kortárs

Raphaelle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Egészen új tapasztalat volt számomra a következő olvasmány, a szórakoztató irodalomnak egy olyan könyve, ami bár irodalmilag szerintem nem annyira értékes, mégis megfelel egy könnyed és laza kikapcsolódásnak. Életmódbeli tanácsadásnak, valamint önfejlesztő útmutatónak elég jó, irodalmilag azonban szerintem nagyon lapos és egyhangú.

Regényesített formában könnyebben megy ezeknek az életmódbeli tanácsoknak és módszereknek az átadása, megkímélve az olvasót egy száraz és unalmas tanfolyamtól.

A regény stílusából és felépítéséből mindenképp ki lehet érezni azt, hogy a könyv szerzője elsősorban egy motivációs trainer és egy személyiségfejlesztő coach, ugyanis a hangsúly ezeken az elemeken van.

Egészen kreatív és szórakoztató szemszögből közelíti meg a könyv szerzője azt a fajta „erősebbkutya-szindrómát”, amit regényében kifejt. Mivel konkrét tippekkel és hasznos tanácsokkal látja el olvasót, ezért sikerül fenntartani egy ideig az olvasó érdeklődését, mégsem mondhatom el azt, hogy bennem maradandó élményt hagyott volna ez a könyv.

A regény központjában egy harmincas, munkakedvelő és elkötelezett fiatal nő áll, akinek cége, olyan embereken segít, akik szeretnének életvitelükön és gondolkodásukon változtatni. A változást és a fejlődést egy csoportterápián belül tapasztalják meg az oda látogatók, akik hajlandóak nem csak önmagukon dolgozni, de mernek szembeszállni az olyan oroszlán típusú emberekkel, akik felsőbbrendűnek érzik magukat és uralkodnak mások felett.

Ebbe a terápiás csoportba kerül be Maximilien Vogue is, a gazdag és sikeres üzletember, aki szintén terápiára szorul, hiszen nála is erősen jelen van az „erősebbkutya-szindróma”.

Romane, a terápia csoportvezetője, kreatív és konkrét példákkal és gyakorlatokkal segít azokon az embereken, akik évekig lenéző, hatalomittas vagy felsőbbrendű emberként viselkedtek családi-, baráti- vagy munkahelyi kapcsolataikban.

Humoros és érzelemdús utat járnak be a csoport tagjai, akiknek végül sikerül megtalálni saját útjukat, amely által egy boldogabb és beteljesültebb életet élhetnek.

A regény témaválasztása betalált nálam. Igazán fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk az olyan témákkal és ember típusokkal, amelyek által saját személyiségünk fejlődhet. Tanulságos és kézzel fogható konkrét tanácsokat és módszereket lehet ebből a könyvből tanulni.

A regényt átszövő szerelmi szál, számomra azonban túl romantikus és idillikus. Ez a része nagyon hasonlít egy tündérmesére, ahol minden szép és jó, a végén pedig mindenki boldog. Mivel a romantikus szál túl erősen jelen van ebben a könyvben, ezért a karakterek kidolgozása elég gyenge és lapos.

A könyv üzenete, az elfogadás és a nyitottság, mindenképp figyelemreméltó, viszont a könyv stílusa és hangulata nem sok olvasási élményt nyújt. Könnyed és laza szórakoztató olvasmánynak megfelel, de ne várjunk tőle katartikus élményeket, mert ez „csak” egy bájos, egyszerű és meseszerű kis történet, ahol minden jó előre kiszámítható és kevés benne az izgalom.

Könnyen és gyorsan lehet haladni vele, a végén azonban elég üresnek érezheti magát tőle az ember, mert sokat nem tesz hozzá az életéhez. Önsegítő és személyiségfejlesztő praktikákat nyújt, de nagyon amatőr és lapos szinten. Sajnos nagyon hiányzik belőle az írói fantázia és tehetség, mert ezek nélkül ez csak egy olyan könyv, amit végigolvas az ember, de utána nem sok minden marad meg benne.

Bárcsak több izgalmas és fordulatos eseményszál lett volna benne, mert így talán nagyobb hatást ért volna el. Így, ez a regény csak egy humoros és vicces könyv, ami egyfajta eligazítást mutat az oroszlánok megszelídítéséhez.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akarata ellenére senkit nem lehet megváltoztatni. Ellenben amikor valaki saját maga dönt úgy, hogy megváltozik, elképesztő eredményeket lehet elérni.

Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni Book Cover Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni
Raphaelle Giordano
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
304

Julia Gregson: Monszun Indiában

A „Monszun Indiában” számomra egy nagy kedvenc lett, nagyon élveztem a könyv minden egyes oldalát. Annyira érdekes volt a történet, a cselekmény fokozása és a feszültséggel teli megannyi pillanat benne, hogy alig tudtam letenni.

Csak dicsérő és elismerő szavakat tudok erről a könyvről írni, mert a könyv borítójától egészen a tartalmáig és a karakterek kidolgozásáig, minden megnyerő benne.

Annyira fordulatos, feszültséggel teli, rejtélyes ez a regény, hogy kár lenne kihagyni egy ilyen olvasmányt. Minden szükséges elem meg van benne, amitől számomra igazán érdekes és szórakoztató olvasmánnyá válik: szerelem, kaland, titokzatosság, rejtély és egzotikum.

