Valamiért ennek a könyvnek a hangulata, a története, a stílusa nagyon hasonlít Colleen Hoover könyveire. Itt is adott egy érzelemdús történet, néhány túlfűtött szerelmi jelenettel, megható emberi sorsokkal és egy olyan romantikus hangulat, amiben jó elveszni és kikapcsolódni.
Yasmen és Josiah története egyszerre szívszorító, felemelő és megható. Olvasás közben velük együtt sír és nevet az olvasó, mert sorsuk olyan történetekből áll össze, amivel szerintem sok olvasó találkozott már élete során.
Bármennyire is romantikus, kedves és bájos az ő történetük, azért bőven van benne megpróbáltatás, nehézség és küzdelem.
Yasmen és Josiah története az a szerelmi történet, amiről azt gondolná az ember, hogy örökké tartani fog. De talán minden szerelmi történetről ezt gondolja az ember, mikor a kapcsolat elején még ott van a sok remény, hit és álom.
Yasmen és Josiah is így indult neki az életnek. Szerelembe estek, megházasodtak, egy közös vállalkozást építettek fel és utána jöttek a gyerekek. De mikor az élet közbeszólt és egyik haláleset a másik után jött, valamint a depresszió és a szorongás is mindennapivá vált, akkor a legerősebb szerelem is megtörik az élet súlya alatt.
Ekkor jön rá a házaspár, hogy egyedül a szerelem nem lesz képes arra, hogy megmentse házasságukat és családjukat.
A könyv már az elvált házaspár történetével kezdődik, de váltott szemszögön keresztül a történet mindkét főszereplője elmeséli hogyan jutottak el idáig.
Ebben a hosszas vallomásban és visszaemlékezésben nem csak felismerések, bűnbánat és fejlődés történik meg, hanem felelősségvállalás is. Yasmen és Josiah mindketten felismerik az elkövetett hibákat és egyéni terápia segítségével eljutnak odáig, hogy valódi változás történjen közös életükben.
Bármennyire is jóérzés volt az ő szerelmi történetükről olvasni, engem sokkal jobban érdekeltek azok a részek, ahol Yasmen depressziójáról lehet olvasni, a gyász folyamatairól, valamint arról, hogy hogyan kerül egy házasság válságba és hogyan lehet ezt a házasságot megmenteni.
Fontosnak tartom azokat a részeket is a könyvben, amelyek a terápia, a szakmai segítségnyújtás részeivel foglalkoznak.
Yasmen és Josiah egy óriási törés, gyász, szenvedés és válás után jönnek rá arra, hogy szükségük volt egy kis szünetre, egy kis távolságra, hogy rájöjjenek, hogy a régi sebek ha nem is gyógyulnak be teljesen, de legalább már nem fájnak annyira.
Az ő történetük a második esély megragadásáról, az újrakezdésről és a felelősségvállalásról szól.
Női és férfi szemszögön keresztül követjük végig egy házasság anatómiáját, valamint azt az utat, ami a gyógyuláshoz és az újrakezdéshez vezet.
Magával ragadó szerelmi történetük tökéletes kikapcsolódást és szórakozást ígér. Könnyű elveszni a lapok között és közben azon gondolkodni, hogy mennyire hamar és könnyen kicsúszhat az ember kezéből az irányítás, mikor az élet könyörtelenül lecsap és próbák elé állít.
Yasmen és Josiah története boldogan ér véget, de csak azért, mert mindketten mertek változni, dolgozni önmagukon, külső segítséget kérni és elfogadni azt is, amin már nem tudnak változtatni.
Gyógyulásuk története abban rejlik, hogy magukhoz ölelik az élet kevésbé jó oldalait is, közben pedig megpróbálják a legjobbat kihozni önmagukból. Megtanulnak úgy szeretni, hogy az jó legyen a másiknak.
Ebben a szeretetben rejlik az ő gyógyulásuk és a második esélyük.
Kedvenc idézetem a könyvből:
[…] azon gondolkodtam, hogy vajon az kell-e a boldogsághoz: találni valakit, akivel akkor is tudsz nevetni, amikor minden fáj.
Könyvmolyképző Kiadó
2024
Kartonált
394
Szabó Tünde