Náray Tamás egyik könyvéről, „Az utolsó reggel Párizsban” már írtam könyvkritikát, most egy másik könyvéről írok, mely nekem személy szerint jobban tetszett. Ez a könyv a „Zarah”.
Náray Tamás regénye, a 20. század történelmi korszakát mutatja be, mindezt egy asszony életén keresztül, aki megél szerelmet, árulást, sikert, kudarcot és boldogságot is.
Zarah Winter, a könyv főszereplője, szerető és fényűző családba születik. Egy gazdag zsidó család történetét ismerjük meg, kiknek sorsát megpecsételi a 2. világháború. Az 1930-as évek Németországában Zarah elveszíti családját, otthonát, hazáját, de még a nevét is. Családtagjai egy koncentrációs táborban életüket veszítik. Zarah és nővére, Edel, az egyedüli túlélők, akik életüket, egy jószívű és segítőkész szakácsnőnek és a véletlennek köszönhetik. Olaszországba menekülnek és ott új életet kezdenek, azonban múltjuk ott is utoléri őket. Eltitkolják múltjukat, egy új életet építenek maguk köré, azonban sok évtizeddel később szembe kell nézniük múltjuk titkaival. Zarah-t annyira megedzették a múlt tragédiái, hogy egysíkú karaktere miatt zátonyra fut kapcsolata lányával, Jozefa-val, és később unokáival is. Sok évvel később, Zarah Izraelbe költözik, és egy festmény, melyet a tévében meglát, újra emlékezteti gyökereire és rég elvesztett családjára. Ez a festmény a családjáé volt, a nácik azonban elvették tőlük. Nyomozni kezd a festmény után, és sok döbbenetes fordulat után, rátalál régen elveszettnek hitt unokáira is.
Ez egy érzelmes családi regény, nyomozati szálakkal, romantikus történetekkel és realista tájleírásokkal. Szerintem ez egy minőségi szórakoztató könyv, több fontos elemmel: család, igazi szerelem, dráma és művészet.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Edna, nekem nem az a gazdagság, ha mindenem megvan, hanem, ha nem hiányzik semmi az életemből.
Zarah
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla, Védőborító
739