A történet két fontos részből áll, ami két különböző helyszínen játszódik. A történet első fele Angliában, pontosabban egy vidéki kis településen játszódik, ahol megismerjük a regény főszereplőjét, Kitet.

Kit, egy képzett ápolónő, aki a 2. világháborúban egy londoni kórházban dolgozott és közben bábának is tanult. Egy elszenvedett trauma során azonban visszavonul anyjával a vidéki birtokra, hogy kiheverje ezt az élményt. Ott segít a birtok tulajdonosának, aki egyben családi barátjuk is, egy jótékonysági szervezet elindításában, ami helyileg Indiában van. Közben megismerkedik egy indiai orvossal, Antóval, és kezdetét veszi egy viharos és kalandos szerelem. Hirtelen felindulásból házasságot kötnek és együtt indulnak vissza, Anto szülővárosába és családjához, Indiába.

Ezzel zárul a regény első fele, amit egy sokkal érdekesebb és még kalandosabb második rész követ.

Az új helyszínnel a szereplők is változnak, ugyanis most Antó családtagjait és ezek életét ismerjük meg. Bár az indiai táj egzotikus és fantasztikus, ez még sem könnyíti meg a fiatal házaspár első éveit. Házasságukat nem csak Kit anyja ellenzi, hanem Antó szülei is, akik erősen ragaszkodnak a hagyományhoz és nehezen tudják elfogadni brit menyüket.

Nehéz, megpróbáltatásokkal és veszélyekkel teli évek várnak rájuk. Antó megpróbál orvosként elhelyezkedni egy olyan világban, ami éppen egy nagy átalakuláson megy át, a függetlenné válás után. Kit az általa és Daisy által támogatott szülőotthonban végzi munkáját, ami sok váratlan feszültséget, gondot és kihívást idéz elő életében.

A fiatal szerelmespár együtt és külön-külön próbál szakmailag és személyileg érvényesülni, egy hagyományokkal és babonákkal teli világban. Mindketten angol oktatásban részesültek, ezért nehezen alkalmazkodnak és találják meg helyüket egy olyan világban, ahol a kasztrendszer még mindig erősen jelen van. Mint egy monszun úgy vannak ők jelen Indiában, mindent felforgató és átgondoló terveikkel és cselekedeteikkel. Új szemléletük, átreformáló cselekedetük és szenvedélyes életük nagy hatással van az indiai emberekre akik épp a hagyomány és az új világ között örlődnek. A függetlenedés, a fejlődés és a változások nem csak Kitet és Antót állítják nagy kíhívások elé, hanem India egyszerű embereit is, akik nehezen tudnak felnőni ehhez az új élethelyzethez.

Gyakran érzi azt az ember, hogy ez a változás mindent elsöpör, mint egy monszun, a vihar után azonban minden letisztul, és a romokból valami egészen csodálatos épül fel.

Egészen csodálatosan alakul Kit és Antó története, miközben saját identitásukat keresik, ugyanakkor az indiai hagyománytisztelő kultúrába is próbálnak beilleszkedni. Saját házasságukat is próbálják a felszínen tartani, ami egyre nehezebbé válik, ugyanis Antó családja eleinte nagyon eltaszító és ítélkező a fiatal angol feleséggel szembe.

Meseszerű az egész történet, bájos és romantikus elemekkel, valamint kalandos és fordulatos csavarokkal.

Az indiai kultúrát, hagyományokat és a kasztrendszert csak a történetek peremén ismerjük meg, ezek kevesebb hangsúlyt kapnak a regényben, mint a szerelmespár kalandos története. A romantikus oldal a leghangsúlyosabb a regényben, kevés történelmi adattal és információval. Ettől válik a regény egy könnyed olvasmánnyá, amiben a család, a szerelem és a hagyományok nagy hangsúlyt kapnak.

Gyors és pörgős a regény stílusa, akárcsak az a világ, amiben a fiatal szerelmespár él. A terhelő titkok, az egzotikus történetek és a család fontossága teszik ezt a regényt olyan különlegessé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A kéz az enyém, de Isten cselekszik…

Monszun Indiában Book Cover Monszun Indiában
Julia Gregson
I.P.C. Mirror Könyvkiadó
2018
Kartonált
446

5 legjobb magyar könyv

Kevesebb magyar irodalmat olvasok, mint világirodalmat, de mikor a kezembe kerül egy magyar szerző által írt könyv, akkor örömmel veszem tudomásul, hogy a magyar kortárs irodalomban is vannak kiemelkedő szerzők, egészen értékes irodalmi olvasmányokkal.

Ebbe a kategóriába most olyan könyveket válogattam össze, amelyeket témájukat, valamint irodalmi értéküket tekintve, igazi remekműveknek tekintek.

Érdemes ezekre a könyvekre felfigyelni és jóval több magyar irodalmat olvasni, mert szerintem bőben van miből válogatni, és hazai pályán is sok irodalmi remekmű születik.

  1. Fábián Janka: Emma évszázada

    Fábián Janka trilógiája egy igazi családregény, emberi sorsokkal és családi hagyományokkal. Emma történetén keresztül ismerjük meg a 20. század történelmét: 1. és 2. világháború, 56-os forradalom, 1968, 1989.

    Egy évszázad történelmi eszméi kerülnek elmesélésre a trilógiában, miközben ezek a történelmi események sorsokat határoznak meg, melyek társadalmi és egyéni változásokat idéznek elő.

