fejlődésregény

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Sten Nadolny: A lassúság felfedezése

Nagy rajongója vagyok a szépirodalmi műveknek, hiszen oly sok különleges és egyedi remekműre bukkantam már ebben a kategóriában, ami nagyban befolyásolta eddigi olvasmányélményeimet.

A következő könyvről és szerzőről, bevallom őszintén, mindaddig míg valaki figyelmembe nem ajánlotta, nem is hallottam róla. És ha ez így maradt volna, nagyon sokat veszítettem volna, hiszen „A lassúság felfedezése” Sten Nadolny-tól, egy kiváló remekmű, mely mély nyomot hagyott bennem.

Szó szerint szavak nélkül maradtam miután elolvastam. Nem azért mert olyan megrendítő, fordulatos vagy eseménydús lenne a könyv története, hanem azért mert kiváló a stílusa, remek a felépítése és akarva-akaratlanul magába szippant az a lassúság ami már a könyv címében, és a könyv minden oldalán érzékelhető.

Zseniálisnak és bravúrosnak tartom azt, hogy ebben a rohanó, néha bolond, teljesen digitalizált világban, egy ilyen könyv olvasása közben minden lelassul. Nem a könyv cselekménye az ami magával ragad, hiszen nem is ezen van a hangsúly a regényben, hanem az idő és a dolgok lelassítása.

Soha nem olvastam még így egy könyvet, mint Nadolny könyvét. Ráérősen, lelassítva, odafigyelve minden részletre. Kiélveztem a mondatok stílusát, a szavak hatását, a sorok között elrejtett mondanivalót. Ez nem egy pörgős könyv, nem egy szórakoztató olvasmány, hanem egy igazi, komoly, irodalmi remekmű. Ezt a könyvet nem lehet csak úgy gyorsan átfutni, nem lehet részeket kihagyni belőle. Nehéz olvasmánynak tartottam, de valamiért nem tudtam letenni, mindig újabb és újabb részeket akartam elolvasni.

Röviden szeretném bemutatni a regény „cselekményét”, hiszen úgysem tudom visszaadni azt a hatást amit ez a könyv gyakorolt rám.

A regény egy valós történelmi személy, John Franklin életét dolgozza fel. John gyerekkori álma, hogy tengerész legyen, bár lassúsága, szaggatott beszéde, nehézkes járása miatt ez szinte lehetetlennek tűnik. A regény elején úgy tűnik mindenki félkegyelműnek tartja, mintha visszamaradt volna a fejlődésben. Ő azonban mit sem törődik mindezzel és hátrányából előnyt kovácsol. Jelentkezik a haditengerészethez, több csatában is részt vesz, harcol, tanul és szerelmes lesz. Rendkívüli adottságának köszönhetően mindent könnyen megtanul és megjegyez, odafigyel a részletekre és képes felülkerekedni a dolgokon. Több felfedezőútra is elindul, azért hogy valóra váltsa álmát és megtalálja az Északnyugati átjárót.

Sten Nadolny, John Franklin, a híres sarkkutató életpályáját mutatja be, fiktív regényi történetekkel, amelyek csak még többet adnak a kutató legendás életéhez és tengerészi szenvedélyéhez.

Igazi kaland- és fejlődésregény Sten Nadolny könyve, amelyben a lassúság egészen más értelmet és értelmezést kap. Sten Nadolny könyvét olvasva, az ember rájön, hogy a lassúság nem egy hátrány, nem egy betegség, amit a mai társadalom oly szívesen megcímkéz és megbélyegez, hanem egy erény, ami oly sok lehetőséget kínál. Hiszen semmi sem örök, csak a jelen pillanat, amelyet John Franklin oly természetesen és emberien megél, ami a mai embernek már szinte lehetetlennek tűnik. Mindezt úgy teszi, hogy közben körülötte harcok dúlnak, emberek vadul kapálóznak a műszaki haladás korában, ő pedig mindent, szinte lassított felvétel módban követ, figyel, elemez és megjegyez.

Zseniális dolog így írni könyvet az időről, a lassúság apró örömeiről és csodájáról.

Ennek a könyvnek az olvasására meg kell érni és nyitottnak kell lenni. Ez a könyv csak annyit tud adni minden olvasónak, amennyit az olvasó hajlandó maga is beleadni a könyvbe. Át kell élni és érezni a könyv hangulatát és életfilozófiáját, és akkor válik igazi, különleges és értékes olvasmánnyá „A lassúság felfedezése”. A könyv olvasása során az olvasó együtt indul el John Franklin-nal a felfedező utakra, és rájön, hogy úgy ahogy a felfedező kutatónak sem az út vége volt a cél, hanem maga az út, úgy az olvasónak is a könyv szelleme és az idő lelassítása az, ami fontossá és értékessé válik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Háromféle időpont van: a megfelelő, az elszalasztott és az elsietett.

A lassúság felfedezése Book Cover A lassúság felfedezése
Sten Nadolny
Fekete Sas Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
400