Margaret Atwood már ismerős volt számomra, miután már elolvastam tőle „A szolgálólány meséje” könyvet, mely kettős érzéseket hagyott maga után. Mégis megtetszett valami az írónő stílusában, ezért úgy gondoltam még egy könyvet elolvasok tőle. Hát nem mondhatom azt, hogy az írónő újabb könyve, könnyebb olvasmány lett volna mint az azelőtti. De legalább már tudtam mire számítsak.
A könyv története valós megtörtént eseményeken alapszik, és még tévésorozat is készült belőle.
Grace Markot, a könyv főszereplője, gyilkosság miatt van elítélve, ugyanis állítólag 1840-ben szeretőjével együtt, kegyetlenül végeztek munkaadójukkal és annak házvezetőnőjével. A Kanadába emigrált Grace úgy tűnik semmire nem emlékszik a történtekből. Védőügyvédje segítségével, aki Grace beteg elmeállapotára hivatkozik, sikerül elkerülnie a kötél általi halát, és megússza egy életfogytiglanra szóló ítélettel. A vélemények megosztódnak Grace esetével kapcsolatban: egyesek szerint egy őrült, elmebeteg nő, aki kegyetlen gyilkosságot követett el, mások szerint ő csak egy ártatlan lány, aki a körülmények áldozata lett. Grace felkelti egy fiatal orvos érdeklődését, aki elhatározza, hogy kideríti az igazságot a gyilkossággal kapcsolatban. Hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre több dolgot árul el magáról és a történtekről, de végig tagadja a gyilkosságra való emlékezését.
Nagyon érdekes a szerző írásstílusa. Először szembesít a már megtörtént tragikus cselekménnyel, és utána tárja fel az odavezető körülményeket, adott esetben Grace lelkivilágát. És az ő lelkivilágát végigkövetve, felmerül bennünk a folytonos kérdés: Vajon bűnös-e vagy sem? Ezt minden olvasó egyénileg döntheti el, hiszen csak arra tudunk alapozni amit Grace elmesél. De vajon a gondolatok csak ártatlan elmélkedések maradtak, vagy a gondolat eljutott-e a cselekedetig? Részletes lélektani vizsgálatot kellene elvégezzünk, ahhoz hogy megfejtsük Grace gondolatvilágát, emlékeit és cselekedeteinek valóságát. Sok mindenről lehet megrengeni Grace esete kapcsán: amnézia, személyiségzavar, színésznői képesség, emlékezetkiesés, erkölcs? Ezek mind súlyos fogalmak, melyeket a szerző helyenként sejtet, de a bűncselekmény megfejtését nagyban az olvasó képzeletére bízza.
Nekem személy szerint kicsit túl hosszúnak és részletgazdagnak tűnt a könyv, ezért úgy érzem egyelőre eleget olvastam Margaret Atwood-tól. Nem vitatom, hogy különleges az írónő stílusa, sőt irodalmilag is egy remekmű, de számomra nem egy olyan olvasmány, amit többször elolvasnék.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) Éva igazi átka az volt, hogy el kellett viselnie Ádám ostobaságát, mert amint baj volt, Ádám nyomban Évára kente az egészet.
Alias Grace
Jelenkor Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
767