  1. Náray Tamás: Zarah

    Náray Tamás regénye, a 20. század történelmi korszakát mutatja be, mindezt egy asszony életén keresztül, aki megél szerelmet, árulást, sikert, kudarcot és boldogságot is.

    Ez egy érzelmes családi regény, nyomozati szálakkal, romantikus történetekkel és realista tájleírásokkal. Több fontos eleme is van a regénynek: család, igazi szerelem, dráma és művészet.

  1. Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

    Ez az őszinte hangvételű, olykor hátborzongató, de ugyanakkor felemelő kortárs regény, napjaink egyik leghűbb tükre a valóságnak.

    A magyar írónő nem egy „lányregény”-t mesél el, hanem életének saját drámáját tárja fel, mindezt nem egy sajnáltató vagy panaszkodó stílusban, hanem megbocsátással és megértéssel az őt ért szenvedések iránt.

  1. Szöllősi Mátyás: Simon Péter

    A könyv több egymástól teljesen független kis történetből és eseményből áll, amelyek a regény végére sem állnak össze, ezért is olyan érdekes és feszültséggel teli minden egyes mozzanat és esemény, aminek Simon Péter tanúja.

    A könyv lapjait olvasva egyre csak nő a feszültség és a homály, hiszen minden esemény, párbeszéd vagy szereplő, csak egyre több és több kérdést vet fel.

  1. Csepelyi Adrienn: Belemenés

    A könyv mindenképp egyedi és különleges, és nem csak azért mert női szerző ír a fociról, hanem azért is, mert a női focit és foci rajongást egészen más megvilágításba helyezi. Annak ellenére, hogy ez a könyv ízig-vérig foci, azért van benne néhány bölcs lélektani gondolat is. A rövid kis anekdotikus történetek, valamint a gyerekkori visszaemlékezések megtörik egy kicsit a foci vonalát, és ezáltal még többet hozzáadnak a könyv olvasási élményéhez..

Robert Seethaler: A trafikos

Az igazán jó regények, számomra azok, amelyek elolvasása után is úgy érzem, hogy bármikor újra olvasnám. Legtöbbször ezek a regények az elején nem igazán fognak meg, de ahogy haladok a könyv olvasásával egyre jobban és jobban magával ragad az olvasmány és teljesen belemerülök a könyv világába.

Pontosan ez történt velem akkor is, amikor elolvastam Robert Seethaler „A trafikos” című regényét. Én személy szerint zseniálisnak, briliánsnak és kitűnőnek tartom. Imádtam minden egyes sorát, a trafikos karakterét, a regény egyszerű cselekményét és azt a sok-sok mélyértelmű filozofikus és pszichológiai mondanivalót, amit ez a regény közvetített számomra.

Az, hogy ebben a regényben a fikció találkozik a valósággal, a történelem az írói fantáziával, a humor a drámával, csak még különlegesebbé tette számomra a regényt.

Franz, a regény főszereplője, egy fiktív karakter, aki tizenhét évesen otthagyja osztrák szülőfaluját és édesanyját, hogy Bécsben, egy trafikos tanoncaként próbáljon szerencsét. Naiv, egyszerű, tudatlan fiatal fiúként érkezik Bécsbe, de csupán egy év alatt olyan élményekben lesz része, ami által a tizenhét éves fiúból érett férfi lesz.

Munkája során megismerkedik a híres pszichoanalitikus Sigmund Freuddal, akivel egy igazán különleges és nem mindennapi barátságot alakít ki. A két teljesen különböző férfi között egy olyan barátság alakul ki, ami teljesen megváltoztatja Franz eddigi gondolkodását és érzelmeit a világról, önmagáról és a szerelemről. Miközben a világ feje tetejére áll és egy újabb világháború küszöbén áll az emberiség, Franz azzal van elfoglalva, hogy megtalálja és megfejtse a szerelmet. Anezkával való kapcsolata csak rövid ideig tart, de épp elegendő ahhoz, hogy a fiatal Franz elbizonytalanodjon eddigi, életről és szerelemről vallott gondolkodásával kapcsolatban.

Csodálatos az, ahogyan Franz a szemünk előtt felnő, és az, ahogyan világ történései körülötte, hatnak rá. Eleinte idegennek és nem odavalónak érzi magát Bécsben, hiszen egész életét egy egyszerű kis falucskában töltötte, ahol idillikusan élt édesanyjával és mit sem sejtett a világ dolgairól. Édesanyjával folytatott levelezései csodásan ábrázolják azt az idillikus világot, ami után még mindig sóvárog, ami azonban egy újabb világ megismerésével már soha vissza nem szerezhető. Franz, Bécsben megismeri az emberi gyűlölet, kegyetlenség és árulás olyan mély bugyrait, ami által arra kényszerül, hogy felnőjön és ráébredjen a világ és az emberek kegyetlenségére.

A levelezések mellett, ott van a sok beszélgetés és találkozás a pszichoanalitikus Freuddal, ami igazi gyöngyszeme a regénynek. Azt a nyomasztó és borongós élethangulatot, ami akkor Bécsben uralkodott, felváltja ez az eleven és dinamikus találkozás, ami a doktor úr és egy trafikos tanonc között alakul ki. Ezek a párbeszédek tele vannak megannyi érzelmi töltettel és filozofikus gondolattal, ami még nagyobb kontrasztba állítja Franz világát a körülötte lévő világgal. Tele vannak élettel, ezek a beszélgetések, melyek által egy fiú felnőtté válását követhetjük végig, miközben a körülötte lévő világ egy vissza nem fordítható katasztrófa felé közeledik.

