Egy kedves, rövid és szerethető történet, ami egy különleges barátságról és a szeretet erejéről szól. Két főszereplője, egy matematikaprofesszor és házvezetőnője, akik között egy egészen egyedi kötődés alakul ki, ami talán logikai észérvekkel nehezen érthető, de az ő esetükben a szavaknál, a tettek sokkal többet árulnak el arról, hogy mit is jelent embernek lenni egy embertelen világban.
A briliáns és zseni matematikaprofesszor a számok világában érzi magát igazán otthon, főleg mióta egy szerencsétlen baleset miatt memóriája csupán 80 percig tárolja az emlékeket és az információkat.
Élete akkor változik meg, mikor házába bekerül a fiatal házvezetőnő és ennek fia, akikkel minden egyes nap egy újabb kaland és élmény. Bár a professzor másnap már nem emlékszik semmire ebből, a közöttük kialakult kötelék minden egyebet felülmúl. A professzor memóriavesztése nem egy akadály, hanem egy kihívás lesz számukra, ugyanis minden nap egy újabb lehetőség számukra, hogy megismerjék egymást, a másik világát és ha emlékezetükben nem is, de a szívükben mindenképp elraktározzák ezeket az érzéseket, amik örökre megmaradnak.
Egy olyan barátságot ismerhetünk meg ebben a könyvben, ami rengeteg türelmet, odaadást és lélekjelenlétet követel meg a fiatal házvezetőnőtől, de cserébe a házvezetőnő egy eddig számára ismeretlen világba kaphat betekintést, ahol a számoknak különleges funkciója és jelentése van.
Ez nem egy lendületes vagy pörgős könyv, a történet lassúságában és részleteiben rejlik minden varázslata. Ebben a megvilágításban, az idő teljesen új értelmet nyer, ugyanis az emlékek és az élmények nem egy kezdet és vég közé vannak besorolva, hanem egy olyan helyen vannak, ahol a szív örökre magába zárja.
A számok szimbólumként működnek ebben a történetben, összefüggéseket és logikus következtetéseket mutatva egy olyan világban, ahol már semmi sem egyértelmű, mert emberként folyamatos változásoknak vagyunk kitéve. A professzor életében a számok jelentik a biztonságot, az alapot, amihez bármikor visszatérhet, ha élete, gondolatai vagy érzései kezdenek meginogni.
Olvasóként talán mi is elgondolkodunk azon, hogy mi az a biztos pont a mi életünkben, ami a nehéz időszakokban megtart és segít visszaállítani az egyensúlyunkat.
Hol kesze-kusza minden ebben a kis történetben, hol pedig egyértelmű minden mozzanat. Az egymás iránti tiszteleten és elfogadáson van a hangsúly, megértve azt, hogy minden emberi lény egyedi és megismételhetetlen. Képességeinktől függetlenül bennünk van a csoda, az, ami mindenki mástól megkülönböztet minket. A szeretteinkkel töltött idő véges, ezért olyan értékes minden egyes pillanat, amik velük tölthetünk.
Emiatt olyan bájos és hangulatos ez a könyv, mert nem a nagy cselekedetekre és a mély érzelmekre helyezi a hangsúlyt, hanem azokra a gyakran jelentéktelennek tűnő pillanatokra, amelyek az évek során belénk vésődnek és amelyeket életünk végéig magunkkal hordunk.
Ilyenek azok az igazán fontos kapcsolatok, amelyekben nem csak mi adunk magunkból valamit a másiknak, hanem mi is kapunk valamit lényéből, ami örökre megváltoztatja életünket és világunkat.
Ez a csendes és lassú folyású történet lehetőséget kínál nekünk arra, hogy lelassulva végiggondoljuk életünk azon pillanatait és szereplőit, akik talán észrevétlenül, mégis sokat hozzátettek ahhoz az emberhez, akikké váltunk.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az örök igazságok végső soron láthatatlanok, és nem fogjátok megtalálni őket az anyagi dolgokban vagy a természeti jelenségekben, de még az emberi érzelmekben sem.
A házvezetőnő és a professzor
Kossuth Kiadó
2024
Puhatáblás
255
Erdős Veronika
