Sokszor mondjuk és gondoljuk azt, hogy egy könyvet nem lehet és nem is szabad a borítója alapján megítélni, mégis ez az a faktor, ami legelőször felkelti minden olvasó figyelmét. Ez csak egy külsőség, de én úgy gondolom, hogy egy kellemes és igényes borító nagyon sokat elárul a könyvről és sokat hozzá tud adni egy könyv olvasási élményéhez. Persze egy szépen megkomponált borító még nem minden, de az tény és való, hogy egy-egy érdekes és szemnek tetsző borító nagyon jól tud kinézni a könyvespolcon.
Az az igazán jó, mikor egy csodálatos könyvborítóhoz társul egy legalább ugyanolyan különleges és egyedi történet, ami által igazi élmény lesz az olvasás.
Ebbe a válogatásba személyes kedvenceim kerültek be, olyan könyvek, amelyek kívül-belül szépek és különlegesek. Azt hiszem ezek a könyvek minden lelkes olvasó vagy könyvmoly számára, szemet gyönyörködtető és szívet melengető olvasmányt fognak jelenteni.
Az a magány, búskomorság és melankólia ami ezt a könyvet jellemzi egyáltalán nem nyomasztó, sokkal inkább elbűvölő és varázslatos. Ez a könyv együtt él az olvasóval, minden mondatnak és szónak külön értelme van.
A könyv főszereplője Kya, egyszerűen imádnivaló, bátor, kitartó, okos és egy igazán ritka kincs, aki minden erejével és tudásával azért harcol, hogy életben maradjon. Mindenki elhagyja és kiközösíti, ő mégse az önsajnálatba vagy a gyűlöletbe menekül, hanem egy olyan életet épít fel, ami tiszta és egyszerű. Végigkövetni az ő fejlődését az valami fenomenális érzés. A magányos, sebzett és kitaszított kicsi lányból, egy olyan érett és élettapasztalt nő lesz, akinek tiszta lelkét semmilyen szenny vagy mocsok nem tudja beárnyékolni. Fantasztikus ez a fejlődésregény, annyira magával ragadó és elbűvölő, hogy az valami hihetetlen.
Kya magányossága, szeretetéhsége és tisztasága erősen rányomja a bélyeget erre a könyvre. Ebből fakadóan a regény egy olyan fordulatot vesz, amire olvasóként nem is számítunk, és hirtelen a fejlődésregényből egy krimi, bűnügyi és nyomozási regény lesz.
Ez a könyv nem csak helyenként szép és különleges, hanem ahogy halad vele az ember, egyre jobban és jobban kinyílik és beenged egy olyan világba, ahol igazi emberi értékekre lehet lelni.
A szerelem, magány, hazugság, család, ösztönök és előítéletek, amikről ez a könyv szól zseniálisan épül bele a regény történetébe.
Ez a tökéletes harmónia és a gyöngéd tisztaság, ami ezt a könyvet jellemzi, letehetetlenné varázsolja.
Kívül-belül értékes és szemet gyönyörködtető ez a könyv, aminek lélektani története egészen különleges. Minden egyes fejezet, virág, szín vagy kép ami megjelenik ebben a könyvben nagyon erős érzelmeket vált ki az olvasóból.
Ez a könyv egyszerre lélektani regény és fejlődéstörténet, aminek középpontjában az örökölt sors, a rossz szülői minták és a felnőtté válás nehézségei állnak.
A történet középpontjában Alice áll, aki egy bántalmazó családban nő fel. Édesanyja hiába próbálja őt megóvni erőszakos apjától, végül csak egy tragédia árán sikerül Alice-nak ebből a szenvedésből kimenekülni. A tragédia után Alice nagymamájához kerül, ahol elsajátítja a virágok nyelvét és megtanulja érzéseit virágok segítségével kifejezni. Felnőttként azonban rádöbben arra, hogy csupán a virágok segítségével nem tudja meggyógyítani sebzett lelkét, ehhez szembe kell nézni múltja sötét démonaival. Csakis a virágok, a könyvek, a mesék és a történetek által sikerülhet Alice-nak megismernie valódi önmagát és a tűz tisztító ereje által, a hamuból valami újat felépíteni.