A szerelmi szál számomra csak egy mellékes fonala volt a regénynek, ami ugyan sokat tett hozzá Franz karakterfejlődéséhez, azonban szerintem mégsem ez volt a legmeghatározóbb az életében.

Freud és Anezka mellett, megismerjük Ott Trsnjek trafikost is, akitől Franz tanul, nem csak mesterséget, hanem emberséget és egy életre szóló leckét is.

Franz barátsága és ismeretsége ezzel a három különböző emberrel hozzájárul jellemvonásának alakulásához, valamint további élete történéseihez.

Annak ellenére, hogy a regény döcögősen indul el, a vége hatásos befejezést ígér. Ez az, ami számomra megkoronázta az egész regényt és amiért érdemes volt elolvasni.

Szépirodalmi szempontból szerintem ez egy remekmű. A 2.világháborúról nem csak úgy lehet írni, hogy véres és halálos történeteket mesélünk, hanem hétköznapi emberek sorsán keresztül éljük meg, a háború drámai következményeit, ami nem ismert se barátságot, se szerelmet, se emberséget.

Szerintem pontosan erről szól ez a regény. Arról, hogyan kényszerül felnőtté válni Franz egy olyan világban, amit épp hogy csak elkezdett megismerni, és ami pillanatok alatt szétrombolt mindent, amiben addig hinni próbált.

Bennem maradandó élményt hagyott a könyv, az egyik legjobb könyv amit az utóbbi időben olvastam.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!

A trafikos Book Cover A trafikos
Robert Seethaler
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
280

Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom

Az igazán mélyértelmű és értékes könyvek, többet tudnak adni az olvasónak, mint bármi más a világon. Számomra ebbe a kategóriába tartozik Golnaz Hashemzadeh Bonde könyve, az „El kell mondanom”. Nincs olyan dolog ami ne tetszett volna ebben a könyvben. Csodálatos a borítója, magával ragadó a könyv narrációs stílusa, egészen mélyértelmű a mondanivalója és irodalmilag is egy remekmű.

Én a könyv első mondataitól már teljesen a varázsa alá kerültem, ezért az sem titok, hogy nagyon hamar ki is olvastam. Nem egy terjedelmes könyv, rövid kis fejezetekre van bontva és a nagy része egy narráció, ami egy ötvenes évbeli iráni nő történetét adja vissza.

Amellett, hogy ez egy anya-lánya regény, szerintem ez akár memoárnak is megfelelne, hiszen tele van olyan élettapasztalattal és életfilozófiával, ami túlmutat a sok veszteségen, csalódáson és fájdalmon.

A regény narrátora, a jelenben élő ötvenéves iráni Nahid, rákbetegséggel küzd és ezáltal arra kényszerül, hogy számot vessen eddigi életével. Halálos betegsége és az a kevés ideje ami még hátra maradt, dühöt, haragot és tehetetlenséget vált ki belőle. Miközben kezelésekre jár és a végsőkig próbál a gyógyulás reményébe kapaszkodni, visszatekint elmúlt életére és azokra a hibákra, döntésekre és mulasztásokra, amelyek idáig vezették őt.

Nahid, Iránban született és nőtt fel, fiatal egyetemistaként úgy gondolta, halhatatlan és sebezhetetlen. Találkozása, Maszuddal, későbbi férjével, eleinte jól indul, összeköti őket a szabadságért és a forradalomért vívott harc. Ennek a harcnak azonban súlyos következményei lesznek, ami arra kényszeríti a fiatal házaspárt kislányukkal együtt, hogy Iránból Svédországba meneküljenek.

Nahid, ugyan túléli az iráni forradalmat és harcot, de az a plusz harminc év, amit az élettől kap, úgy tűnik hiábavaló és értelmetlen volt. Halálos ágyán kerül oda Nahid, hogy felelevenítse és megpróbálja megérteni ezt az elmúlt harminc évet, ami tele volt sok értelmetlen fájdalommal, mulasztással és rossz döntéssel. És ez az ami számára az igazi halált jelenti, nem az, hogy elmúlik, hanem az a tudat, hogy eddig sem élt, eddigi élete is értelmetlen és hiábavaló volt. Villámcsapásként éri őt az a tudat, hogy az ajándékba kapott harminc év, elpazarolt és elmulasztott idő volt, és innen már nincs kiút vagy menekülés.

Ez a regény legfeszültebb és legszívszaggatóbb része. Bár Nahid azt gondolta, hogy Iránból való menekülésével véget értek a harcok, fiatal feleség és édesanyaként jön rá arra, hogy az igazi harc az, mikor nap mint nap meg kell küzdeni a boldogságunkért. Nehéz sors vár rá Svédországban is, miközben folyamatos harc és viaskodás van benne és körülötte. Próbál ő jó édesanya lenni, de az elszenvedett trauma és fájdalom, lehetetlenné teszi ezt számára. Lánya jövőjének érdekében hagyták el Iránt, férjével még sem tudnak szabadulni attól a bűntudattól és lelkiismeret furdalástól, hogy hátra hagyták családjaikat. Ennél még súlyosabb számukra az a tudat, hogy ők is felelősek a múltban történt dolgok miatt.

