Felfoghatatlan számomra az, hogy egy ennyire mélyen szomorú, melankolikus és drámai könyv, ennyire szép, megható és különleges lehet. Mindez a könyv szerzőjének az érdeme, aki bár egy nagyon komoly és fájdalmas témáról mesél, mégis reményt és hitet kelt az olvasóban.
A könyv központi témája a halál és a gyász, olvasás közben ez mégsem tűnik nyomasztónak, ugyanis olyan sok szép megfogalmazás, gondolat és pillanat van ebben a könyvben, hogy ez a kötet azonnal rabul ejt és az utolsó oldalakig leköt és odaláncol.
Ez az elképesztően csodálatos és olvasmányos szépirodalmi mű nem csak drámai és tragikus helyzeteket mutat be, amiket a halál árnyéka besötétít, hanem több olyan szerelmi történetbe is betekintést nyújt, ami magával ragadó és lenyűgöző.
Múlt és jelen szívszorító eseményei váltakoznak ebben a könyvben, minden egyes oldallal többet és többet megtudunk a könyv szereplőinek életéről, valamint arról a fájdalmas útról, amit bejártak életük rögös útjain.
A könyv szereplői rendkívüli módokon ki vannak dolgozva, fel vannak építve és úgy bemutatva, hogy könnyű azonosulni életük nehézségeivel, de örömeivel is.
Annyira szépen szövi a könyv szerzője a szerteágazó történetet ebben a könyvben, hogy minden egyes mellékszál ugyanolyan fontos és ugyanolyan jól ki is van dolgozva.
Minden egyes mellékszereplő egyben saját történetének főszereplője is, ugyanis minden egyes bemutatott és elmesélt életút felér egy saját kis könyvvel ebben a nagy regényben.
Bár több száz oldalas ez a vaskos könyv, olvasás közben mégsem érzi azt az ember, hogy ez megterhelő lenne, ugyanis komorsága és drámai hangulata ellenére, nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni.
A könyv főszerepelője Violette, egy francia kisváros temetőgondnoka. Violette már több mint tizenkilenc éve férje nélkül él, aki egyik napról a másikra eltűnt életéből. Ennek ellenére Violette békében és nyugalomban él a temetőben, aminek minden egyes zugát jól ismeri. Barátságokat köt a temető sírásóival, támogatja a gyászoló családokat és feljegyzéseket készít minden egyes temetésről.
Élete nyugalmát egy nyomozó borítja fel, aki halott anyja maradványait akarja ebben a temetőben elhelyezni.
A nyomozó és Violette között egy egészen különleges kapcsolat alakul ki, ami hol lelki társat, hol barátot, hol pedig szerelmet jelent.
Mindeközben a nyomozó meghalt édesanyjának az életét, titkos szerelmét is megismerjük, valamint Violette, férje és kislánya történetének titkaira is fény derül.
Megannyi találkozás, búcsúzás, veszteség és újrakezdés után csodálatos szerelmi történetek elevenednek meg ebben a könyvben.
Egy igazi irodalmi csemege, egy különleges olvasmány és egy szívszorító szerelmi történet ez a könyv, amiben helye van a gyásznak, a veszteségnek, a halálnak, a fájdalomnak, de ugyanúgy a reménynek, az újrakezdésnek, a megbocsátásnak és az életörömnek is.
Erre a könyvre meg kell érni, elegendő és mély élettapasztalat kell ahhoz, hogy az olvasó ne csak értse, de át is érezze mindazt, amiről a könyv szerzője mesél.
A könyv szívet tépő története hamar beférkőzik az olvasó szívébe és a könyv befejezése után is jó sok ideig kifejti lenyűgöző hatását.
Csodálatos érzés elmerülni ebben a melenkolikus, szép megfogalmazásokkal és leírásokkal teli könyvben, ami tele van rengeteg mély gondolattal és érzelemmel.
Megannyi élet megismerése és elolvasása után jönnek az igazi aha-élmények és felismerések ebben a könyvben.
A Másodvirágzás az újrakezdésről szól, arról a történetről, ami a veszteség után jön, a tragédia és a mi lett volna ha kérdések újragondolása után.
Ez a keserédes történet terjedelme ellenére egy azonnal beleszeretős könyv, amiben minden benne van, amitől élvezetes és annyira csodálatos a könyvek világa.
Kedvenc idézetem a könyvből:
De nagyon nagy butaság az, bolond egy szokás, hogy csak azért, mert mások így csinálják, nekünk is ugyanazt kell tennünk. Az illendőség, a tettetés és a szokásrend megöli a lelket.
Másodvirágzás
Európa Könyvkiadó Kft.
2022
Keménytábla, Védőborító
598