És bár szomorúnak és tragikusnak tűnik első látszatra az ő története, mégis reményteli és bizakodó, ugyanis a gyógyulás, a változás és a fejlődés erejéről szól. Alice útkeresése eleinte reménytelennek tűnik, a veszteség és a fájdalom túl nagy ahhoz, hogy ezek után valami jó alakuljon ki ebből a helyzetből. Viszont az út minden egyes szakasza valami újat hoz az ő életébe, ami által sikerül feldolgozni a gyászt, a magányt, a veszteséget és a fájdalmat. A gyógyulás utáni vágy és az önmarcangolás között lebeg szinte végig a könyv főszereplője, saját magát büntetve és megakadályozva a boldogság rögös útján.
Ez a könyv tele van gyönyörű történetekkel, szívszorító érzelmekkel, csodás rajzokkal és egy örök érvényű üzenettel, miszerint mindig érdemes küzdeni, mert bármilyen mélységből van kiút.
A könyv egyből egy tárgyalási esettel kezdődik, ahol a könyv főszereplőjét kettős gyilkossággal vádolják meg. Rövid bevezetés után, a múltbéli eseményeken lesz a hangsúly, ahol megismerjük Frannie Langton keserves, szívet tépő és traumatikus múltját. Bár ez a legfájdalmasabb része a regénynek, ez mégis nagyon érzelemdús és rengeteg élethű gondolatot tartalmaz.
Ebben a részben nagyon sok értékes mondanivaló van, ami nem csak, hogy elgondolkodtatja az embert, de néha arra ösztönöz, hogy újra és újra olvassa az ember azokat a részeket, amelyek olyan szépen és líraian tudják megfogalmazni az ember küzdelmét, szabadság utáni vágyát, valamint a szeretet tisztaságát.
Frannie Langton a könyv főszereplője, akit gazdái meggyilkolásával vádolnak, aki azonban semmire sem emlékszik a végzetes éjszaka eseményeivel kapcsolatban. A tárgyalás ideje alatt Frannie elkezdi leírni saját életét, egyfajta memoárként megörökítve mindazt, amit fekete rabszolgaként átélt. Frannie beszámolóját olvasva, megismerjük az ő tragikus és nehéz életét, aki egy jamaicai ültetvényről kerül fel Londonba, ahol bár már nem rabszolga, mégis cselédként teljes alávetettségben él. Annak ellenére, hogy Frannie írni és olvasni is megtanul, sőt egyenesen éhezi a tudást, az emberek és a társadalom, bőrszíne, származása és neme miatt, még csak esélyt sem ad neki arra, hogy érvényesülni tudjon az életben. Miközben egyszerre törődik bele nehéz sorsába és dacol is ez ellen, Frannie cselekedeteivel és gondolataival bátorságról, életerőről és szeretetről tesz bizonyságot.
A 19. századi női sorson van a legnagyobb hangsúly ebben a regényben, és nem csak a mulatt rabszolganő élete érdekes ebben a regényben, hanem a vele kontrasztban álló szabad fehér nő élete, aki bár külsőleg úgy tűnik mindenben különbözik Frannie életétől, a felszín alatt azonban ugyanolyan traumák lapulnak.
Megszámolhatatlan az a sok súlyos téma amiket ez a könyv boncolgat, megkezdve a rasszizmustól, szexualitástól, el egészen a függőségig, emberi kísérletekig. Bonyolultsága sok ideig nem hagy nyugalmat az olvasó számára, de a végén minden szépen a helyére kerül és a nyomasztó hangulatot a könyv befejezése szépen feloldja.
Ebben a könyvben a 18. századi Londont ismerhetjük meg, egy olyan történelmi kort, amiben egy romantikus szál is helyet kap.
Ez a történelmi-romantikus regény Bess Bright történetét meséli el, aki 6 évvel azután, hogy egy lelencházba adta gyermekét, újra nyomába ered és meg is találja. De Bess lányát, Clarat addigra egy másik nő fogadja örökbe, akit Bess megkeres és meg is talál.
Bess történetével párhuzamosan egy másik női sorsot is megismerünk ebben a regényben, egy olyan nőt, aki teljes ellentéte Bessnek. Ez az özvegy nő kapcsolatba kerül Bessel, és közben a regényben elindul egy olyan szál, ahol a múlt és a jelen árnyai egymásba fonódnak
A morális kérdések feszegetése a legérdekesebb ebben a regényben. Nagyon érdekes lehet elgondolkodni ezeken a kérdéseken:
Ki az igazi édesanya?
Kinek van több joga a gyerekhez?
Mi a legjobb megoldás egy gyerek számára?
