Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak

Szó szerint alig tudtam letenni a kezemből ezt a könyvet, végig izgultam a szereplőkkel és bizony gyakran még nekem is összeszorult a szívem. Az ilyen könyvek számomra a legértékesebbek, amelyek az életből merítenek és amelyeket maga az élet ír. Annyira szívszorító, fájdalmas, búskomor ez az egész történet egy olyan világról, ami valamilyen szinten még számomra is ismerős, ugyanis a 90-es évek eseményei egyáltalán nem állnak messze tőlem.

Első perctől kezdve a könyv címe fogott meg, ami annyira betalált ebben az esetben, hogy azt nehéz szavakba önteni. Életszerű és életszagú ez az egész könyv, amiben minden egyes hangulat, mozzanat és szó hiteles, igaz és valós. Én azt szerettem a legjobban ebben a könyvben, ahogyan a rövid kis fejezetek váltakozása minden egyes alkalommal olyan sorsokat mutatott be, amelyek erős érzelmeket váltottak ki belőlem és mélyen elgondolkodtattak.

A könyv cselekménye a 90-es évek egyik szlovák kis városában zajlik, ahol a maffiauralom emberi sorsokat pecsétel meg. Három teljesen különböző nő élettörténetét ismerjük meg, akikben annyi a közös hogy mindannyian ugyanabban a nyolcemeletes blokkban laknak. A három nő élete jobban nem is különbözhetne, közös bennük a félelem, a bizonytalanság és a veszély, aminek nap mint nap ki vannak téve.

Júlia, egy fiatal anya és házas nő, aki fodrászként dolgozik, ugyanakkor boldogtalan házasságban él. Hilda, a fiatal kamasz lány egy jobb életről álmodik, miközben a helyi maffia az ő életét is örökre megváltoztatja. És akkor ott van még a nyugdíjas és alkoholista Erzsi, akinek fia szintén a maffiának dolgozik. Ennek a három nőnek kísérhetjük végig az életét, akiknek sorsuk valamilyen szinten kereszteződik és ők egymásra is hatással lesznek, tudtuk és akaratuk nélkül.

Én remeknek és zseniálisnak tartom ezt a könyvet, szerintem ez egy letehetetlen olvasmány. Magával ragad a története, csak úgy úszik az olvasó az árral és mindeközben beszippant egy olyan világba, ahol a félelem és a veszély mindennaposak, épp ezért egyszerre izgalmas és szívszorító ez a könyv. Bár a történet csak három nő életét emeli ki, ők azért kollektívan képviselik mindazt, ami a 90-es évek magyar lakta szlovák városokat jellemezte. Annyira élesek a kontrasztok ebben a könyvben, hogy néha már egyfajta mosolyt is csalt mindez az arcomra, főleg azoknál a részeknél, ahol egyfelől ott van a nyomor, a kilátástalanság és az állandó fenyegetettség, másfelől pedig ezt a búskomor hangulatot felváltja a külföld giccses, csillogó és ragyogó világa. Ezek a kis külföldi csecsebecsék érdekesen színezik be mindazok életét, akik tehetetlenül végignézik és végigszenvedik a maffiauralom csapásait.

Csodás ez a könyv, és nem csak a valóságos története miatt, ami szerkezetileg is megnyerő, hanem a hangulata és a közvetítési módja miatt is. Az egész könyv olyan mint egy képráma, az eleje és a vége képezik a keretet, a keretben pedig benne van három nő élettörténete, akik a magány ás a fájdalom csendjében sírják el bánatukat.

Nagyon élvezetes és gördülékeny a könyv olvasása, egyszerre szolgáltat információkat, mint egy jól megírt dokumentumregény, és egyszerre szórakoztat is, főleg a szerelmi szál beépítésével, amitől olyan regényessé válik az egész.

Csodásan megírt könyv, megnyerő karakterábrázolással, megrázó történettel és élvezetes szerkezettel, mindenkinek csak ajánlani tudom. Imádtam minden sorát, bármikor újra olvasnám!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Kritizálni, pletykálni, megjegyzéseket tenni mindenki tud. De egy lépést hátrálni, és megvizsgálni a probléma gyökerét, segítő kezet nyújtani, azt már kevesen.

A rendes lányok csendben sírnak Book Cover A rendes lányok csendben sírnak
Durica Katarina
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
313