Vannak könyvek, amelyek első látásra, tapintásra és olvasásra elvarázsolnak. Engem elvarázsolt ennek a könyvnek a borítója, a rejtélyes és titokzatos kezdete, de valahogy a könyv előre haladtával nem igazán éreztem már ezt a varászlatot, annak ellenére, hogy nem tudtam letenni és végigolvastam.
Nem mondhatom azt, hogy nagy dolgok történnek ebben a könyvben, kevés benne a cselekmény, és az is lassan folydogál és vontatott. De valami miatt mégis lekötötte a figyelmemet és végig olvastam, mert a hangulata az, ami megfogott. Annyira sokoldalú és sokszínű a szereplők felhozatala ebben a könyvben, hogy már azon elegendő elmerengeni. A különös lény, egy hableány, az aki annyira felkavarja a szereplők életét, és főleg két ember sorsára van nagy hatással, Mr. És Mrs Hancockra.
Mivel a hangsúly nem igazán a cselekményen van, ezért a szereplők jellemábrazolása az ami engem különlegesen érdekelt ebben a könyvben. Főleg a női szereplőkön van a hangsúly, a női sors és karakter egészen különböző és szélsőséges változatai jelennek meg ebben a könyvben. A nők kiszolgáltatott és tehetetlen helyzete megbélyegzi ezt a könyvet, hiszen túl nagy választásuk nincs. Vagy férjhez mennek vagy kurtizánok lesznek, de valahogy mindkét esetben férjüktől vagy épp szeretőjüktől függ megélhetésük. Mindkét esetben a sors és a férfi uralom „rabszolgái”. A nők ebben a regényben ugyanúgy mint a hableány, mintha nem is lennének igazi lények, csupán haszontárgyak, amiket jó megcsodálni és élvezni.
Egészen közelről és részletesen ismerteti a szerző a kurtizánok életét és sorsát ebben a könyvben. Mindez egy olyan történelmi háttérben zajlik, ami tele van ellentétekkel. A 18. századi London vibráló, ugyanakkor nyomor élete egészen nagy kontrasztot alkot ebben a könyvben. A kontraszt az egyszerű munkások és a kereskedők, az úri hölgyek és a kurtizánok között nem is lehetne nagyobb, és ehhez még párosul egy misztikus lény, egy hableány, aki körül minden megváltozik.
A hableány körüli misztikum, rejtélyesség és titokzatosság a könyv végéig kitart, csak a háttérből „szólal” meg lágy és melankolikus hangon. Gyakran az az érzésem volt, hogy a hableány hangja az maga Mrs. Hancock, mintha ő mesélné el sorsának kiszolgáltatott, de egyben izgalmas mivoltát is.
Szerintem ennek a könyvnek a nagy erőssége az adott kor szellemiségének megidézése, ami lírai, melankolikus és néha monoton. Nincsenek nagy fordulatok vagy izgalmas részek a könyvben, itt minden a lassan folydogáló történetmesélésről szól, ahol a valóság keveredik a misztikummal. Nem egy könnyen olvasható hétköznapi történet, de hangulatában és stílusában egészen különleges.
Az emberi sorsok lecsupaszított valósága áll szemben egy nyers és csak a külsőségekkel foglalkozó világban. A környezeti leírások, a kor hangulata és a szereplők jellemábrázolása igazán jók ebben a könyvben. Nem a szépen, a nemesen vagy a csodálatosan van itt a hangsúly, hanem a 18. század legmocskosabb, legnyersebb és legbrutálisabb oldalaian. Ahol küzdelem és harc a mindennapi életbenmaradás, ahol a ranglista és az előítéletek mindennél fontosabbak, ahol a látszat az ami számít. Nyomorúság és kilátástalanság mindenhol, és ebben a nyomorban bukkan fel egy olyan misztikus lény, amire a könyv szereplői vágyakoznak, hiszen csak egy hableány szépsége és titokzatossága tud még valami csodálatosat varázsolni mindennapjaikba.
A vágy és a beteljesülés ritkán ér célba ebben a könyvben. A kurtizánok és a fiatal nők vágyakozása egy jobb életre csupán álom marad, vergődnek és némán tiltakoznak, de végül csak beletörődnek sorsukba. Minden próbálkozásuk mintha eleve kudarca lenne ítélve. Olyanok ők, mint a hableány, egy csodálnivaló látványosság, ami elkápráztat, de valójában semmi igazán értékes nincs mögötte. Nehéz kitörni abból a világból, ami egyre csak húz vissza, ahol erős falak és előítéletek működnek.
Az egész könyv olyan mint egy folyamatos és véget nem érő harc, ahol szinte értelmetlen is a küzdés és kitörés, mert a nyomor és az emberek felszínessége esélyt sem ad a változásra. Ezért a szereplők is csak díszek, akik eljátsszák szerepüket, mindaddig míg senkinek sincs szüksége már rájuk.
Brutálisan valós és nyers a könyv, de ebben rejlik az egyedisége is.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A veszteség nem egyenlő az ürességgel.
A hableány és Mrs. Hancock
21. Század Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
494
