Valahogy olyan érzésem van, hogy minden elolvasott Colleen Hoover könyv után egy újabb oldalát fedezem fel az írónőnek, amiben jó elmerülni és a könyv lapjai között elveszni.
Ez a könyv egyszerre egy romantikus történet és egy thriller, ami elsőre furának tűnhet, de szerintem az írónő jól megoldotta ennek a két műfajnak a találkozását.
A romantikus történet, a nagy szerelem, az izgalmas cselekmény, a váratlan fordulatok és a szerethető főszereplők most is jelen vannak.
Váltott szemszögön keresztül három főszereplőt ismerünk meg ebben a könyvben, három olyan szereplőt, akik a sors fintorának köszönhetően egy szerelmi háromszögbe keverednek.
Mindegyik főszereplő életét csak felszínesen ismerjük meg, de épp elegendő információt kapunk róluk ahhoz, hogy tudjuk, mindannyian hordoznak valamilyen múltbeli sebet. Főleg Asa és Sloan története az, ami igazán megható és szívet szaggató.
Ők azok akik egy nagyon beteges szerelmi kapcsolatban vannak egymással. Mindketten vétkesek döntéseikben, azonban múltjuk talán felmenti őket valamennyire ennek súlya alól.
Asa, az a férfi, aki gyerekként túl hamar megtapasztalta a bántalmazást, a toxikus családi légkört és a szeretetlenséget. Sloan szintén egy diszfunkcionális családban nőtt fel, és mivel ő sem tapasztalta meg a feltétel nélküli szülői szeretetet, ezért egy nárcisztikus, hatalommániás és manipulatív férfihoz vonzódik.
Kettejük kapcsolata tele van fájdalommal, erőszakkal, bántalmazással és kilátástalansággal. Mindez akkor változik meg, mikor bekerül a képbe Luke (Ryan), aki egyfajta segítő és megmentőként érkezik Sloan életébe.
Kicsit fura a könyv felépítése, mert mintha két befejezése lenne a könyvnek. Háromnegyedénél véget ér a könyv, aztán megint következik egy folytatás és még megannyi oldal arról, hogyan nyeri el méltó büntetését Asa és hogyan kapja meg Sloan és Luke a boldog befejezést.
Az tény, hogy a könyv hatással van az emberre, mert egyszerre sok ellentétes érzelmet vált ki az olvasóból.
Komoly, fontos és fájdalmas témák jönnek át a sorok között, mindez fiatal felnőttek szemszögén keresztül. Családon belüli erőszak, toxikus családminták, múltbeli traumák és érzelmi zsarolás – ezek nemcsak a történet díszletei, hanem a szereplők személyiségét formáló, meghatározó erők.
A szerző érzékenyen, mégis nyersen tárja elénk a kimondatlan fájdalmak súlyát, a generációkon átívelő hallgatások romboló hatását. A karakterek nem hősök, hanem valóságos emberek: törékenyek, sebzettek, és sokszor maguk sem tudják, hogyan lépjenek ki abból, amit megszoktak.
A regény ereje éppen ebben rejlik – abban, hogy nem kínál könnyű megoldásokat. Nem idealizálja a gyógyulást, de reményt ad arra, hogy a múlt terhétől meg lehet szabadulni, ha van bátorságunk szembenézni vele. Az írásmód bensőséges, olykor szinte naplószerű, így az olvasó úgy érzi, mintha maga is részese lenne a történetnek.
Fájdalmas, de szükséges olvasmány – különösen azoknak, akik keresik a választ arra, hogyan lehet megtörni a csendet, és végre önmagukká válni. A történet nemcsak a múlt feldolgozásáról szól, hanem arról is, hogyan tanulhatunk újra bízni – másokban és önmagunkban.
A szereplők útja tele van visszaeséssel, csenddel, dühvel és elfojtott vágyakkal, de ezek mögött ott lüktet a remény, hogy a szeretet nemcsak sebez, hanem gyógyítani is képes. Egy könyv, amely nem felejt el emlékeztetni: a kimondott igazság fájhat, de a kimondatlanság tönkretehet. És néha a legnagyobb bátorság az, ha merünk végre megszólalni és cselekedni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) mindenki életében egyformán van jelen jó és rossz, az egyetlen különbség az, hogy a jó- és balszerencse mindenkit másképp, különböző életszakaszokban ér.
Too Late – Túl késő
Könyvmolyképző Kiadó
2018
Puhatáblás, Ragasztókötött
468
Mergl-Kovács Bernadett
