rákbetegség

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fredrik Backman már meggyőzött engem írói tehetségéről egy korábbi könyvével, ez a könyv pedig csak hab a tortán, mert minden egyes szava az ember elevenébe tapint és erősen hat az érzelmekre. Témáját tekintve úgy érzem több generációt is felölel ez a könyv, ugyanis szó esik benne a halálról, az öregedésről, az elmúlásról, a magányról és a szeretetről. Nekem nagyon tetszik Backman írói stílusa, tetszik az a fajta könnyedség, lazaság, önirónia...

Tovább...

Guillaume Musso: És azután…

Musso könyveivel szerintem nem lehet mellé nyúlni, bár az is lehet, hogy én túl elfogult vagyok vele, mert nagyon szeretem az ő könyveinek a stílusát, a hangulatát és a világát. Az az igazán jó Musso könyveiben, hogy valahogy minden könyve tud meglepetést okozni. És nem csak a könyv témája miatt, hanem azért is, mert minden könyvben van egy bizonyos szál ami hangsúlyosabban kiemelkedik a többi közül. Ebben az esetben egyértelműen...

Tovább...

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Néha úgy érzem kár bármit is hozzáfűzni egy olyan könyvhöz, amiben minden benne van. Ilyenkor lehetetlennek tartom azt, hogy véleményt nyilvánítsak valamiről, ami számomra úgy kerek, ahogy van. Szentesi Éva eddig egyetlen elolvasott könyve, számomra elegendő volt ahhoz, hogy megkedveljem nem csak személyiségét, hanem írói tehetségét is. Csupán néhány óra alatt végigolvastam ezt a könyvet és most miután befejeztem, még mindig a kezemben tartom, forgatom, belelapozok és azon gondolkodom, hogy...

Tovább...