A lélektani regények a pszichológiai regényekhez tartoznak. Ezekben a könyvekben a szereplők gondolatvilága, érzelmi és tudati élete, vagy éppen tudatalattija fontos szerepet kap.
Ezekben a regényekben a könyv cselekménye is fontos és ugyanolyan érdekes és izgalmas, mint a szereplők lelki világa, de sokkal hangsúlyosabb a szereplők lelki vívódása, érzelmi fejlődése vagy identitáskeresése.
Ez a lista olyan lélektani regényeket tartalmaz, amelyek górcső alá veszik az emberi psziché működését azzal a céllal, hogy segítsenek megérteni a tetteink mögött megbújó gondolatokat és érzelmeket.
Ezek a könyvek, történeteikkel kivétel nélkül lelkünk legmélyéig hatolnak, érdemes elolvasni őket!
A könyv főszereplője Kya, egyszerűen imádnivaló, bátor, kitartó, okos és egy igazán ritka kincs, aki minden erejével és tudásával azért harcol, hogy életben maradjon. Mindenki elhagyja és kiközösíti, ő mégse az önsajnálatba vagy a gyűlöletbe menekül, hanem egy olyan életet épít fel, ami tiszta és egyszerű. Végigkövetni az ő fejlődését az valami fenomenális érzés. A magányos, sebzett és kitaszított kicsi lányból, egy olyan érett és élet tapasztalt nő lesz, akinek tiszta lelkét semmilyen szenny vagy mocsok nem tudta beárnyékolni. Fantasztikus ez a fejlődésregény, annyira magával ragadó és elbűvölő, hogy az valami hihetetlen.
Kya magányossága, szeretetéhsége és tisztasága erősen rányomja a bélyeget erre a könyvre. Ebből fakadóan a regény egy olyan fordulatot vesz, amire olvasóként én személy szerint nem is számítottam, és hirtelen a fejlődésregényből egy krimi, bűnügyi és nyomozási regény lesz. Ez a fele is nagyon érdekes a regénynek, és a végén néhány sor erejéig tisztázódik a krimis rész is, bár szerintem ez csak mellékszál a regényben.
Ez a könyv nem csak helyenként szép és különleges, hanem ahogy halad vele az ember, egyre jobban és jobban kinyílik és beenged egy olyan világba, ahol igazi emberi értékekre lehet lelni. Én úgy kezdtem neki, hogy még a fülszövegét se olvastam el, számomra elegendő volt a könyv címe és borítója ahhoz, hogy kedvet kapjak hozzá. Ez a szívszorító és fájdalmas regény sokkal többet tud adni, mint amit a fülszövege ígér. Az izgalmas történet, a csodás leírások, a különleges szereplők annyira megnyerőek, hogy nehéz nem szeretni ezt a könyvet. És annak ellenére, hogy szomorú és nehéz témája van, nagyon könnyed és gördülékeny a stílusa.
Kya karaktere a legkülönlegesebb ebben a regényben. Az ő drámája, fájdalma és magánya csodálatosan ötvöződik a külvilág élőlényeivel. Kya lelki világa és az élőlények működése közti párhuzam annyira harmonikus, hogy ez által kicsit elviselhetőbb a könyv búskomor hangulata. A sok miértre olyan válaszokat és megoldásokat ad ez a könyv, amit csak egy bölcs elme tud megfogalmazni.
Ez a regény tele van mély érzelmekkel és túl egy megrendítő történeten olyan emberi sorsok elevenednek meg a könyvben, amelyek olyan bölcsességeket tartalmaznak, amelyek bárkit el tudnak gondolkodtatni. Bár a könyv története fikció, mégis az alaptörténet a szerző egyik gyerekkori emlékét eleveníti fel, ami nagy hatással volt életére.
Ez a könyv olyan sorsokat mutat be, ahol úgy fonódnak össze történetek, hogy emberi cselekedetek és döntések, életeket változtatnak meg.
A könyv megrázó történetét egyes szám első személyben a tizenhat éves Finn meséli el, aki családtagjaival és barátokkal elindul síelni, de egyetlen szempillantás alatt mindannyiuk élete örökre megváltozik. Egy tragédia során életek fonódnak össze, sorsok dőlnek össze és az életben maradás lesz az egyetlen közös céljuk.
Ez az autóbaleset lehetetlen helyzetbe hozza a családi kirándulás összes tagját, miközben mindannyian a túlélésért küzdenek. Olvasóként Finn szemén keresztül tudjuk végigkövetni ezt a drámai történetet, aki élet és halál között lebegve mesél az emberi döntések súlyáról, az emberi esendőségről, tévedésekről, megbánásról és bűntudatról.
A könyv elején még úgy tűnik mintha magán a baleset körülményeien lenne a hangsúly, de a könyv nagy részét a baleset utáni időszak teszi ki, mikor a túlélők egyéni döntéseik következményeivel, azok súlyával és terhével kell együtt éljenek.
