Azt hiszem ez a könyv a kedvenceim közé fog tartozni, ugyanis ez a szívet tépő történet, irodalmi és olvasási szempontból nálam egy maradandó élményt eredményezett. Bár a könyv alaptörténete nagyon szomorú, ennek ellenére van a könyvnek egy pozitív és életigenlő hangulata, amitől az olvasó mintha szárnyra kelne. És szerintem pont ez a legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy az élet szépségét a halál ellenére is megmutatja, vagy talán pont emiatt válik olyan értékessé és különlegessé a nagybetűs ÉLET.
Szerintem szépirodalmi szempontból egészen elképesztő az a nívó és stílus ahogyan Elif Shafak ír, megmutatva Isztambul és az iszlám világ kevésbe szép oldalait, ugyanakkor ragaszkodva ahhoz, hogy némi finom humor és kellő életöröm is megjelenjen könyvében. Ez a könyv egyszerre szól a barátságról, szerelemről, hűségről, megbocsátásról és családról, miközben egy női sorson keresztül mutatja be az élet kisebb-nagyobb örömeit. A női sorson és szemszögön keresztül látunk bele a 20. század Isztambuljába, valamint az ott élő nők életébe.
A könyv egyből egy tragédiával indul be, Tequila Leila élete utolsó perceiben, miközben teste már feladta a szolgálatot, agya azonban néhány percig még működik, visszagondol életére, és azokra a kapcsolatokra, amelyek a legtöbbet jelentették neki. Leila halála előtt felidézi gyerekkori emlékeit, amik tele vannak fájdalommal és traumával, miközben beletörődve sorsával visszagondol azokra a barátokra, akik az életét elviselhetőbbé és szebbé tették. Minden egyes visszaemlékezés egy adott helyszínt, hangulatot, ízt vagy illatot idéz fel, amitől még elevenebbé válik a könyv története.
Ebben a melankolikus, ugyanakkor pörgős stílusban és hangulatban zajlanak a könyvben az események. Én mint olvasó, egyfelől érzelmileg teljesen a hatása alá kerültem, másfelől pedig élvezetet és örömöt okozott a könyv olvasása, ugyanis olyan szófordulatok, leírások és hangulatok jellemzik, amik egy örökre szóló olvasási élményt nyújtanak. Ez még csak az első könyvem a szerzőtől, mégis úgy érzem, hogy annyira egyedi és különleges a stílusa, hogy bármikor szívesen újraolvasnám akár ezt a könyvet is, hiszen mindig tudnék valami újat felfedezni benne.
Ez a keserédes regény úgy éri el hatását, hogy mellőzi a mellébeszélést, a kliséket vagy a marketinges célokat, és csak arra koncentrál, hogy átadja az érzelmeket, közben pedig úgy meséljen, hogy az ember együtt éljen és lüktessen a történettel.
Ezt a könyvet olvasva az ember teljesen megfeledkezik önmagáról és a környezetéről, együtt fejlődik, szenved és örül a könyv szereplőivel, miközben egyszerre siratja és ünnepli az élet minden egyes pillanatát.
Szerintem a könyv hangulata pont ezt a célt szolgálja, átélni és átérezni az életet úgy ahogy van, jóval és rosszal együtt, ugyanis értelmetlen és lehetetlen egyiket a másiktól szétválasztani. Az élet szépsége pont abban mutatkozik meg, hogy örömünk csak akkor lehet teljes, ha a rossz pillanatokat is megéljük és visszatekintve múltunkra rájövünk arra, hogy a kettőnek együtt van csak értelme, ugyanis erről szól az élet.
Én ezt a könyvet egy irodalmi remekműnek tartom, ami nagy kontrasztot mutat a nyugati és keleti világ között, mindezt egy női tragikus sorson keresztül, ami bár fikció, mégis van némi valóságalapja, ugyanis az akkori kulturális és vallási háttér sok mindent alátámaszt a történetben. A hangsúly a török nők társadalmi és családi elnyomott helyzetén van, ugyanakkor ez a kör kiszélesedik mindazokra, akik valami miatt a társadalom peremére kerülnek és ezáltal kirekesztve és megbélyegezve élik le életüket.
Ez a kívül-belül értékes és különleges könyv egy érzelemdús és sokszínű olvasmány, ami túl a fizikai és érzelmi erőszakon, a szeretet és a barátság erejéről mesél. Bár a történet egy halálesettel indul be, mégsem a halálnak, az erőszaknak és a gyilkosságnak van ebben a könyvben a legnagyobb ereje, hanem az emberi kapcsolatoknak, amelyek még a halálon is túlmutatnak.
Nyomasztónak és fájdalmasnak tűnhet első látásra ez a könyv, de valójában tele van nemes és felemelő érzésekkel, amelyeknek hatása jóval a könyv elolvasása után is érezhető.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Tapasztalatból tudta, hogy az életet úgy lehet a leginkább épen és sértetlenül megúszni, ha az ember két alapvető elvvel tisztában van: tudja, hogy mikor jött el az ideje az érkezésnek, és mikor jött el az ideje a távozásnak.
10 perc 38 másodperc
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
415