30 év hallgatás után, Nahid próbálja még egyszer utoljára elmondani, azt ami elmondhatatlan. Azt, hogy bármerre is sodorjon az élet, a múltat nem lehet meg nem történtté tenni. Hiába a menekülés, a gyökerei mindig elkísérték őt, bárhova is ment. Lányának próbálja még egyszer elmondani azt, hogy számos tévedése és mulasztása ellenére, szereti.

Nahid súlyos és mélyértelmű kérdéseket tesz fel magának halálos ágyán és még egyszer utoljára harcba száll az élettel. A férjét hibáztatja azért a sok fájdalomért, amit elszenvedett. A lányát hibáztatja azért, mert nem segített neki. Az iráni politikai helyzetet okolja a sok értelmetlen halál és menekülés miatt. Vádaskodik, dacol, harcol, követelőzik, mindent megtesz Nahid, de az akit a legjobban hibáztat az önmaga.

A halál küszöbén mindent megkérdőjelez, amiben eddig hitt, felszámolja döntéseinek következményeit, szembenéz félelmeivel és szorongásaival.

Még most is azon gondolkodom, vajon mi az amit még el kellett mondania Nahidnak. Az, hogy rossz anya volt, az hogy ő a hibás testvére haláláért, az hogy árulóvá vált, csak hogy mentse életét, az hogy cserben hagyta családját, az hogy kudarcot vallott az életben feleség és anyaként, az hogy a harc és a háború mindig értelmetlen, az hogy az élet kiszámíthatatlan és igazságtalan…

Nem tudom pontosan, de szerintem sok az amit ez a mélyértelmű, briliáns és kitűnő könyv el tud, el kell, hogy mondjon. Harc és szerelem, megbánás és újrakezdés, bűntudat és feloldozás, vezeklés és megbocsátás, ezt mondja el Nahid, ez a regény üzenete.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Azt hiszem, erről szól az élet. Arról, hogy éhesek vagyunk. Igyekszem most is olyasmire gondolni, amiért érdemes egész éjjel fennmaradni. De nem jut eszembe semmi, egyetlen árva gondolat sem.

El kell mondanom Book Cover El kell mondanom
Golnaz Hashemzadeh Bonde
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
224

Parinoush Saniee: A megbocsátás könyve

Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire a hatása alá fogok kerülni. Mély lélektani könyvnek és felnőtt tanmesének tartom. Ugyanakkor szülőként olvasva ezt a könyvet, akár gyereknevelési könyvként is megállja a helyét, hiszen nagyon sok pszichológiai és életmódbeli igazság van benne megfogalmazva.

Minél több idő telik el a könyv olvasása óta, annál jobban érlelődik bennem a könyv mondanivalója és mély üzenete.

Ez az első könyvem amit az iráni írónőtől olvasok, de biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon sokat hozzátett a könyv hangulatához és értékéhez az a dolog, hogy egy ilyen mély értelmű könyvet egy iráni nő írt meg, tudván azt, hogy milyen szerepet töltenek be a nők Iránban.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a könyvet, sokáig néztem a könyv borítóját, ami annyira megnyerő és szép. Csodálatosan ábrázolja a könyv borítója azt az ártatlan, tiszta lelkű és okos kisfiút, aki a könyv főszereplője.

A könyv cselekménye két szemszögből van elmesélve. Az egyik hang, az ötéves Saháb hangja, aki lázadásból nem beszél, így próbálja büntetni szüleit és azokat, akik ez miatt fogyatékosnak gondolják és kigúnyolják. A másik hang, Saháb édesanyjáé, aki férje és gyereke között próbál igazságot tenni, miközben nagyon szenved gyereke némasága, valamint férje nemtörődömsége miatt.

A kerettörténet által nem csak Saháb családját, rokonait és az iráni kisvárosi lakóközösséget ismerhetjük meg, hanem az iráni kultúrát, szokást és a családban betöltött szerepek fontosságát is.

Saháb, az ártatlan és naiv kisfiú, azért menekül a némaság világába, mert úgy érzi, hogy családja nem törődik vele, a felnőttek nem értik meg őt, a gyerekek pedig csak kigúnyolják és kihasználják. Egy fantáziavilágot alakít ki magát, benne két elképzelt kis baráttal, akik valójában lelki világának két különböző vetületét ábrázolják. Saháb, bátyja és kishúga mellett, nehezen tud érvényesülni, nem érti a felnőttek világát, és csak arra vágyik, hogy édesapja elfogadja őt olyannak, amilyen, és szeresse.

Egyszerre csodás és megdöbbentő végigkísérni Saháb lelki válságát, miközben a kisgyerekből egyszercsak felnőtt lesz, aki mindvégig egyedül magára számíthatott.

Az, hogy egy ötéves kisfiú a némaságot választja, valójában egy égbekiáltó lázadás, ellenkezés és segélyhívás. De a körülötte lévő felnőttek annyira elvannak a saját életük nehézségeivel és problémáival, hogy nincs idejük és energiájuk arra, hogy segítsenek ennek a gyereknek megérteni a világot és megadni neki azt a feltétel nélküli szeretetet, ami alapból minden gyereknek jár(na).

Fájdalmas, megható és szívszorító olvasni ennek az elveszett, magára hagyott és védtelen gyereknek a történetét, akire senki sem figyel fel, mindenki megbélyegzi őt fogyatékosnak, miközben benne egy okos, ügyes és jóhiszemű gyerek lakozik.