Végiggondolni ezeket a kérdéseket nagyon érdekes lehet, valamint úgy tekinteni a könyvben leírt női sorsokra, hogy azok inspirálóak és motiválóak legyenek.
Ez egy érzelemdús történelmi-romantikus regény, ami meseszép tájakra kalauzol el, megmutatva a 18. századi angol alsó társadalmi osztályok mindennapi küzdelmeit. Nagyon jó élmény belelátni ezeknek az embereknek az életébe, különösen a női karakterek lelki világába.
A könyv drámai hangulata egy nagyon realista képet ábrázol az akkori angol társadalomról, ugyanakkor sok romantikus szál is van benne.
Szépirodalmi szempontból egészen elképesztő az a nívó és stílus ahogyan Elif Shafak ír, megmutatva Isztambul és az iszlám világ kevésbe szép oldalait, ugyanakkor ragaszkodva ahhoz, hogy némi finom humor és kellő életöröm is megjelenjen könyvében. Ez a könyv egyszerre szól a barátságról, szerelemről, hűségről, megbocsátásról és családról, miközben egy női sorson keresztül mutatja be az élet kisebb-nagyobb örömeit. A női sorson és szemszögön keresztül látunk bele a 20. század Isztambuljába, valamint az ott élő nők életébe.
A könyv egyből egy tragédiával indul be, Tequila Leila élete utolsó perceiben, miközben teste már feladta a szolgálatot, agya azonban néhány percig még működik, visszagondol életére, és azokra a kapcsolatokra, amelyek a legtöbbet jelentették neki. Leila halála előtt felidézi gyerekkori emlékeit, amik tele vannak fájdalommal és traumával, miközben beletörődve sorsával visszagondol azokra a barátokra, akik az életét elviselhetőbbé és szebbé tették. Minden egyes visszaemlékezés egy adott helyszínt, hangulatot, ízt vagy illatot idéz fel, amitől még elevenebbé válik a könyv története.
Ez a könyv egy irodalmi remekmű, ami nagy kontrasztot mutat a nyugati és keleti világ között, mindezt egy női tragikus sorson keresztül, ami bár fikció, mégis van némi valóságalapja, ugyanis az akkori kulturális és vallási háttér sok mindent alátámaszt a történetben. A hangsúly a török nők társadalmi és családi elnyomott helyzetén van, ugyanakkor ez a kör kiszélesedik mindazokra, akik valami miatt a társadalom peremére kerülnek és ezáltal kirekesztve és megbélyegezve élik le életüket.
Ez a kívül-belül értékes és különleges könyv egy érzelemdús és sokszínű olvasmány, ami túl a fizikai és érzelmi erőszakon, a szeretet és a barátság erejéről mesél. Bár a történet egy halálesettel indul be, mégsem a halálnak, az erőszaknak és a gyilkosságnak van ebben a könyvben a legnagyobb ereje, hanem az emberi kapcsolatoknak, amelyek még a halálon is túlmutatnak.
A könyv főszereplője Artur, akinek egy rejtélyes világítótorony kapcsán hirtelen megváltozik az élete, ugyanis megismeri Lisa-t akivel évente csak egy napot tud eltölteni, mert minden találkozás után eltűnik. Évek telnek el így, miközben jót és rosszat is megélnek, de egy idő után válaszút elé kerül a kapcsolatuk.
Végigolvasva ezt a történetet, nehéz kiigazodni rajta, hogy hova is tart az egész, de aztán a regény utolsó oldalain egy akkorát csavar rajta Musso, hogy hirtelen minden értelmet nyer a könyvben, és olyan mintha a könyv végére egy teljesen más történet alakulna ki, mint amit az elején olvastunk.
A könyv vége a legérdekesebb benne, az utolsó néhány oldal annyira megható és elgondolkodtató, hogy már csak emiatt is érdemes elolvasni ezt a misztikus thrillert.
Musso egy kiváló író, remek stílusban tudja megírni történeteit, ebben a könyvben is a fantasy, a misztikum és a thriller elemeit keveri.
Ebben a könyvben Musso az idő elmúlásáról ír, a pillanat megéléséről és az élmények fontosságáról, arról hogy az élet törékeny és mulandó, ezért fontos megélni a most-ot és úgy élni, hogy mikor eljön a vég, ne maradjunk hiányérzettel és megbánásokkal.
Szeretetről, a család fontosságáról, az élet törékenységéről és az elmúlásról szól ez a fordulatos történet.
