Musso könyveivel szerintem nem lehet mellé nyúlni, bár az is lehet, hogy én túl elfogult vagyok vele, mert nagyon szeretem az ő könyveinek a stílusát, a hangulatát és a világát.
Az az igazán jó Musso könyveiben, hogy valahogy minden könyve tud meglepetést okozni. És nem csak a könyv témája miatt, hanem azért is, mert minden könyvben van egy bizonyos szál ami hangsúlyosabban kiemelkedik a többi közül.
Ebben az esetben egyértelműen a romantikus szál a legerősebb, de én olvastam már misztikus, krimi vagy épp thriller témájú könyvet is tőle.
Ez az ízig-vérig szerelmes vonal még nekem is új volt ebben a könyvben, mert nem épp erre számítottam mikor kezembe vettem a könyvet. De ennek ellenére üdítően és kellemesen hatott rám a könyv, még akkor is ha ez a könyv tényleg túlcsordul a rengeteg túlfűtött érzelemtől.
Musso könyveire általában az izgalom és a feszültség jellemző, ennél a könyvnél ezek azonban teljesen háttérbe szorulnak, helyette átveszi a helyét egy mesébe illő szerelem, egy álomférfi és egy olyan történet, ami azért mégiscsak tartogat néhány váratlan eseményt.
A könyv egy szerelmespárról szól, akik jelenleg már elváltak, de gyerekkoruktól ismerik egymást és a múltban házasok is voltak. Nathan, egy sikeres és dúsgazdag elvált férfi, aki egy családi tragédia miatt elvált feleségétől, de még mindig szerelmesbe bele és közös gyerekük összeköti őket.
Nathan egyik nap egy túlvilági hírnökkel találkozik, aki azért jött, hogy felkészítse őt egy olyan eseményre, ami teljesen meg fogja változtatni eddigi életét. Bár Nathan eleinte ellenkezik és menekülőutat próbál keresni, gyerekkori visszaemlékezései során, rájön arra, hogy mi is az ő feladata és küldetése.
Az, hogy Nathan már gyerekként is szembesült a halállal és felnőttként újból elé kell állnia, egy kalandos utazást indít el a regényben.
Egyértelműen a szerelmes páron van a hangsúly ebben a könyvben, az ő romantikus történetükön keresztül azonban az élet és a halál kérdései nagyon fontos szerepet kapnak. Én főleg erre a témára voltam kiélezve ebben a könyvben, ugyanis nagyon tetszett az a fajta megközelítése ennek a témának, ami nem tabuként kezeli a halált, hanem mint az élet elkerülhetetlen részeként.
A könyvben mint mellékszál a palliatív gondozásról is szó esik, valamint a halál közeli élményekről, ami által ez a könyv, több mint egy romantikus regény.
Bár mai társadalmunkban még mindig tabunak vagy kényelmetlennek számít a halálról beszélni, sőt egyenesen lehetetlen feladatnak is tűnik, ugyanis semmilyen konkrét elképzelésünk nincs arról, hogy mi fog történni velünk halálunk után. Viszont ez ugyanúgy hozzátartozik az élethez és minél előbb barátkozunk meg azzal, hogy időnk véges, annál hamarabb tudatosul bennünk az, hogy mennyire értékes minden egyes megélt pillanat.
Bár ez a történet kicsit túl idillikus és már szinte mesébe illő, az mit sem vesz el abból, hogy egy olyan témát feszeget, amiről kényelmetlen beszélni. Túl a romantikus történeten, ott van a sorok között mindaz, amit tanulságként le lehet vonni ebből a könyvből: az élet túl rövid, bármikor véget érhet, ezért minden napot meg kell becsülni. Tudatában lenni annak, hogy az időnk véges, még nem jelenti azt, hogy állandó rettegésben vagy halálfélelemben kell élnünk. A halál elfogadása és tudatosítása lehetővé teszi azt, hogy felkészüljünk arra, ami azután következik és minden napból a legjobbat hozzuk ki.
Musso könyve számomra ezúttal is lendületes, olvasmányos és elgondolkodtató volt. Egy szerelmi történetbe olyan témák kerülnek bele, mint az élet sorszerűsége, a halál tényszerűsége, a család fontossága és a boldogság keresése.
Nem mondom azt, hogy ez a könyv Musso legjobbjai közzé tartozik, mert nem a legizgalmasabb és néhány hibája is van, de ennek ellenére olvasmányos és kikapcsolódásnak megfelel.
Ez a kissé melankolikus, szomorú és misztikus történet leegyszerűsítve mesél az elmúlásról, az elengedésről, a halálról és a bánatról.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mire megtanulunk élni, már túl késő…
És azután...
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Puhatáblás, Ragasztókötött
360