A kiszolgáltatott és védtelen gyerek mellett, az édesanya is jelentős meghatározója a regény cselekményének. Az ő helyzete se egyszerű, ugyanis álmait, vágyait, munkáját áldozza fel a család érdekében, mindazért hogy meglegyen a látszata annak, hogy ők egy boldog és harmonikus családban élnek. De az igazság az, hogy ő is szenved. Szenved férje nemtörődömsége, ridegsége és felülrendeltsége miatt. Iráni nőként nem sok joga van, számára az egyetlen beteljesülést az anyaság és a háztartás vezetése jelentheti.

Az édesapa karaktere a legtaszítóbb a regényben, akitől mindegyik családtag tart és fél. Az ő szemszögét nem is igazán ismerjük meg, hiszen ő nem szólal meg, csak a regény utolsó részében, egy pár rövid mondat erejéig. Családapaként úgy gondolja, hogy egyetlen feladata a család megélhetésének a biztosítása. Nem érti meg fiát, nem lát bele gyermeke lelkébe és nem tudja támogatni és segíteni feleségét. Nemcsak ötéves fia ellen vét, hanem egész családja ellen, mikor megvonja tőlük szeretetét, gondoskodását és idejét.

És ekkor tevődik fel a kérdés: Meg lehet-e bocsátani egy olyan gyermekkort, ami tele volt sérelmekkel, mulasztásokkal és bántalmazásokkal? Erre a kérdésre a regény utolsó mondatában kapunk választ.

Édesanyaként, nekem nagyon sokat adott ez a könyv. Megint rávilágított arra a tényre, hogy milyen törékeny és egyedi is a gyermekek ártatlan lelki világa és mennyire fontos erre kellőképpen odafigyelni. A regény olvasása közben újra és újra rádöbbentem arra, hogy milyen hatalmas felelősséggel is jár a gyereknevelés, milyen könnyen és hamar el lehet rontani dolgokat. De ha az ember időben észreveszi, mindig javíthat rajta, mert a gyerekek csodás világa mindig mindenre nyitott, ami szép és nemes.

Legfontosabb üzenete a könyvnek, hogy gyereket könyvből nem lehet nevelni, csak szívből és szeretettel. Egy gyereknek, mindössze csak ennyire van szüksége.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szavaknak ereje van. Ha a megfelelő kifejezéseket a megfelelő időben alkalmazod, mások csak úgy füstölögnek a méregtől, anélkül hogy bármilyen testi erőszakot alkalmaznál.

A megbocsátás könyve Book Cover A megbocsátás könyve
Parinoush Saniee
Tericum Kiadó Kft.
2016
Keménytábla, Védőborító
264

Mariana Leky: Amit csak a szívével lát az ember

Nagy falat volt a következő könyv elolvasása, ugyanis jó sok gondolkodnivalót adott nekem, mint olvasó. Még most sem tudom hova tenni ezt a könyvet, mert nagyon összezavart. Vagyis inkább úgy fogalmaznám meg, hogy hatással volt rám és elindított bennem valamit. És ezen a ponton jövök rá arra, hogy az igazán hatásos könyvek mindig hagynak bennem egy űrt miután elolvasom őket. Ezeknél a könyveknél soha nem kerek a történet, mindig befejezetlenül ér véget a könyv és még sok ideig ott lappang az olvasó agyában a könyv üzenete.

Első találkozásom volt az írónővel, eddig még soha nem olvastam könyvet Mariana Leky-től, annak ellenére, hogy ő jelenleg nagy sikernek örvend Németországban.

Az egyik német újság szerint, ez egy „csodálatos, okos, szórakoztató, mély értelmű könyv”. Szerintem az összes jelzőből a „mély értelmű” illik a legjobban erre a könyvre. Már maga a könyv címe is merengésre ad okot, ugyanis nagyon hasonlít egy híres idézethez a Kishercegből: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”.

És ez a könyv pont erről szól. Arról, ami nap mint nap a szemünk előtt van, mégse látjuk. De ahogy eltűnik a szemünk elől, egyből elkezdjük látni.

A regény olyan mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál. De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival. Selma, a hetven éves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban. Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.

„Az okapi egy fura állat, ami az őserdőben él…ő a legnagyobb testű utoljára felfedezett emlős. Olyan mintha egy zebra, egy tapír, egy őz, egy egér és egy zsiráf keveréke lenne.” Eleinte viccesnek és hihetetlennek tűnt ez a megfogalmazás, de utána néztem és tényleg létezik ilyen állat, és valóban úgy néz ki, mint ahogy azt a könyvben olvashatjuk.

A könyv onnantól kezd igazán érdekessé válni, mikor is a falu lakói értesülnek Selma álmáról, és ez az álom elkezdi befolyásolni életüket és cselekedeteiket. Egyesek egyenesen vágynak a halálra és mindent szépen elkészítenek, hogy kellően tudjanak találkozni a halállal. Mások állandó készenléti állapotban vannak és valósággal rettegnek ennek bekövetkeztétől. Érdekes megfigyelni azt, hogy a falu lakói csak akkor kezdenek el cselekedni, mikor szembesülnek azzal, hogy milyen törékeny és véges is az élet. Addig hiába van előttük mindaz, ami esetleg a boldogulásukat, a szabadságukat vagy épp a szerelmüket jelentené, mindaddig nem veszik ezt észre, míg a halál a küszöbükön nem áll. Ettől hirtelen felélednek a falu lakói, ugyanis egyébként monoton és egyhangú életük, hirtelen varázslatossá és dinamikussá válik. Titkok kerülnek felszínre, régi álmok és tervek válnak valóvá, valamint titkolt érzelmek utat törnek maguknak.

