Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

„A szolgálólány meséje” egy tipikusan olyan könyv számomra, amit egyszer sikerült elolvasnom, de szerintem még egyszer nem menne. Nem azért mert nem tetszett a könyv, hanem azért mert annyira nyomasztó és felkavaró a könyv cselekménye. A könyv alapján készült sorozatot pedig végképp nem követem, mert ez még nyomasztóbb lenne.

Tömören arról szól a könyv, hogy létezik egy olyan állam, mely olyan disztópiát dédelget, amely szerint az állam lakóinak egyetlen céljuk és értelmük az életben, az maga a szülés. Ennek érdekében, ez az ország, mely vallási fundamentalista elvekre alapszik, különleges nevelőintézetekben készíti fel azokat a termékeny lányokat, akik később az elit családokhoz kerülnek és teherbe esnek az ház uralkodójától, mindez a feleségek jelenlétében.

Ebben az államban minden nőnek fontos feladata van. A szürke ruhás nők a szolgálók, a kék ruhás nők a feleségek, a vörös ruhás nők pedig a termékeny szolgalányok. Mind közül a termékeny lányok a legértékesebbek, hiszen ők felelnek a népesség fennmaradásáért.

Fredé is egy ilyen hasznos asszony, aki képes a szülésre, amire oly kevesen képesek, így bekerül a Parancsnok házába. Fredé próbál beilleszkedni a hétköznapokba, megfelelni a vallásos dogmáknak és főleg megfoganni. Ugyanis ha két éven belül nem fogan meg vagy eltévelyedik, akkor kiűzik a Nemnők közé. Az ő története akkor kezd bonyolulttá válni mikor egyik este a Parancsnok kérésére egyedül megy be annak hálójába.

Megrázó és torokszorító az a vízió amit a szerző lefest ebben a könyvben a nők szerepéről. Egy olyan szerep, melynek egyetlen célja és beteljesülése, a teljes alárendeltség és megfosztás minden emberi méltóságtól.

Én kicsit nehezen tudtam értelmezni a regényt, kicsit túl sok volt benne a szolga, az urak és a katonák. Borzongtam attól a képtől ahogyan leírta a szerző a termékeny nők életét, gondolatvilágát és lelkivilágát. „Tárolóedényeknek” nevezte őket, akiknek a külseje mit sem számított, csupán a belső női fogamzóképes szervük.

Időnként kicsit nehézkes a könyv olvasása, de maga a történet mindenképp érdekes, akkor is ha nem épp szórakoztató irodalom. Azonban nagyon jó a társadalmi és történelmi háttér bemutatása, valamint az igazságtalanság és elnyomás portréjának leírása.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nemcsak egyféle szabadság létezik (…). Van szabadság valamire és szabadság valamitől.

A szolgálólány meséje Book Cover A szolgálólány meséje
Margaret Atwood
Jelenkor Kiadó Kft.
2017
Keménytábla, Védőborító
487