin: A vasárnap koldusai

Nagy az elvárás egy olyan szerző irányába, akinek egyik sikerkönyve már nagyon magasra tette a mércét, de ez a könyv szerintem legalább ugyanolyan jó, ha nem még jobb. Amilyen szépen, lassan és finoman épül fel ennek a könyvnek a története, pont olyan maradandó élményt hagy az olvasóban ez a rendkívül érzelemdús és mély értelmű könyv. Olyan sok fontos és értékes téma kap helyet ebben a könyvben, hogy szinte lehetetlen nem...

Tovább...

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

Fredrik Backman könyveit olvasni, olyan mintha az olvasó egy gyors talpalót kapna arról, hogyan érdemes élni, milyen értékek fontosak az életben és mennyire fontos odafigyelni embertársainkra. Backman ismételten egy olyan könyvet alkotott meg, amiben az újrakezdés, az életigenlés, a megbocsátás és a remény egészen új értelmet kap ebben a könyvben. Britt-Marie a könyv főszereplője ennek a könyvnek, aki negyven éven át hűséges társa és szerető felesége volt férjének. Negyven év...

Tovább...

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

A csütörtki nyomozóklub legújabb könyve ezúttal is egy könnyed, laza és humoros regény lett, amiben a krimi szál nem annyira erős, de szerethető karakterei miatt visz magával a történet. Ez a könyv az előbbi kötet folytatása, de csak a szereplői ugyanazok, ugyanis a története egy teljesen új bűncselekeményt dolgoz fel. A könyv megnyerő humora és könnyed ironikus jellege sokat segít abban, hogy a könyv kellően ki tudjon kapcsolni és szórakoztatni....

Tovább...

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fredrik Backman már meggyőzött engem írói tehetségéről egy korábbi könyvével, ez a könyv pedig csak hab a tortán, mert minden egyes szava az ember elevenébe tapint és erősen hat az érzelmekre. Témáját tekintve úgy érzem több generációt is felölel ez a könyv, ugyanis szó esik benne a halálról, az öregedésről, az elmúlásról, a magányról és a szeretetről. Nekem nagyon tetszik Backman írói stílusa, tetszik az a fajta könnyedség, lazaság, önirónia...

Tovább...

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Nehéz helyzetben érzem magam, mikor egy olyan könyvet veszek kezembe, amiről a legtöbben csak pozitívan vélekednek. Ilyenkor akarva-akaratlanul is úgy érzem, hogy rám nehezedik egyfajta külső elvárás, miszerint ez csakis jó könyv lehet, ha már oly sokan toplistás könyvnek tekintik. Ebben az esetben én egyáltalán nem csalódtam ebben a könyvben, sőt most már megértem azon olvasók véleményét, akik oly jó véleménnyel vélekednek erről a könyvről. Nekem ez volt az első...

Tovább...