Ez a könyv rengeteg morális és etikai kérdést taglal, de egy pillanatig sem foglal álláspontot, hanem megmutatja mennyire szubjektív és helyzetfüggő tud az lenni, hogy valamit egyértelműen jónak vagy rossznak kiáltunk ki. Mikor élet és halál kérdéséről van szó, akkor az emberi ösztönök egyből bekapcsolnak és ez a könyv megrendítően mutatja be, milyen mélyre tud ilyenkor süllyedni az ember.
Ezeknek a döntéseknek a terhével és súlyával küzdenek a könyv szereplői is, akiknek szívszorító és fájdalmas története túlmutat az emberi hibákon és gyarlóságon, ugyanis túl a tragédián és a bűntudaton, a szeretet és a megbocsátás, ami mindaddig míg él az ember, esélyt ad a boldogulásra.
A könyv főszereplője zseniális módokon feszegeti a határokat eme fontos kérdés kapcsán, ami azt hiszem minden nőt érint: Legyen vagy ne legyen gyerekem?
Van-e egyáltalán megfelelő idő a gyerekvállalásra?
Társadalmunk, szociális kapcsolataink és gyakran mi magunk is akkora szükségtelen terhet teszünk magunkra a gyerekvállalással kapcsolatban, aminek következménye a sok szenvedés, lemondás és fájdalom.
Rose Napolitano,a könyv főszereplője ugyanezzel a kérdéssel szembesül néhány évnyi házasság után, annak ellenére, hogy már fiatal kamaszként megfogalmazódott benne, hogy sosem szeretne anyává válni.
Rose és férje, Luke, házassága elérkezik egy olyan pontra, ahol jövőjük attól függ, hogy lesz-e közös gyerekük vagy sem. Bár Luke is azt vallotta házasságuk előtt, hogy ő sem szeretne gyereket, most mégis meggondolta magát, és azt várja feleségétől, hogy ő is változtassa meg véleményét.
De vajon lehet-e egy nőből jó anya úgy, hogy sosem vágyott erre? Vajon a gyerek születése után megváltozhat a véleménye, vagy akkor már túl késő? Vajon csak a nőnek kell ezt a nagy áldozatot bevállalni, annak érdekében, hogy a házassága ne menjen tönkre? Vajon képes lesz rá, hogy élete legfontosabb részeit feladja, azért hogy gyereke legyen? Vajon mennyit hazudhat magának és mennyit a férjének? Vajon minden nő álma az, hogy anya legyen?
Ezeket a kérdéseket járja körül Rose is ebben a regényben, élete kilenc különböző változatában. Minden egyes történetnek más és más a kimenetele, vannak benne közös pontok is, de a legfontosabb az, hogy milyen következményekkel jár minden egyes döntés.
Minden egyes életút, amit Rose bejár, egy újabb megélt élet, egy újabb lehetőség arra, hogy kihozza magából a legjobbat, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek nem arról szólnak, hogy mi a jó és mi a rossz, hanem arról, hogy megismerje önmagát és rátaláljon saját útjára.
Ez a könyv annyira élethű és dinamikus, hogy olvasóként úgy érzi az ember, mintha róla szólna ez a könyv, mintha az ő gondolataiban olvasna a szerző. Backman könyvében életre kelnek a szereplők, igazi hús-vér emberek, akik hétköznapi sorsokon és történeteken keresztül az élet különböző területeire próbálnak olyan gondolkodni valót adni, ami talán nagyobb tudatosságra és felelősség vállalásra szólít fel.
Backman könyve egy kudarcba fulladt bankrablásról szól, egy ingatlanügynökről és több olyan emberről, akik egy lakásbemutatóra érkeznek. Egy véletlen során ez a bankrabló idekeveredik ebbe a színes társaságba, ahol a sok különböző személyiségű és sorsú ember hatást gyakorol egymásra, megváltoztatva egymás életét. Miközben ezek a túszok összeismerkednek, hamar rájönnek arra, hogy mindannyian hordoznak olyan félelmeket, szorongásokat, kudarcokat és fájdalmakat, amik közösek bennük.
Ez a tragikomikus, szívet tépő és szívet szorongató történet egyszerre megdöbbent és felráz. Backman-nek sikerül szereplői esendősége által az emberi lélek legsötétebb bugyrait is feltárni, ami által nagyon könnyű kapcsolódni ezekhez az emberi sorsokhoz.
Ezt a könyvet csakis úgy lehet végigolvasni, hogy az ember egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Backman humorosan és kissé szarkasztikusan mutatja be szereplőit, felnagyítva problémáikat és górcső alá véve mindazt, ami gyakran jelentéktelennek tűnik a szürke hétköznapokban, de hatása mégis életeket változtathat meg.
Ahogyan a könyv szereplői mesélnek szorongásaikról, félelmeikről, konfliktusaikról, kudarcaikról az annyira emberi, testközeli, hogy olvasóként olyan mintha saját magát olvasná ki az ember ebből a könyvből.
Ez a nagyon különleges és egyedi írásmód felfoghatatlan hatást gyakorol az emberre, magával ragadó, letaglózó és katartikus.
