Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

„Az elveszett tárgyak őrzője” könyvet, első látásra borítója miatt vettem meg. Olyan színes a borítója, és titokzatos a címe, hogy kíváncsivá tett ez a könyv.

A könyv főszereplője Anthony Peardew, egy öregember, aki évekkel ezelőtt elveszítette menyasszonyát és a tőle kapott medált. Azóta reményvesztetten és összetörve, csak annak szenteli életét, hogy újra megtalálja ezt az elveszített ékszert. Abban reménykedik, hogy a medál megtalálásával újra együtt lehet kedvesével. Ezért napjait azzal tölti, hogy London utcáin kóborolva, minden elveszített tárgyat megőriz, felcímkéz és dolgozószobájában rejteget. Magányosságát, csak az enyhíti, hogy az elveszett tárgyakból novellákat írogat és ezáltal kincsekként őrzi meg őket. Anthony, szinte már megszállott gyűjtögetése ezeknek az elveszett tárgyaknak, egy fajta vezeklés és gyászfeldolgozás. Így próbálja a menyasszonya elvesztése után hagyott űrt, feldolgozni, és az elveszett tárgyak elmesélésével újra életre kelteni.

Asszisztensére, Laurára, marad az a feladat, hogy az öregember halála után, megkeresse és visszajuttassa ezeket az elveszett tárgyakat, eredeti tulajdonosukhoz. Mivel Laura is szerelem csalódott, ezért bátortalanul indul el ezen a kalandos úton, azonban két segítője is akad, akiknek köszönhetően sikerül a tárgyakat visszajuttatni tulajdonosukhoz. Kihasználva ezeket a lehetőségeket, Laura is egyre jobban megnyílik, feldolgozza múltját és esélyt ad egy újabb szerelemnek. A könyv többi szereplői mind esendő, egyszerű emberek, akiknek sorsa valamilyen szinten egybefonódik, és az elveszített tárgyak köré összpontosul.

Ez a könyv nem az intellektuális kihívása miatt érdekes, inkább egy felnőtt mesére hasonlít. Van benne fantázia, humor, könnyedség és happy end. Mégis oly bájos és magával ragadó, hiszen minden egyes elveszített tárgy valamilyen emberi érzelmet hordoz magában: szerelem, gyász, rivalizálás, elmúlás, stb. Ezek a jelentéktelennek tűnő tárgyak, emberi sorsokat és történeteket rejtegetnek magukban. Azzal, hogy visszakerülnek tulajdonosukhoz, újabb sorsokat változtatnak meg.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindannyian apró kis porszemek vagyunk ezen a világon. Nem nyerhetünk mindig, és nem is lehetünk mindig boldogok. De van valami, amit mindig megtehetünk: törekedhetünk a győzelemre és a boldogságra.