Fábián Jankától már megszoktam a több szálon futó családregényeket, melyek mindig izgalmasak és szórakoztatóak. „Rose regénye” sem volt ez alól kivétel, hiszen első perctől kezdve beleszerettem a könyv borítójába, később pedig Rose történetébe.
Fábián Jankával amúgy is elfogult vagyok, mert miután már minden regényét elolvastam, ki tudom jelenteni, hogy kedvenc magyar szerzőim közé tartozik. Fábián Janka regényeinek stílusa, nyelvezete történelmi hitelessége számomra nagyon megnyerőek.
„Rose regénye” egy fordulatos és izgalmas családregény, mely a 2. világháború idejét és az azt követő Europát idézi fel, tele karakteres szereplőkkel és szívszorító történetekkel.
A regény főszereplője Rose, akit édesanyja megtagad, de anyja egykori szerelme, a kedves és becsületes, Sepp Weinbach, vagyis Borpataky Jóska, örökbe fogad.
Rose édesanyja, Cecile és nevelőapja, Sepp, a 2. világháború ideje alatt ismerkedtek meg. Szerelmük azonban nem tudott beteljesedni, mivel Sepp a keleti frontvonalra került. A háború után, testi és lelki sérelmekkel, már képtelen volt visszatérni egykori szerelméhez, így Cecile magára maradt. Megszülte gyermekét, Rose-t, akit nagyapja Sepp-re bízott, mivel Cecile hallani sem akart, az erőszak következtében született lányáról. Sepp gondját viseli Rose-nak, felneveli és mindenből a legjobbat nyújtja neki.
Rose, apja halála után, arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon az életben és megtalálja saját útját. Kalandosra és izgalmasra sikeredik élete: zenét tanul, többször is szerelmes lesz, beutazza Európát, férjhez megy, elveszít egy gyereket és végül rátalál a boldogságra. Az egykori fiatal német lányból, érett felnőtt francia nő lesz.
Aprólékossággal és részletesen van leírva a 2. világháború korának szelleme és történelmi háttere. Ebbe a történelmi kontextusba kerülnek bele a regény szereplői, akiknek múltjukat és jövőjük alakulását olvashatjuk a regényben. Miközben végig követjük életüket, kronológiai sorrendben olvashatjuk Franciaország, Magyarország és Németország történelmét.
A regény két részből áll: A német lány és A francia nő. Annak ellenére, hogy én nem igazán tudtam kibékülni Rose karakterével, aki számomra túl kiszámíthatatlan, kicsit naiv és butácska, hisztis és elkényeztetett; a könyv első része mégis jobban tetszett. Rose, mint a német lány, közelebb állt hozzám, ezekben a fejezetekben még láttam reményt Rose fejlődésében. A francia nő, Rose, már nem tűnt olyan izgalmasnak, néhol kicsit unalmas és taszító volt a karaktere. De Fábián Jankára jellemzően, most is sikerült a regény érzelmi színvonalát folyamatosan emelni, ami egy kellemes és könnyed olvasmánnyá tette a könyvet.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Milyen jó lehet annak, akit nem gyötörnek kétségek az élete folyásával, értelmével és céljával kapcsolatban…
Rose regénye
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla
556
