Tapodi Brigitta könyve számomra egy kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a regénye. Mivel ez volt az első ismerkedésem a szerzővel és írásával, ezért kicsit a sötétben tapogatóztam, de hamar rájöttem arra, hogy érdemes könyvét elolvasni, mert sok szórakoztató elemet tartalmaz, valamint irodalmi szempontból sem elhanyagolandó.
Mivel nagy kedvelője vagyok a történelmi romantikus regényeknek, ezért ez a könyv is hamar elnyerte tetszésemet. Kellően szórakoztató, történelmileg pontos és alapos, irodalmilag pedig igényes. Izgalmas és érdekes a két szálon futó cselekmény, a múlt és a jelen váltakozása, valamint a magyar történelmi háttér, amihez egy romantikus szál kapcsolódik.
Számomra ez a könyv egy tökéletes szimbiózist alkotott, amitől kellemes olvasmánnyá vált.
Az első dolog, ami ebben a könyvben megfogott, az a könyv borítója. Egyszerűen csodálatos és elbűvölő. Olyan mint egy festmény, ami betekintést ad az olvasónak a könyv titokzatosságába és rejtelmeibe. Könnyen el lehet merülni a könyv borítójában, olyan mintha egy kiállítás egyik darabját figyelné az olvasó. Ez annyira hatásos, ízléses és csalogató, hogy az ember azonnal kedvet kap a regény olvasásához. A könyv borítóján megjelenő színek tökéletes összhangban vannak a balatoni történet megannyi színeivel, árnyalataival és tónusaival. Egyszerre idillikus és szemet gyönyörködtető ez a borító, ami szavak nélkül is képes összefoglalni a könyv lényegét. Tényleg bámulatos!
A könyv borítójához párosul a címválasztás, ami szerintem megint csak sikeres, mivel rejtélyes és titokzatos, ugyanakkor gyöngéden nőies és kifinomult. A könyv borítója és a címválasztás együttese már az olvasás elején megnyerőek, ezt az érzés azonban csak fokozódik a regény olvasása folyamán.
Nagyon szeretem azt egy könyvben, ha már a legelső mondatban felkelti valami a figyelmemet vagy egy olyan érzést közvetít, amivel azonosulni tudok én, mint olvasó. Ez ebben a könyvben meg is történik, mert a könyv első két oldala egy bámulatos elbeszélés, ahol a szavak életre kelnek és az olvasó egy történet kellős közepébe csöppen. A regény cselekménye a múltban indul, de hamar átvált a jelenre, ami beindítja a több szálon futó eseménysorozatot.
A könyv a 2. világháború utolsó éveit eleveníti fel, váltakozva a jelenbeli eseményekkel. Maga az alapötlet nagyon izgalmas, helyenként azonban, szerintem lehetett volna nagyobb terjedelmű is, főleg a múltbeli eseményekről olvastam volna még ennél is többet. Nagyon érdekes az a kép amit a szerző a 2. világháborús eseményekről fest le, lehet is érezni az alapos háttérmunkát, ami segít jobban megérteni a magyar történelem eseményeit. A szerző tudatosan összpontosít az asszonysorsokra ebben a regényben, akiknek sem a múltban, sem a jelenben nem volt és nincs egyszerű feladatuk, mikor családjuk boldogságáról van szó. Bár jó sok év telik el a két esemény között, és az idő lenyomata meghatározza a jelen alakulását, az igazán értékes és nemes érzések, sosem változnak.
1944-ben indul el a történet, a németek által megszállt balatoni tájakon, majd 2005-ben folytatódik.
A múltból egy német katona és egy magyar nő találkozását ismerjük meg, ami egyszerre romantikus, drámai és eseménydús. Az ő életük határozza majd meg a következő nemzedék életét is, amit a jelenbeli események sorozata fejt majd ki. Mindez egy csodálatos és idillikus helyszínen, a Balaton térségében történik, ahol a természet színei és árnyalatai maguktól beszélnek. Nagyra becsülendő és értékelendő az a dolog, hogy a könyv sok történelmi tényt hűen ad vissza, a fiktív elemeket pedig harmonikusan egyezteti össze ezekkel.