Azt hiszem csak a zsenik tudnak ilyen mélyen belelátni az emberi lélekbe, megmutatva azt a kesze-kusza érzelmi világot, ami gyakran az ember számára is érthetetlen és megfoghatatlan. Miközben hol nevetve, hol sírva, hol meghökkenve, hol pedig rácsodálkozva nézünk önmagunkra ebben a könyvben, talán egy olyan folyamat is elindul bennünk, ami által sikerül jobban megismerni önmagunkat.
Giovanna, a regény fiatal kamaszlány főszereplője, apja egy meggondolatlan mondata hallatán, ami az ő rondaságára utal, teljesen összeomlik és onnantól kezdve elkezdi nem csak önmagát, de a körülötte lévő felnőttek világát is megkérdőjelezni. Az, hogy apja pont a serdülőkor határán egy ilyen megbántó mondattal illeti, Giovanna lényébe mar és innentől kezdve ő is egyfajta undorral és utálattal kezd el önmagára nézni. A fiatal kamaszlány pont akkor sérül, amikor a leginkább lenne szüksége szülei támogatására, bizalmára és őszinteségére.
Giovanna felnőtté válását lehet végigkövetni ebben a könyvben, aki miközben felkutatja apja családját, hogy rájöjjön arra, valóban olyan ronda, mint utált nagynénje, végigjárja a kamaszkor összes tipikus szakaszait. Elveszíti bizalmát a felnőttekben, elkezd ő is hazudni, csalódik szüleiben, közben pedig mindenki és minden ellen lázad. Elkezdi felfedezni szexualitását, megváltozik saját testképéről alkotott véleménye, átéli az első szerelmet és rájön arra, a szülei is emberek, akik tévednek, mint minden felnőtt.
Kiben bízzon ezek után, ha még saját apja sem őszinte vele? Miért hazudnak a felnőttek gyerekeiknek? Vajon tényleg azok vagyunk, amit mások mondanak és gondolnak rólunk? Vajon szüleink rólunk alkotott képe megfelel a valóságnak? Vajon egyetlen kimondott mondat ekkora hatással bírhat?
Nehéz és súlyos kérdések ezek, és most már értem miért olyan népszerű Elena Ferrante, mert mer beleállni a legmélyebb és legfájdalmasabb témákba, még akkor is ha ez gyakran az ember elevenébe talál.
Kamaszkori nehézségek, felnőtté válás rögös útja, szexualitás megélése, valamint az igaz szerelem kérdése, ezek mind olyan témák amik nagyon élesek ebben a regényben.
Bár a könyv Giovanna traumatikus élményeiről szól, valójában a felnőttek hazug életén van a hangsúly, ami tele van rengeteg hibával, tévedéssel és rossz döntéssel.
A félreértések, a ki nem mondott gondolatok és érzelmek, az elhallgatás, a sértődés, a sebezhetőség határozza meg két fiatal felnövésének néhány évét. Egy-egy rövid kis szösszenet vagy egy villanásnyi elbeszélés olyan hatást tud ebben a regényben kiváltani, amitől én mint olvasó beleborzongtam, össze szorult a szívem és csak vitt magával az ár.
Marianne és Connell különleges kapcsolata, ami hol barátság, hol szerelem, szimbolizálja a felnőtté válás bonyolult és fájdalmas szakaszait. Az ahogyan ez a két egyetemista egymáshoz, barátaikhoz, családjukhoz és a világhoz viszonyul, meghatározza „normálisnak” tűnő életüket. A népszerűség, az elfogadás, a társaságban betöltött szerepek, mind olyan dolgok, amitől sebezhetővé válnak.
Marianne és Connell két teljesen különböző családi háttérből jönnek, különböző családi mintákat és elvárásokat hoznak magukkal. Küzdelmük nem csak a világgal szemben nyilvánul meg, hanem önmagukkal szemben is. A családi gyökerek, a társadalmi ellentétek és a szociális elvárások rányomják bélyegüket a felnőtté válásukra.
A könyv annyira élethűen és autentikusan ábrázolja a középiskolások és egyetemisták nyomasztó problémáit, hogy ebben mindenki önmagára találhat valamilyen szinten. Talán ebben a korban számít a legtöbbet az, hogy ki a „normális” és ki az aki nem. Ebben a korban széles spektruma van a normalitásnak, mikor a menőség mindennél fontosabb. A szegény és gazdag diákok közti szakadék, a menő és kivetett közti távolság, áthidalhatatlannak tűnnek, miközben a szereposztások akár pillanatok alatt változnak. Innentől kezdve már semmi sem olyan egyértelmű, mint ahogyan az tűnik.
Sok benne a lélektani és romantikus elem, ettől olyan élvezetes az olvasása. Helyenként kényelmetlen vagy szívszorító a két fiatal küzdelme és bizonytalansága, de sokat árul el a rossz döntések következményeiről. Amennyire hétköznapinak tűnik ez a tinikről szóló történet, annyira nem hétköznapian van megírva.
