Egy olyan olvasmány ez, aminek története leköti az olvasó figyelmét, minden egyes sora tele van mély érzelmekkel, ugyanis cselekménye magából az életből merítkezik, annak is egyik sötét korszakából.
Ez a történelmi fikció, ami egy újabb 2. világháborús történetet mutat be, mélyen megérinti az olvasót, bár ezúttal nem a koncentrációs táborok szörnyűségeiről lehet olvasni a könyvben, hanem egy lengyel család történetéről, akit a történelmi események szétválasztanak egymástól.
Akár családregényként is megállja a helyét ez a könyv, ugyanis szülők és gyerekeik történetén keresztül fontosabb történelmi események és olyan emberi sorsok kerülnek középpontba, amelyek együtt egy megható történetet eredményeznek.
Bár szívettépő és megterhelő ennek a könyvnek az olvasása, mégis vannak benne olyan részek, amelyek olvasás szempontjából rendkívül izgalmasak és érdekesek.
A szépírás és a gördülékeny olvasás mellett, ez a szomorú és fájdalmas történet olyan szereplőket mutat be, akik a bátorságuk, a kitartásuk, a harciasságuk és a hitük miatt a legutolsó percekig küzdöttek az életben maradásért.
Ez a könyv könnyen olvastatja magát, lehetővé teszi elképzelni a benne leírt eseményeket, ugyanakkor hatást is gyakorol az olvasóra, ugyanis olyan emberi sorsokat mutat be, amelyek az olvasót egy folyamatos érzelmi hullámvasútra emlékeztetik.
Ez az érzelmi hullámvasút kevés boldogteli pillanatot nyújt olvasóinak, mert egy ennyire szomorú és szívszaggató történet, amiben annyian haltak meg igazságtalanul és családok szakadtak el egymástól, szinte már felfoghatatlan.
Nincsenek boldog szálak a cselekményvezetésben, csak egy-egy pillanatnyi boldogságcsepp, ami átsegíti a könyv szereplőit a nehezebb időszakokon.
A regény két főszereplője, egy tizennégy éves fiatal lány és egy tizenhat éves fiú, akik mindenben egymás ellentétei.
Elzbieta öröbefogadó szüleivel és nagybátyjával él Varsóban, miután szörnyű körülmények között elveszítette szüleit és testvérét. Fogalma sincs arról, hogy milyen szörnyű körülmények között élnek csupán néhány házzal odébb oly sokan a gettóban.
Sarával való megismerkedése lehetővé teszi számára azt, hogy ő is aktívan kivegye a részét a háborúból és valódi segítséget nyújtson a rászorulóknak.
Vele ellentétben, ott van a fiatal Roman, aki testvéreivel és szüleivel a gettóban él. A mindennapi éhezés és nélkülözés miatt ez a család arra kényszerül, hogy lemondjon a család legkisebb tagjáról, a még csupán néhány hetes Eleonoráról.
Így kereszteződik ebben a regényben Elzbieta és Roman története, akik mindketten a békéért és egy szebb jövőért küzdenek, de különböző eszközökkel.
Elzbieta minden áron segíteni akar azoknak a családoknak, akiknek gyerekeit örökbefogadó családoknál próbálja elhelyezni. Az ő segítőkészsége és áldozatteli tettei által több gyerek is megszabadul a haláltól és egy új életet kezdhet.
Roman inkább az ellenállást és a harcot választja, ő az aki fegyverrel és erőszakkal próbálja legyőzni az ellenséget.
Érdekes, hogy ennyire ellentétes szereplők mégis egymásra találnak, sőt útjaik úgy keresztezik egymást, hogy a végén az ellenállásból és a harcból, túlélés és szerelem lesz.
Erről szól ez a történelmi romantikus regény, harcról, életről és halálról, benne azokkal a pillanatnyi örömökkel, azokkal az emberekkel, akik formálnak és átalakítanak minket.
Az önzetlen szeretet, a hit, a remény és a segítőkészség, emberi sorsokat tud megváltoztatni ebben a könyvben, még akkor is, ha maga a legnagyobb ellenség próbál felülkerekedni az életen.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Csuda dolog az emberi lélek. A legerősebb részünk – terhek nehezednek rá, mégis ritkán törik össze. Gyenge, esendő testünk foglya, mégsem ismeri a korlátokat.
A varsói árva
Libri Könykiadó Kft.
2022
Füles, Kartonált
422