Nagyon részletes, ugyanakkor érdekes és figyelmet felkeltő az 1944/45-ös események feltárása, ami ebben az esetben a magyar történelem szempontjából történik meg. Ez a múltbeli esemény egy nagyon szerethető és szimpatikus német katonát mutat be, aki a sors fintorának köszönhetően egy olyan magyar asszonyba botlik, aki egész életét megváltoztatja. Christopf, a német katona, a német megszállás idején kerül Nóra, a magyar szülésznő házába. Nóra férje, a fronton harcol, miközben Nóra gyermekével együtt próbálja túlélni a háború megpróbáltatásait. A német katona találkozása a magyar nővel váratlan eseményeket szül, amikre majd csak a jelenbeli események során kerül fény.
A jelenben Emma, a híres és sikeres festőművész életét lehet végigkísérni, aki egyik kiállítása során visszakerül a balatoni tájakra és ott elkezdi felfedni családja titkait. Főleg nagymamája, Nóra életére és titkaira derül fény, ami Emma életét is megváltoztatja. Találkozása gyerekkori barátjával és szerelmével, Erikkel, rég elfeledett érzelmeket hoz majd a felszínre, ahol megint csak a múlt és a jelen szálai, valami egészen újat hoznak majd létre.
Mindkét esemény, a múltbeli és a jelenbeli is, két erős és határozott nő élettörténetét festi meg, ami sokszínű és változatos. Nóra a 20. század legnehezebb időszakában próbál életben maradni, unokája, Emma, a 21. században szintén válaszút elé kerül, akárcsak nagymamája 60 évvel ezelőtt.
Bár őket két külön világ választja el, mindkettőjükben közös a szerelem és az élni akarás iránti vágy. Egy nagy titok összeköti őket, amiről majd csak az unoka értesül, amit egy különleges festmény és egy hajtű fejt majd meg.
Nagyon élvezetes ez a romantikus családregény, aminek erőssége a titokzatosság és az érzelmi vonal. Akárcsak egy jó festmény, elbűvölően léleksimogató és szórakoztatóan kikapcsoló. Kicsit idillikus és álomszerű világot fest meg, de pont ezért olyan élvezetes, mivel betekintést nyújt egy olyan világba, ahol az érzelmek, az emberség és a hazaszeretet még értékeknek számítottak.
A hajtű és a festmény szimbólumai végig jelen vannak a regényben, amik nagyon jól beleillenek a fokozatosan épülő cselekménybe. Mivel a tények és az információk áradata nem egyből zúdul az olvasóra, ezért a feszültség fokozása folyamatos. Ennél már csak az emberi kapcsolatok érdekesebbek ebben a regényben, amelyek sok morális kérdést vetnek fel. A kötődés szó jellemzi talán a legjobban ezeket a kapcsolatokat, amelyek bár nem hibátlanok, mégis értékesek és múlhatatlanok.
A könyv vége egy igazi kis csattanót tartogat, amitől igazán kerekké válik az egész történet. Szerintem a könyv utolsó oldalai a legjobbak, léleksimogató ez a fajta befejezése a könyvnek.
Összességében tetszett a történet, a regény stílusa és szerkezete, de néhány dolog hiányzott belőle. Örültem volna annak, ha a mellékszereplők is kicsivel több figyelmet kapnak. Az ő karakterük eléggé kidolgozatlan maradt. Még a főszereplők esetében is úgy érzem, hogy elfért volna még egy kicsivel több karakterábrázolás, ami által még érthetőbb lett volna jellemük. Én egy fajta érzelmi háttér ábrázolást hiányoltam a szereplőknél.
A másik ilyen hiányos dolog, a kapcsolatok kibontakozásában mutatkozik meg. Christopf és Nóra kapcsolatáról tudunk meg a legtöbbet, de Nóra és Levente, valamint Nóra és Richárd kapcsolata kicsit befejezetlennek tűnik. Ez a tény néha zavaró volt olvasás közben, mert gyakran úgy tűnt, mintha egy-egy eseményszál elvarratlan maradt volna, ettől a cselekmény is helyenként megrekedt.
Ezektől a dolgoktól eltekintve, szerintem mindenképp egy élvezetes olvasmány, könnyed, stílusos és kifinomult.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.
A hajtű
Historycum Kiadó
2019
Füles, Kartonált
284
