Nagyon sok könyvet olvastam már ezzel a címmel „A lány, aki…”, és általában ezek mind jó thrillerek. A következő elolvasott könyv, szintén ezt a címet viseli, „A lány, akinek nincs múltja”. Kicsit fura és érdekes a cím választás, hiszen pont egy lánynak a múltjáról szól a történet, tehát avlójában egyik kizárja a másikat.
Ennek a kriminek is egy lány a főhőse, Leah Mills, aki a múltja elől menekül. Egy borzasztó nap eseményei üldözik a múltból, ami jelenbeli életét is nagyban meghatározzák. Épp ezért magányos, félénk, nincsenek barátai és nem is jár társaságba. Mindaddig még meg nem ismerkedik Juliannel, és végre el kezd hinni abban, hogy neki is lehet normális élete. De a múltbeli dolog tizennegyedik évfordulóján egy képeslap kerül birtokába, miszerint valaki tudja az igazat, arról ami oly régen történt. Leah-t megrémíti ez a képeslap, hiszen tudja, hogy ezzel akár véget is érhet új élete, amit oly szépen felépített magának.
De ki is valójában Leah? Mit titkol a múltjával kapcsolatban? Lehet, hogy a titkai a vesztét fogják jelenteni?
Nekem tetszik Kathryn Croft stílusa, tetszik az, ahogy felépíti a történet cselekményét, tesz bele egy-két csavart és a végén ott egy jókora csattanó. Fordulatos és szórakoztató olvasmány a könyv, de nekem személy szerint a másik tőle olvasott könyv, „A lány, akit elvesztettél” valamivel jobban tetszett.
Ebben a könyvben a történet kicsit nehézkesen halad, sok az alapinformáció, miközben maga a történet témája érdekes, csak néha nem igazán sikerül lekötnie az olvasó figyelmét. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, mert eléggé szórakoztató olvasmány volt.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Képtelen voltam megérteni, hogy szabadulhat meg bárki is a könyveitől – én sokkal inkább a bútoraimat dobálnám ki –, de nem akartam kritizálni, nehogy hálátlannak tűnjek.
Művelt Nép Könyvkiadó
2017
Puhatáblás, Ragasztókötött
366