Egy bájos, kedves, lassan folydogáló történet egy különleges szerelem születéséről, az idő múlásáról és az élet megannyi apró örömeiről és nehézségeiről.
Története egy középiskolai tanárról és annak egykori diákjáról szól, akiknek találkozása sorsszerű. Eleinte csak baráti kapcsolat alakul ki közöttük, élvezik egymás társaságát, sokat kirándulnak, sétálnak, beszélgetnek és közben közelebbről is megismerik egymást.
Két különböző életkorban lévő ember minden külsőséget félre téve úgy talál egymásra, hogy kapcsolatuk olyanná válik, mintha a csillagokban lett volna megírva az, hogy ők egymásra találjanak. A nagy korkülönbség, az eltérő élettapasztalat, a különböző személyiségük nem jelent akadályt számukra, ez sokkal inkább válik valami izgalmas és kalandos dologgá. Csendes, nyugodt és lassú szerelmük során mindketten megtapasztalják az idő múlását, az évszakok váltakozását és azt, hogy mennyire fontos minden napot úgy megélni, mintha az az utolsó lenne.
Két rokonlélek találkozásáról szól ez a lassan csordogáló, már-már melankolikus hangulatú könyv, amiben a tudatos jelenlét felülír mindent. Nem a nagy elsöprő erejű érzelmekről, a szenvedélyes életről, a kalandos mindennapokról szól ez a könyv, hanem az élet egyszerű, mégis egyedi dolgairól. Ízekről, illatokról, formákról, színekről, élményekről és arról a vágyról, hogy megtaláljuk azt az embert, akinek jelenlétében igazán önmagunk tudunk lenni.
Macumoto és Cukikó kapcsolata mindenben eltér a megszokottól. De őket nem érdeklik ezek a felszínes külsőségek, csak átadják magukat egy olyan érzésnek, amit nem az ész racionalitása dönt el, hanem a szív.
De mielőtt eljutnak eddig a pontig, addig mindketten küzdenek érzelmeikkel, gondolataikkal és vágyaikkal. Nehezen engedik szabadjára érzelmeiket, egy kemény belső harcot vívnak önmagukkal, mindaddig míg megengedik maguknak azt, hogy pontosan azt érezzék, amit éreznek.
Ezekre az érzelmekre nagyon szépen rezonál a kinti évszakok váltakozása, ami hol borús, hol esős, hol napsütéses, hol pedig viharos.
A két szerelmes szimbiózisba kerül egymással és az évszakok váltakozásával, az ő kapcsolatuk is változik.
Szerelmi történetük elsősorban nem romantikus és szenvedélyes, hanem egy lassan izzó ismerkedés, amiben a lelkek ismerik meg először egymást és szeretnek egymásban.
Mennyire jó is az, mikor az embernek megadatik az, hogy egy olyan embert találjon, akibe először a lelke szeret bele.
A könyvnek van egy sajátos írói és elbeszélési stílusa, amit vagy szeret valaki vagy nem, de tartalma szerintem mindenképp megnyerő. Itt nem egy pörgős és dinamikus cselekményre kell számítani, sokkal inkább egy olyan történetre, amiben a szenvedés és a felüdülés folyamatosan váltakozik.
Sorok között sokat lehet olvasni az elmúlás gondolatáról, arról, hogy mennyire fontos megosztani az életet egy olyan emberrel, aki valódi társ.
Érdemes elmerülni ebben a történetben, hagyni, hogy magával sodorjon az élet megannyi oldala, amiben az érzelmek és a gondolatok néha csak úgy csaponganak, de aztán minden kitisztul és a helyére kerül.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Semmi olyat nem lenne szabad kimondanunk, ami megakadályozza, hogy másnap reggel mosollyal köszöntsük a másikat.
Különös időjárás Tokióban
Kossuth Kiadó
2024
Puhatáblás
256
Dobószéli Eszter
