Ez egy tipikus kedves és bájos olvasmány, amolyan “feelgood” könyv, ami főleg lelkes olvasóknak és könyvmolyoknak szól, akik szeretnek olyan történeteket olvasni, amelyek könyvekről szólnak.
Ennek a könyvnek Rintaró a főszereplője, aki nagyapja elvesztése után, a könyvekben és az olvasásban találja meg vigaszát.
A könyv elején elég keveset tudunk meg Rintaró életéről, csupán annyit, hogy egy nagyon meghitt és bensőséges kapcsolatot ápolt szeretett nagyapjával, akitől nem csak a könyvek szeretetét örökölte, hanem az antikváriumot is, ami tele van rengeteg érdekes és egyedi olvasmánnyal.
Azt nem lehet erről a könyvről elmondani, hogy bonyolult vagy dinamikus a cselekménye, mert alig van benne néhány szereplő, és mivel főleg az olvasmányokon van a hangsúly, ezért nem is igazán lehet megismerni közelebbről ezeket a szereplőket. Viszont ez egyáltalán nem zavaró ebben a kisregényben, ugyanis olyan csodálatos megfogalmaászok kapnak benne helyet, amelyek minden olvasó szívét megérintik.
Ebben a könyvben sok utalás van a világirodalom nagy remekműveire, aminek az a célja, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy mennyi értékes és jó könyv van a világon.
Olyan ez a könyv mintha szerzője így tisztelegne a megannyi megírt könyv előtt és ezáltal buzdítaná az emberket a még több olvasásra.
Rintaró mellett egy tigriscsíkos macska is fontos szerepet kap ebben a regényben, akinek köszönhetően a könyv főszereplője néhány kaland közepén találja magát.
Ezek a kis állomások mind azt a célt szolgálják, hogy megmutassák, mennyi mindent lehet tanulni egy-egy könyvből, és mennyire fontos, hogy úgy nevezett “rossz” könyveket is olvassunk, vagy olyan olvasmányokat, amelyeket elsőre nem értünk, mert gyakran ezekből tudunk a legtöbbet meríteni.
A macska vicces és karakteres megformálása izgalmassá teszi ezt a kis történetet, miközben némi párhuzamot lehet vélni a Harry Potter, a Karácsonyi ének és egyéb fontosabb mű között.
Ez a felnőtt mese, aminek csodálatos és hangulatos borítója nagyon jól talál bájos és kedves történetéhez, egy olyan kisregény, ami nem követel túl sok elmélkedést az olvasótól, sok érzelmet sem vált ki belőle, de mindezt kompenzálja az, hogy kikapcsol és szórakoztat.
Rintaró főleg a könyvek iránt mutatja ki érzelmeit, ugyanakkor a macskával átélt kalandjai új utakat nyitnak számára, és rájön arra, hogy mennyire fontosak és értékesek az emberi kapcsolatok.
A könyv története erősen hat az ember fantáziájára, ezért könnyedén el tudjuk képzelni azt a kis hangulatos antikváriumot vagy a humoros és játékos macskát, aki segít Rintarónak útkeresése során.
Bár ez szerintem nem egy tipikus fejlődésregény, mégis a regény főszereplőjén keresztül egy olyan életutat követhetünk végig, amelyik első sorban főleg a könyvek által fejlődik, tanul és változik.
Talán pont emiatt tud sok könyvmoly az ő karakterével azonosulni, mert Rintaró introvertált személyisége és nagy könyv szeretete, szinte bárkit magával ragad, aki kezébe veszi ezt a könyvet.
Az antikvárium elfeledett regényei, különleges klasszikusai és egyedi ritkaságai csodálatosan tükrözik az olvasó emberek világát, akik szeretnek kísérletezni könyvek terén és minden könyvben megtaláljak azt, amit adott helyzetükben épp magukkal tudnak vinni.
Az ahogyan Rintaró és ez a macska küzdenek azért, hogy megmentsék a könyveket a kihalástól, nagyon jól tükrözi napjaink valóságát. Sajnos a statisztikák azt mutatjaák, hogy egyre kevesebben olvasnak, egyre kevesebbn vesznek igazi irodalmat kezükbe és a könyvek lassan már csak lakásdekorációként fognak szolgálni.
Hála az ilyen könyveknek, sikerül újra és újra elültetni az emberek fejében azt, hogy az olvasás valóban egy időigényes tevékenység, de megéri a befektetett időt, mert a könyvek nem csak menedéket és vigaszt nyújtanak, hanem tanítanak, fejlesztenek, kikapcsolnak és szórakoztatnak is.
Számomra ez egy nagyon jó ismerkedés volt a japán irodalommal, tetszett a könyv hangulata és mondanivalója, ezért mindekinek csak ajánlani tudom.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A könyveknek hatalmas ereje van.
Rintaró és a könyvek útvesztője
Libri Könykiadó Kft.
2021
Keménytábla, Védőborító
206
