Sosem fogom megunni azokat a könyveket, amelyek a 2. világháborúról szólnak. Nagyon sok könyvet olvastam már ebben a témában, de eddig valahogy mindig olyan könyvek kerültek a kezembe, amelyek a zsidó oldalát mutatják meg a történelem eme sötét korszakának.
Egyetlen ehhez hasonló könyvet sem olvastam eddig, nem csak azért nem, mert a német oldalát mutatja meg a háborúnak, hanem azért is, mert hangulatában és stílusában ez a könyv úgy hat az érzelmekre, hogy közben csak tényeket közöl, mindeközben a sorok között ott van az a feszültség, ami gyomorforgatóan hat az olvasóra, ugyanakkor kíváncsivá tesz a folytatásra.
Semmi rendszert vagy tudatos cselekményépítést nem fedeztem fel ebben a könyvben, sőt néha olyan szétszórtnak vagy csapongónak tűnt, és én pont emiatt szerettem annyira.
Ez az egész regény egyfajta visszaemlékezés, egy női hang meséli el egyes szám első személyben a történetét, egy olyan történetet, ami tele van bűnbánattal, haraggal, bánattal, szenvedéssel és szenvedéllyel is.
Rosa, a könyv főszereplője, egyfajta távolságból szemléli életét és ezt a fajta távolságot érezni is lehet a történeten. Ő az, aki Hitler egyik előkostolója a tíz nő közül, akinek az a munkája, hogy Hitler összes ételét megkóstolja mielőtt az Hitler elé kerülne. Mivel a 2. világháborúban többen is próbáltak Hitler életére törni, ezért a Harmadik Birodalom vezetője állandó rettegésben élt, és mivel félt az ételmérgezéstől, ezért német nőket kényszerített arra, hogy előkostolói legyenek.
Rosa, a fiatal férjes asszony, aki szüleit elveszítette, férje pedig eltűnt a fronton, egyedül és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival. A Führer, a Farkas előkostolójaként napi szinten néz farkasszemet a halállal, miközben olyan erkölcsi döntéseket hoz meg, amelyek miatt állandó bűntudatban és halálrettegésben él.
Rosa karaktere egyszerűen lenyűgöző volt számomra, ugyanis egyfajta hidegvérrel nézett szembe a háború borzalmaival, ugyanakkor a kemény maszk mögött végig ott volt az érzelmek tengere, ami hol szégyen, félelem vagy bűnhődés volt.
Rosa számomra egy teljesen más szemszögből mutatta meg a 2.világháborút, nem csak a női sors miatt, hanem azért is, mert nem ő vonta le a háború tanulságait vagy következményeit, hanem az olvasóra bízta mindazt, amit ő képtelen volt szavakba önteni. Emiatt volt olyan katartikus a könyv hatása, ugyanis csupán a tények közlésével és azzal, hogy Hitlert is csak mint egy esendő embert mutatott be, nálam azt a hatást érte el ez a könyv, hogy most először nem a borzalmakon volt a hangsúly, hanem az átlagos, hétköznapi emberi történeteken.
Bár maga Rosa története egy fikció, a könyv végén azonban kiderül, hogy egy 96 éves német nő ihlette ezt a történetet, aki Hitler egyetlen túlélő előkostolója volt. Bár a szerző személyesen nem tudott már találkozni ezzel a nővel, története mégis tovább él Rosan keresztül, aki német nőként, és nem zsidóként meséli el az ő verzióját a háborúnak.
Rosa története, bár szívet tépő és fájdalmas, mégis bátorságról vall, ugyanis gyakran a halk hősök az igazi hősök, akik ha nem is tettekkel vagy szavaikkal, de életükkel egy olyan életösztönről és élni akarásról tesznek bizonyságot, amiről érdemes olvasni és beszélni.
Ő is a háború elszenvedője, még akkor is ha ő nem a harcmezőn vagy a koncentrációs táborokban küzdött meg az életért, hanem a Farkas odújában, ahol sodródva a háború eseményeivel, próbálta a legjobbat kihozni belőle.
A könyv végig nagyon izgalmas és feszültséggel teli, csak pont a vége sikeredett egy kissé összecsapottnak, túl nagy benne az időbeli ugrás és nehéz követni a kimaradt részeket.
Ennek ellenére ez egy ízig-vérig izgalmas könyv, van benne némi szerelmi szál, drámai hatás és néhány váratlan fordulat is a végén.
Hétköznapi emberekről, női sorsokról és lelki folyamatokról szól ez a könyv. Nagyon örülök annak, hogy elolvashattam ezt a könyvet, mert egy számomra ismeretlen terepre kalauzolt engem, közben pedig erősen hatott az érzelmeimre.
A regény lélektani része számomra nagyon megnyerő volt, ugyanis a könyv szerzője górcső alá veszi az emberi lélek legsötétebb bugyrait, megmutatva azt, hogy szélsőséges helyzetekben az ember bizony szélsőséges döntéseket hoz, amelyek gyakran ütköznek a morális normákkal.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mindig is megdöbbentett, hogy ilyen könnyű megfeledkezni önnön létünk részeiről; de ha nem őrülünk meg, azt csak annak köszönhetjük, hogy nem veszünk tudomást a többiek tovább zajló életéről (…)
A Farkas asztalánál
Libri Könyvkiadó Kft.
2020
Füles, Kartonált
380
