Emma és Dexter története egyszerre egy klasszikus, ugyanakkor egy rendkívül különleges és egyedi szerelmi történet, amiben nem azon van a hangsúly, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, hanem mondhatnánk azt is, hogy végig keresték önmagukat és egymást, míg aztán végül boldogak tudtak lenni.
Emma és Dexter története úgy kezdődik, hogy szinte már az elején véget ér. Az egyetemi évek utolsó napján ismerkednek meg, eltöltenek közösen egy éjszakát, ahol jövőbeli álmokról, tervekről és vágyakról mesélnek egymásnak. Ami csak egy egyéjszakás kalandnak indult, végül egy életre szóló barátság vagy szerelem lesz? Vagy egyszerre mindkettő?
Évek telnek el, mindketten különböző utakon haladnak, de minden évben van egy nap, mikor útjaik keresztezik egymást. A sors fintora, hogy hol közelebb kerülnek egymáshoz, hol eltávolodnak egymástól, de sosem sikerül nekik az, hogy egy időben érezzék mindketten ugyanazt. A barátságukat azonban mindennél jobban féltik és őrzik, ezért elsőre úgy tűnhet, mintha csak egymás idejét vesztegetnék, mert sosem jutnak el odáig, hogy őszintén és nyíltan beszéljenek egymásnak érzelmeikről.
Sok idő, tapasztalat és megannyi megélt hétköznap és év telik el mindaddig míg egymásra találnak és végre van elég bátorságuk ahhoz, hogy felvállalják önmagukat és szerelmüket.
Az ő történetük nem csak az igaz nagy szerelemről szól, hanem egy olyan életútról, amin minden fiatal felnőtt végigmegy, aki felnőttkora elején keresi önmagát, azt a munkát, amiben sikeres és beteljesült lehet, azt a kapcsolatot, amiben értékesnek és szerethetőnek érezheti magát, azt a belső megnyugvást, amitől önazonosnak és hitelnek érzi magát az egyén.
A könyv lapjai azt a sok-sok évet elevenítik fel, ami Dexter és Emma sorsának párhuzamos alakulását mutatja be. Sok minden történik velük szakmai és személyes szinten, de mindig csak egy-egy kivonatot kapunk ebből az élettörténetből, ami egy napra sűrűsödik.
Mindketten sodródnak ez élettel, keresik önmagukat a tágas világban és szűk környezetükben, és emiatt hol feszültnek, hol idegesítőnek, hol pedig egyszerűen csak abszurdnak tűnik az, hogy mennyire elmennek egymás mellett és nem veszik észre azt, ami már az elejétől a szemük előtt volt.
Barátságból lesz szerelem, de olvasás közben végig kettős érzése van az embernek. Néha olyan az életük mintha egymásnak lettek volna teremtve, csak ezt ők sosem egyidejűleg veszik észre, máskor pedig már szinte szemet szúró az az ellentét ami köztük van és ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy ők egy boldog párkapcsolatban éljenek.
Egyedül az évek tapasztalata, a sok kaland és élmény, valamint az érettség teszi lehetővé azt, hogy végre rájöjjenek, hogy az ő útjuk közösen működik a legjobban.
Fiatalkori bizonytalanság, határozatlanság, rossz döntések következménye, elszalasztott lehetőségek és meg nem élt életek. Erről szól ez a könyv l.
A „mi lett volna, ha…” kérdés végig ott lebeg az olvasó előtt. Mi lett volna, ha van bátorságuk hamarabb felvállalni egymás előtt szerelmüket? Mi lett volna, ha csak mindvégig barátok maradnak? Mi lett volna, ha azon a bizonyos napon nem ismerkednek meg? Mi lett volna, ha annak a napnak nem lett volna folytatása?
Sok kérdés, ami végül is arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy minden napban van valami különleges és egyedi, ezért fontos minden napot úgy megélni, mintha az lenne életünk utolsó napja. És Emma szavaival élve, úgy élni meg ezeket a napokat, hogy az nyomot hagyjon a világban.
Egy keserédes szerelmi történet, ami az élet és a szerelem nem csak habos-babos oldalait mutatja meg, hanem azt az életutat, ami tele van nehéz döntésekkel, fájdalmas megpróbáltatásokkal és elviselhetetlen veszteségekkel.
Csetlések, botlások, tévedések és elszalasztott lehetőségek árán tanulja meg az ember, értékelni azokat az embereket, akik igazán fontosak az életében.
Ha egyáltalán megtanulja, mielőtt túl késő lenne.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Nem kell az egész világot megváltoztatni, elég csak a körülötted lévő kis részt.
Egy nap
General Press Kiadó
2024
Füles, Kartonált
496
Földváry Kinga