Egészen lenyűgöző belelátni ezeknek az embereknek a lelki világukba, mély emberi érzelmeket megismerni, valamint velük együtt ünnepelni a barátságot, a szeretetet és a szerelmet.

Annak ellenére, hogy eleinte kicsit kaotikusnak tűnik minden, nehéz beazonosítani a szereplőket, valamint a különböző idősíkokat, a végén minden összeáll és értelmet nyer.

Mély lélektani könyv ez, fűszerezve némi humorral, szarkazmussal és iróniával.

Csodálatos olvasmány és szórakoztató kikapcsolódás.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Hogy lehet valaki ennyire vallásos, amikor Isten pont a legrosszabb arcát mutatta meg neki?

Amit csak a szívével lát az ember Book Cover Amit csak a szívével lát az ember
Mariana Leky
Tericum Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
328

Alan Titchmarsh: Szellemjárás

Sajnos ez a könyv nem pont az volt, mint amire én számítottam a fülszöveg alapján. Könnyed olvasmány, de kicsit talán túl egyszerű, kidolgozatlan és száraz is.

A regény cselekménye két szálon fut. A múltbéli események során egy fiatal cselédlányt ismerünk meg, aki Londonba szökik egy jobb élet reményében, ott azonban a sors közbe szól és élete váratlan fordulatot vesz. Több mint kétszáz évvel a múltbéli események után, Harry Flint költözik be, Anne, a cselédlány egykori otthonába. Harry épp egy válást próbál kiheverni és az újrakezdés lehetőségét keresi új otthonában. Családfájának kutatása során olyan titkokat fedez fel, amelyek valamilyen szinten összekötik őt a múlttal, ugyanakkor lehetőséget adnak neki egy újabb szerelem kezdetének.

A két szálon futó történet izgalmasa, de sajnos Anne története valahogy háttérbe szorul, több hangsúly van a jelenbeli Harry történetén. A szerelemi, romantikus szál erősen végigvezeti a regény esemény fonalát, de kevés benne a címben említett szellemjárás. Ezért is szerintem kicsit megtévesztő és nem helyénvaló a könyv címe, ugyanis a szellemjárás csak egyik mellékszála a cselekménynek, de semmiképp nem ez a legmeghatározóbb a könyvben.

A két történet összekapcsolódik és a múlt hatással van a jelenkori eseményekre is. A krimi és a romantika áll egymással szemben, de sajnos mindez eléggé középszerűen van leírva és kidolgozva. Szerintem Anne története több figyelmet is elbírt volna, ezt a részt valahogy túl rövidnek és hiányosnak tartottam.

Mivel én szeretem a rövid fejezeteket, ezért számomra egyáltalán nem volt zavaró a gyors és éles váltás a két különböző idősík között.

Ami tetszett a könyvben és ezt mindenképp szeretném kiemelni, azok a rövid kis idézetek, amelyek minden fejezet elején olvashatók voltak. Számomra ezek megnyerőek és tetszésemre voltak.

A könyv borítója is szép, ezért és a könyv címéért vettem meg, de mint kiderült a cím elég csalóka. Tehát ha valakit pont a szellemek világa érdekel, akkor az csalódni fog, mert ez a könyv nem arról szól. Ez inkább egy szerelmi történet, némi krimi elemekkel vegyítve.

Nem mondhatom, hogy ez a könyv színvonalas irodalmi olvasmány, de egyszeri olvasásnak megfelel. Unalmas, borongós estéken megfelel mint kikapcsolódási lehetőség. De nem az a könyv, ami mély nyomokat hagy az olvasóban vagy elgondolkodtat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, milyenek a nők. Ha gyűlölnek valakit, a végén beleszeretnek.

Szellemjárás Book Cover Szellemjárás
Alan Titchmarsh
General Press Kiadó
2013
Keménytábla
374

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

„A zsidó menyasszony” nem volt egy könnyű olvasmány, hiszen tele volt olyan misztikus és kabbalisztikus elemekkel, amelyeket nehezen tudtam megérteni. Ennek ellenére tetszett a regény cselekménye, főleg a főhősnő megtett önismereti útja.

Saci, a regény főszereplője, egy átlagos hétköznapi lánynak tűnik, aki pszichológiát tanul és közben próbálja önmagát megtalálni a zene, a szórakozás, a szerelem által. Az élet azonban egyáltalán nem könnyíti meg sorsát, ugyanis egyik fájdalmas esemény követi a másikat: szülei elválnak, véget ér egy szerelmi kapcsolata és kudarcba fullad öngyilkossági kísérlete.

Egy újabb ismerkedés során, egy olyan zsidó férfival ismerkedik meg, aki megbabonázza és elvarázsolja őt, zenei és vallási karizmatikus elveivel és életstílusával. Ekkor dönti el Saci, hogy Izraelbe utazik, felkutatja családja zsidó gyökereit, és megpróbálja megtalálni önmagát.

Saci Izraelbe való utazása, sok új élményt és tapasztalatot hoz magával, ez nem csak egy spirituális utazás kezdete, hanem egy önismereti folyamat is.

