Amennyire kedves, megható és bájos ez a könyv, pont annyira elgondolkodtató és mély értelmű. Egy olyan olvasmány, amely a szeretet, a fájdalom és a gyógyulás izgalmas keverékét kínálja, mindezt egy különleges, tokiói kávézó varázslatos légkörében.
A történet középpontjában Momoko áll, aki egy fájdalmas szakítást követően egy apró kávézóba tér be, hogy megossza bánatát. A kávézó tulajdonosával és a helyi vendégekkel való beszélgetés közben egy különös hagyomány születik meg: minden péntek este a fájdalmas elválások vagy szakítások szertartásává válik ez a hely, ahol egy étel, egy történet és a közösség ereje segíthet a gyógyulásban és a továbblépésben. A vajas-currys csirke, amit Momoko készít, szimbolizálja az oldódó fájdalmat, és egyúttal segít neki lezárni a múltat.
Az ő történetét követik a betérő vendégek történetei, mindegyik újabb darabkája a kávézó különleges légkörének. Minden egyes megosztott történetben ott rejlik egy finom és ínycsiklandó étel, egy különleges élmény, és egy tanulság, amely nemcsak a múlt fájdalmait dolgozza fel, hanem valami új reményt is hoz. Könnyek és ízek keverednek egy-egy tál étel mellett, ahol az étel nemcsak testi táplálékot, hanem lelki vigaszt is nyújt. A múlt fájdalmai, bár nem tűnnek el teljesen, a közösség támogatása és a megértés ereje révén valamelyest enyhülnek. A kávézó, mint egy olyan hely, ahol a szavak, a történetek és az étel összekapcsolódnak, lehetőséget ad arra, hogy a fájdalom, a veszteség és a gyász mellett ott legyen a gyógyulás, a remény és az újrakezdés lehetősége is.
A könyv gyönyörűen mutatja be, hogyan találhatunk megnyugvást a mindennapi apró pillanatokban, amelyek sokszor a legnagyobb erőt és vigaszt jelenthetik számunkra. Az író arra emlékeztet minket, hogy a fájdalom enyhítésében nemcsak a nagy, drámai pillanatok játszanak szerepet, hanem a legkisebb, legegyszerűbb dolgok is. Egy étel, amely felidézi a múlt emlékeit, egy történet, amely szavakba önti a fájdalmat és a reményt, vagy egy jó beszélgetés, amely segít megérteni a saját érzéseinket, mind segíthetnek abban, hogy a szívünk megnyugodjon, és újra békére találjunk.
A könyv minden egyes oldalán átüt az író mély tisztelete az emberi kapcsolatok iránt, és az a hit, hogy a legnagyobb erő a közösségben és az egymás iránti empátiában található.
A könyv nemcsak a mindennapi élet apró örömeit ünnepli, hanem mélyebb, filozofikus rétegeket is érint. Az író a fájdalom és a gyógyulás kérdéseit finoman és érezhetően ábrázolja, miközben mindig fenntartja a könnyed, érzelemgazdag hangvételt. Így a történet egyszerre nyújt egy mélyebb, elgondolkodtató élményt és egy szórakoztató, könnyed olvasmányt.
A könyv arról szól, hogy miként válhatunk erősebbekké a szenvedés és a veszteség hatására, miközben megőrizzük a hitünket és a reményt, hogy a legnagyobb nehézségeken is túljuthatunk.
Ha olyan könyvet keresel, ami egyszerre szól a fájdalomról, a gyógyulásról és az érzelmi kapcsolatok erejéről, akkor ez a könyv, ahol a búcsúkat főzik meg, tökéletes választás lehet.
A regény egy szívhez szóló, mély érzelmi utazás, amely arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi gyógyulás nemcsak a szívben, hanem a közösség erejében és a mindennapi rituálékban rejlik.
A történet egyszerre szép és tanulságos, miközben egy kis japán kávézó világát tárja elénk, ahol a legnagyobb fájdalmak is enyhíthetők egy tál étellel és egy jó beszélgetéssel.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mind címkézve éljük az életünket. És e címkék alapján ítélkezünk, és ítéltetünk meg mi magunk is.
Az exem kedvenc receptje
Athenaeum Kiadó
2025
Füles, Kartonált
302
Ikematsu-Papp Gabriella
