Minden könyv, aminek címében megjelenik Auschwitz csak egyet jelenthet, egy olyan történetet ami borzalmasan fájdalmas és szívet tépően nehéz olvasmány.
Ennél a könyvnél sincs ez másképp, ugyanis Dita, a fiatal 14 éves zsidó lány története egyszerre sokkoló és lenyűgöző. Kamasz évei elején kerül családjával az auschwitzi lágerbe, ahol azt a feladatot kapja, hogy ő legyen a táborban lévő nyolc könyv őre. Dita minden kockázatot vállalva elfogadja ezt a feladatot, és így ő lesz a világ legfiatalabb könyvtárosa egy csupán nyolc papírkönyvből és hat „élő könyvből” álló könyvtárnak.
Ez a könyv, Dita Kraus memoárja, az egykori auschwitzi fogoly története, aki hihetetlen erőről és bátorságról tett bizonyságot, aki nap mint nap az életét kockáztatta azért, hogy a gyerekbarakk lakói, könyvek közelében legyenek és ezáltal tanulhassanak.
Dita már gyerekkora óta nagy kedvelője volt a könyveknek, mindig is a könyvekben találta meg azt a fajta békét, menekülést és biztonságot, ami az auschwitzi táborban csak még inkább fontossá vált számára. Egy olyan helyen ahol a halál és az emberkínzás mindennapi látvány, szinte már érthetetlen, hogy miért is van oly nagy szükség a könyvekre, ugyanis ezek által sikerülhet minden gyereknek legalább néhány óra erejéig képzeletben kimenekülni a haláltábor borzalmaiból.
Dita jól tudja azt, hogy ezek a könyvek életeket menthetnek, még akkor is ha az éhes szájakat nem tömik be, a fájó sebeket nem gyógyítják meg, de legalább reményt adnak arra, hogy valamikor véget fog érni ez a földi pokol.
Ez az igaz történet alapján megírt könyv minden borzalma ellenére reményt és hitet ébreszt olvasóiban, ugyanis története nem csak egy gyerek bátorságáról szól, hanem arról is, hogy a könyvek, az olvasás sokszor segít átélni a legkegyetlenebb időket is.
A könyv szerzője, Dita Kraus vallomásai alapján adja vissza mindazt, amit ez a fiatal lány látott és megélt az auschwitzi koncentrációs táborban, ugyanakkor a könyvben leírt néhány információ egyéb forrásból is származik.
Bár ez nem egy dokumentumregény, sokkal inkább egy életrajzi regény, ahol a történelmi adatok és a személyes visszaemlékezések keverednek a szerző fantáziájával. Ennek ellenére vagy talán pont emiatt roppant olvasmányos ez a regény, és minden fájdalmas rész ellenére van egy reménykeltő hangulata, ami miatt úgy gondolom, hogy ez a regény különböző olvasói korosztálynak sokat tud nyújtani.
Ez a regény Dita története mellett sokat mesél Mengele emberkísérleteiről, a koncentrációs tábor embereinek életéről, valamint azokról a szökési kísérletekről, amelyeknek borzalmas vége lett.
Engem megérintett ez a regény, tetszett benne a tényszerűség, az egyes szám harmadik személyben elmesélt történet, valamint az érzelmi vonal, ami által hatást tudott rám gyakorolni.
Mivel ez egy igaz történet, ezért mindig nehéz objektíven tekinteni egy olyan műalkotásra, ahol az érzelmi vonal gyakran sokkal fontosabb, mint az irodalmi szempont.
Szerintem ennek a könyvnek is helye van a 2. világháborús regények között, főleg azért, mivel egy gyermek szemszögén keresztül mutatja meg az élet nem csak rossz oldalait, de szépségeit is. A gyermeki szemszögön keresztül válik igazán érdekessé és meghatóvá ez a történet, amit minden korosztálynak csak ajánlani tudok.
Könyvmolyoknak ez egy kötelező olvasmány, nagyon szép és mély értelmű gondolatokat lehet benne az olvasás és a könyvek iránti szeretetről és rajongásról olvasni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élni olyan ige, amelynek csak a jelenben van értelme.
Az auschwitzi könyvtáros
Alexandra Könyvesház Kft.
2020
479
