Egészen új tapasztalat volt számomra a következő olvasmány, a szórakoztató irodalomnak egy olyan könyve, ami bár irodalmilag szerintem nem annyira értékes, mégis megfelel egy könnyed és laza kikapcsolódásnak. Életmódbeli tanácsadásnak, valamint önfejlesztő útmutatónak elég jó, irodalmilag azonban szerintem nagyon lapos és egyhangú.
Regényesített formában könnyebben megy ezeknek az életmódbeli tanácsoknak és módszereknek az átadása, megkímélve az olvasót egy száraz és unalmas tanfolyamtól.
A regény stílusából és felépítéséből mindenképp ki lehet érezni azt, hogy a könyv szerzője elsősorban egy motivációs trainer és egy személyiségfejlesztő coach, ugyanis a hangsúly ezeken az elemeken van.
Egészen kreatív és szórakoztató szemszögből közelíti meg a könyv szerzője azt a fajta „erősebbkutya-szindrómát”, amit regényében kifejt. Mivel konkrét tippekkel és hasznos tanácsokkal látja el olvasót, ezért sikerül fenntartani egy ideig az olvasó érdeklődését, mégsem mondhatom el azt, hogy bennem maradandó élményt hagyott volna ez a könyv.
A regény központjában egy harmincas, munkakedvelő és elkötelezett fiatal nő áll, akinek cége, olyan embereken segít, akik szeretnének életvitelükön és gondolkodásukon változtatni. A változást és a fejlődést egy csoportterápián belül tapasztalják meg az oda látogatók, akik hajlandóak nem csak önmagukon dolgozni, de mernek szembeszállni az olyan oroszlán típusú emberekkel, akik felsőbbrendűnek érzik magukat és uralkodnak mások felett.
Ebbe a terápiás csoportba kerül be Maximilien Vogue is, a gazdag és sikeres üzletember, aki szintén terápiára szorul, hiszen nála is erősen jelen van az „erősebbkutya-szindróma”.
Romane, a terápia csoportvezetője, kreatív és konkrét példákkal és gyakorlatokkal segít azokon az embereken, akik évekig lenéző, hatalomittas vagy felsőbbrendű emberként viselkedtek családi-, baráti- vagy munkahelyi kapcsolataikban.
Humoros és érzelemdús utat járnak be a csoport tagjai, akiknek végül sikerül megtalálni saját útjukat, amely által egy boldogabb és beteljesültebb életet élhetnek.
A regény témaválasztása betalált nálam. Igazán fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk az olyan témákkal és ember típusokkal, amelyek által saját személyiségünk fejlődhet. Tanulságos és kézzel fogható konkrét tanácsokat és módszereket lehet ebből a könyvből tanulni.
A regényt átszövő szerelmi szál, számomra azonban túl romantikus és idillikus. Ez a része nagyon hasonlít egy tündérmesére, ahol minden szép és jó, a végén pedig mindenki boldog. Mivel a romantikus szál túl erősen jelen van ebben a könyvben, ezért a karakterek kidolgozása elég gyenge és lapos.
A könyv üzenete, az elfogadás és a nyitottság, mindenképp figyelemreméltó, viszont a könyv stílusa és hangulata nem sok olvasási élményt nyújt. Könnyed és laza szórakoztató olvasmánynak megfelel, de ne várjunk tőle katartikus élményeket, mert ez „csak” egy bájos, egyszerű és meseszerű kis történet, ahol minden jó előre kiszámítható és kevés benne az izgalom.
Könnyen és gyorsan lehet haladni vele, a végén azonban elég üresnek érezheti magát tőle az ember, mert sokat nem tesz hozzá az életéhez. Önsegítő és személyiségfejlesztő praktikákat nyújt, de nagyon amatőr és lapos szinten. Sajnos nagyon hiányzik belőle az írói fantázia és tehetség, mert ezek nélkül ez csak egy olyan könyv, amit végigolvas az ember, de utána nem sok minden marad meg benne.
Bárcsak több izgalmas és fordulatos eseményszál lett volna benne, mert így talán nagyobb hatást ért volna el. Így, ez a regény csak egy humoros és vicces könyv, ami egyfajta eligazítást mutat az oroszlánok megszelídítéséhez.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Akarata ellenére senkit nem lehet megváltoztatni. Ellenben amikor valaki saját maga dönt úgy, hogy megváltozik, elképesztő eredményeket lehet elérni.
Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
304