Engem megfogott és érdekelt ez a folyamat és útkeresés, azonban az ahogyan mindez le lett írva a könyvben unalmasnak tűnt. Csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyveket, de amúgy a könyv stílusa egyáltalán nem megnyerő. Túl sok benne a vallásos rész, nagyon alapos és szájbarágós, ami kicsit sem szórakoztató. Ami élvezetes és szórakoztató a könyvben, a nagy kontraszt egy budapesti elveszett és bizonytalan lány, és egy önmagát, a szerelmet és zsidó gyökereit kereső nő között.

Azok a részek, ahol betekintést nyerünk az izraeli életbe, valamint a zsidó kultúrába, szokásokba és hagyományokba, érdekesnek tűntek.

Ez a könyv azonban számomra nem sok újat mutatott. Teljesen ismerős a felállított alaphelyzet: adott egy lelki szegény és sérült fiatal lány, aki csalódottságában elindul szerencsét próbálni a nagy világban. Azt is meg tudom érteni, hogy mindent hátrahagyva menekül egy új világba. Számomra ez egyáltalán nem vakmerőség vagy butaság, inkább bátorság és tudatosság. Ami azonban érthetetlen számomra az a férfiakhoz való viszonya. Naivnak és butának éreztem sokszor a főhősnőt, aki vakon megbízik egy olyan férfiban, akit alig ismer.

Identitáskereső, útmutató könyvként elég jó, de irodalmi szempontból szerintem középszerű és helyenként még unalmas is. Egyedül az útkeresés és a lelki fejlődés volt megnyerő ebben a könyvben: az ahogyan egy elveszett, boldogtalan lány megtalálja gyökereit és önmagát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Két ember akkor szereti igazán egymást, ha fel tudnak magukból adni valamit, és a változás során valami újat, egy közös valóságot hoznak létre együtt.

A zsidó menyasszony Book Cover A zsidó menyasszony
Margit Patrícia Eszter
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Cérnafűzött, Keménytáblás
634

Jo Baker: Longbourn árnyékában

Nagyon nagy Jane Austen rajongó vagyok, ezért is fogott meg a következő könyv, “Longbourn árnyékában” ami persze össze se hasonlítható Jane Austen „Büszkeség és balítélet” könyvével, de annyira bájos és aranyos megközelítése ennek a remekműnek, hogy engem teljesen rabul ejtett és beleszerettem. Több olyan szerző könyvét is olvastam már, akik megpróbálták Jane Austen könyveit újragondolni és tovább folytatni, de sajnos ez legtöbbször sikertelenül valósult meg.

Jo Baker könyve szerintem nem egy utánzása Jane Austen stílusának, hanem egy egészen más megvilágítása a történetnek, ami néhol humoros, néhol egészen komoly.

Ez egy csodálatos romantikus és szerelmes regény, ami az eredeti történet egy másik felét mutatja be. Szerintem egészen szórakoztatóra sikeredett az eredeti történet újramesélése, egészen más megvilágításból ismerjük meg a Bennet család tagjait, valamint a szolgák életét.

Ebben a regényben most nem a Bennet lányokon van a hangsúly, hanem a szolgáké, a házvezetőnőé és a cselédeké a főszerep. Longbourn cselédei és szolgái épp úgy élnek meg intrikákat, romantikát és csalódottságot, mint az emeleten levő úri lányok.

A könyv olvasása során a szerző olyan élethelyzeteket, humoros eseteket és karakteres szereplőket állít az olvasó elé, ami egészen más megvilágításba helyezi a Bennet lányok életét és sorsát. Hiszen az a kényelmes és gondok nélküli élet, amit a Bennet lányok megéltek, csak a szolgák és cselédek áldozatos, hűséges és sokszor kemény munkájuk árán jöhetett létre.

Ezt a könyvet úgy érdemes elolvasni, mint az eredeti mű hátterének megábrázolását. Ezek a szolgák és cselédek ugyanúgy tele vannak álmokkal, célokkal, szívfájdalmakkal, csak élethelyzetükből és társadalmi rangbesorolásukból adódóan, egészen más eszközökhöz kell, hogy folyamodjanak.

A viktoriánus kor felidézése ebben a könyvben is elvarázsolt engem. Jo Baker ügyesen használta fel az eredeti műből jól ismert környezetet és szereplőket, de nem utánozta le Jane Austen stílusát. Itt most nem a nemesek életén van a hangsúly, hanem belelátni olyan eldugott helyekre és életekbe, amelyek lehet, hogy nem idézik fel a Jane Austen által ismert szellemes iróniát, de humoros és élethű megvilágításba helyezik az akkori szolgák életét.

Ebben a könyvben a korfestés, a társadalomrajz és a karakterek elegáns kidolgozása nincs olyan magas szinteken mint Jane Austen-nél, de én ezt most nem is hiányoltam.

Ez egy kendőzetlen, de mégis realisztikus és bájos szerelmi történet. Szerintem nagy hiba az eredeti műhöz hasonlítani és aszerint értékelni, hiszen ez egy méltó kiegészítése az eredetinek, de nem utánzása.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Sarah megértette, miért bűn a hallgatózás: mert az ember csak összezavarodik és boldogtalan lesz.”

Longbourn árnyékában Book Cover Longbourn árnyékában
Jo Baker
I.P.C. Könyvek Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
408