„A zsidó menyasszony” nem volt egy könnyű olvasmány, hiszen tele volt olyan misztikus és kabbalisztikus elemekkel, amelyeket nehezen tudtam megérteni. Ennek ellenére tetszett a regény cselekménye, főleg a főhősnő megtett önismereti útja.
Saci, a regény főszereplője, egy átlagos hétköznapi lánynak tűnik, aki pszichológiát tanul és közben próbálja önmagát megtalálni a zene, a szórakozás, a szerelem által. Az élet azonban egyáltalán nem könnyíti meg sorsát, ugyanis egyik fájdalmas esemény követi a másikat: szülei elválnak, véget ér egy szerelmi kapcsolata és kudarcba fullad öngyilkossági kísérlete.
Egy újabb ismerkedés során, egy olyan zsidó férfival ismerkedik meg, aki megbabonázza és elvarázsolja őt, zenei és vallási karizmatikus elveivel és életstílusával. Ekkor dönti el Saci, hogy Izraelbe utazik, felkutatja családja zsidó gyökereit, és megpróbálja megtalálni önmagát.
Saci Izraelbe való utazása, sok új élményt és tapasztalatot hoz magával, ez nem csak egy spirituális utazás kezdete, hanem egy önismereti folyamat is.
Engem megfogott és érdekelt ez a folyamat és útkeresés, azonban az ahogyan mindez le lett írva a könyvben unalmasnak tűnt. Csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyveket, de amúgy a könyv stílusa egyáltalán nem megnyerő. Túl sok benne a vallásos rész, nagyon alapos és szájbarágós, ami kicsit sem szórakoztató. Ami élvezetes és szórakoztató a könyvben, a nagy kontraszt egy budapesti elveszett és bizonytalan lány, és egy önmagát, a szerelmet és zsidó gyökereit kereső nő között.
Azok a részek, ahol betekintést nyerünk az izraeli életbe, valamint a zsidó kultúrába, szokásokba és hagyományokba, érdekesnek tűntek.
Ez a könyv azonban számomra nem sok újat mutatott. Teljesen ismerős a felállított alaphelyzet: adott egy lelki szegény és sérült fiatal lány, aki csalódottságában elindul szerencsét próbálni a nagy világban. Azt is meg tudom érteni, hogy mindent hátrahagyva menekül egy új világba. Számomra ez egyáltalán nem vakmerőség vagy butaság, inkább bátorság és tudatosság. Ami azonban érthetetlen számomra az a férfiakhoz való viszonya. Naivnak és butának éreztem sokszor a főhősnőt, aki vakon megbízik egy olyan férfiban, akit alig ismer.
Identitáskereső, útmutató könyvként elég jó, de irodalmi szempontból szerintem középszerű és helyenként még unalmas is. Egyedül az útkeresés és a lelki fejlődés volt megnyerő ebben a könyvben: az ahogyan egy elveszett, boldogtalan lány megtalálja gyökereit és önmagát.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Két ember akkor szereti igazán egymást, ha fel tudnak magukból adni valamit, és a változás során valami újat, egy közös valóságot hoznak létre együtt.
A zsidó menyasszony
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Cérnafűzött, Keménytáblás
634
