Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.
A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.
A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.
Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.
Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.
Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.
Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.
Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.
Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Amíg van tea, van remény.
Közös titkaink
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247
