Ez a nosztalgikus hangulatú regény, sokkal több meglepetést okozott nekem, mint gondoltam volna. Bár cselekménye Dániában játszódik, a 80-as évek jellegzetességei sok élményt tudnak feleleveníti a könyv olvasójában.
Valami miatt különlegesnek és kissé szokatlannak tartom ezt a regényt, ugyanis első olvasásra és ránézésre nem is gondolná az ember, hogy mennyire értékes tartalmilag.
Ez az igényes és különleges borítójú könyv, aminek címe eléggé sejtelmes, annak ellenére, hogy egy hosszadalmasabb regény, mégis könnyen olvastatja magát.
Bár története nagyon szerteágazó, sok apró részecskéből és hangulatból áll, a végén valahogy minden nagyon szépen lekerekedik és a helyére kerül.
Nehéz lenne ezt a könyvet valamilyen tipikus műfajba belesorolni, viszont számos fontos témája van, ami kiemelkedik benne: az útkeresés, a felnőtté válás, a szülő-gyerek közötti kapcsolat.
Úgy gondolom, ahhoz hogy ez a könyv igazán élvezetes és érdekes tudjon lenni, érdemes ráhangolódni kissé monoton és melankolikus hangulatára, valamint ha azonosulni tudunk a 80-as évek szellemével és sajátosságaival, akkor úgy gondolom, hogy sokkal többet tud nekünk nyújtani ez a könyv, mint azt gondolnánk.
Mivel a könyv szerzője és könyve eddig teljesen ismeretlen volt számomra, ezért úgy mond teljesen tiszta lappal indultam neki, szinte semmilyen elvárással, mert nem tudtam hova tenni ezt a könyvet. Fülszövege felkelti az olvasó figyelmét, de a könyv igazi hangulata, csak a könyv lapjait olvasva jön meg, amikor is az ember elkezd sodródni ezzel a különleges hangulatú könyvvel.
Én legtöbbször szomorúnak vagy nyomasztónak éltem meg ezt a könyvet, de ez nem vette el kedvemet az olvasástól, sőt kíváncsivá tett.
A könyv eleje úgy indul, mintha egy krimit fogna az olvasó kezében, ugyanis egy furcsa halálesettel szembesül az olvasó. Aztán egy hirtelen váltással megszakad ez a történet, anélkül hogy megtudnánk ki is halt meg valójában, és mi áll a halál okának hátterében. De erről megfeledkezve, egyből egy tizenegy éves kislánnyal ismerkedünk meg, aki egy dániai kisvárosban él anyjával és nagymamájával.
Rosa, a könyv főszereplője, épp kamasz évei elején jár, és mivel anyját annyira lefoglalja a munka, apja kilétéről pedig semmit sem tud, ezért egy választott nevelőapát keres magának és elkezdi egyedül felfedezni a világot. Egyhangú, szinte már unalmas és céltalan napjai odavezetik, hogy a street art világában próbál önmagára találni.
Ez a kamaszodó, magányos és elveszett kislány graffitik által próbálja nem csak önmagát megérteni, hanem a körülötte lévő világot és embereket. Miközben napjai azzal telnek, hogy ezzel a különleges művészi kifejezési formával ismerkedik meg és szeret bele, események sorozata történik vele: elkezd apja után kutatni, beleszeret egy felnőtt férfiba, különc barátokra tesz szert, valamint együtt jár egy fiúval, akibe valójában nem is szerelmes. Céltalan és tudattalan kamasz évei után egy nagy törés van a könyvben, ugyanis egy majdhogynem tragikus fordulat után már a felnőtt Rosat ismerjük meg, aki antropológusként egy Tintagomba nevezetű ismeretlen művész után kezd kutatni.
A regény utolsó része már nagyon pörgősen és gyorsan halad a cselekménnyel, ugyanis az első részben ecsetelt haláleset rejtélye, valamint a Tintagomba körüli titokzatosság is napfényre kerülnek.
Már a könyv elején kiderül az, hogy ez a könyv formájában, stílusában és hangulatában szinte mindenben eltér a szokványostól, sőt mintha az lenne a célja, hogy kicsit megbotránkoztasson és sokkoljon. Egyszerre sokszínű és szerteágazó, valamint kifinomult és egyszerű.
Számomra ez mindenképp egy formabontó regény, mert ilyet még nem olvastam. Irodalmi szempontból gyakran éreztem azt, hogy ez egy kifinomult és intelligens könyv, még akkor is ha nem a rendhagyó módon olvasmányos.
Türelem, kellő hangulat és nyitottság kell ehhez a regényhez, mert a sok kirakó darabjai a végén egy művész alkotást eredményeznek, ahol a hosszas elbeszélések és a kusza gondolatok egy összetett képet alkotnak az élet kalandos és semmihez sem hasonlítható mivoltáról.
Ez az egyedi és semmihez sem hasonlítható könyv, családi titkokról, emberi kapcsolatokról, útkeresésről, felnőtté válásról és barátságról szól. Több kis mozaikkocka és történet foszlány segítségével ismerjük meg az élet gyakran drámai és tragikus oldalait, amelyek első ránézésre, akárcsak egy graffiti, csak kusza vonalak és színek kavalkádjának tűnik. De ha közelebbről megfigyeljük ezeket a street art rajzokat, akkor rájövünk, hogy a művészet egy olyan kifejezési forma, ami egyénileg mindenkinek mást és mást jelent, akárcsak az élet sokszínűsége, ami minden emberből mást és mást hoz ki.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A képzelet a legerősebb fegyver a valóság ellen vívott háborúban.
Tintagomba
Jaffa Kiadó Kft.
2020
Keménytábla, Védőborító
531
