Ez a regény egy gyönyörűen megkomponált, lírai történet a veszteségről, az identitás kereséséről és a művészet gyógyító erejéről – arról, hogyan képes a zene, az alkotás és az emberi kapcsolódás új értelmet adni az életnek, még a legnagyobb fájdalmak után is.
A 18. századi London atmoszférája az első oldalaktól magával ragad: a gyertyafényes báltermek, a színházak és a zenével teli szalonok mind-mind élnek és lélegeznek.
A történet középpontjában Nell, a fiatal és érzékeny lelkű lány áll, akinek élete egyik napról a másikra omlik össze. Egykor a tánc volt a mindene – a mozdulatok szabadsága, a színpad fénye és a zene ritmusa határozta meg mindennapjait. Ám egy tragikus fordulat után elveszíti szüleit, otthonát, társadalmi rangját és önmagát is. Kénytelen új életet kezdeni, és szobalányként munkát vállal Händel, a kor híres zeneszerzőjének házában.
Ebben az idegen, mégis varázslatos világban Nell újra kapcsolatba kerül a zenével – immár nem táncosként, hanem hallgatóként, figyelőként, aki lassan felismeri, hogy a zene képes begyógyítani azt, amit a szavak soha nem tudnának. Händel és Nell között lassan, szavak nélkül formálódik egy különös, bensőséges kapcsolat: nem tiltott szerelem, hanem két megtört lélek egymásra találása. A férfi számára Nell titokzatos, szinte megfoghatatlan jelenlét, aki valami ismerőset, rég elveszett érzést ébreszt benne. A lány pedig Händelben látja meg azt az embert, aki képes a fájdalmat dallammá, a gyászt harmóniává formálni.
Kettejük története nemcsak a sorsról, hanem az emberi kapcsolódás csodájáról is szól – arról, hogyan tud két magányos lélek egymás jelenlétében gyógyulni, miközben a múlt árnyai még mindig ott lebegnek körülöttük. Ez a kapcsolat törékeny, mégis mélyen emberi: nem a szenvedély hevétől, hanem a csendben megszülető megértés erejétől válik igazán felejthetetlenné.
A regény egyik legnagyobb erénye, hogy nem siet. Mint egy lassan kibontakozó zenemű, időt ad az olvasónak, hogy átélje a hangulatokat és elmerüljön a részletekben. A zene motívuma nemcsak díszlet, hanem szimbolikus kapocs múlt és jelen, gyász és újjászületés között.
Ahogy Nell szembenéz múltja titkaival, az olvasó is elgondolkodik azon, mit jelent önmagunkat újra felfedezni, amikor minden, amit hittünk, megkérdőjeleződik.
Ebben a regényben nemcsak egy fiatal lány útját követjük nyomon, hanem azt az érzelmi átalakulást, ahogyan Nell a gyász és a magány sötétségéből fokozatosan a fény felé fordul. A történet ritmusa, akárcsak Händel zenéje, hol lassú és melankolikus, hol szenvedélyesen sodró, mégis végig harmóniában marad.
Mörk Lenonóra hanrmonikusan építi fel a hangulatokat – a fájdalom, a remény és az újrakezdés finom váltakozásaiból születik meg az a bensőséges világ, amelyben Nell útja kibontakozik.
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a történelmi regényeket, a lélek finom rezdüléseit, és akik hisznek abban, hogy a zene és a szeretet képes még a legmélyebb sebeket is meggyógyítani.
Ez a könyv nemcsak olvasmány, hanem élmény, egy finom, melankolikus szonáta az emberi szív törékenységéről és erejéről.
Ez nem csupán egy történelmi regény, hanem egy lelki utazás is, amely arra emlékeztet, hogy az emberi lélek, bármennyire is megtört, képes újjáépíteni önmagát. A művészet, a zene és a szeretet – ezek lesznek azok az eszközök, amelyek segítenek Nellnek és az olvasónak is újra hinni abban, hogy mindig van út a fény felé.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Az élet néha mindössze egyetlen ajtót hagy nyitva előtted, máskor viszont tálcán kínálja a lehetőségeket […]. De én azt tanultam meg, bármelyik irányba indulj is el, könnyebb továbbmenni azon az úton, amelyikről tudod, hogy te választottad, és nem mások helyetted. A saját utadon.
Táncórák Londonban
Jaffa Kiadó
2025
Füles, Kartonált
296
