Amennyire nehezen indult be számomra ez az olvasmány, a végére pont annyira érdekesen és izgalmasan ért véget. Bevallom nehezen hangolódtam rá erre a könyvre, bár nagyon szeretem az írónő stílusát, több könyvét is olvastam már, ennél a kötetnél néha azonban kicsit töredezettnek és túl monotonnak tűnt a cselekmény, de megérte végigolvasni, mert az utolsó jó néhány oldala miatt lett számomra igazán kedvelhető ez a könyv.
Lassan, csendesen és nyugodtan indult el a könyv cselekménye, annak ellenére, hogy azért bőven van benne mozgalom. Egy család titkait ismerjük meg ebben a kötetben, miközben házasságról, hűtlenségről, szerelemről, bűnhődésről és megbocsátásról szól az egész történet.
A könyv női főszereplője Jessie Sullivan, aki túl a negyvenen, már csak férje és tizenéves gyermeke miatt él, ugyanis egész életét nekik szentelte, miközben teljesen megfeledkezett saját vágyairól, álmairól és terveiről.
Egy szerencsétlen baleset miatt ez a nő, feleség és édesanya arra kényszerül, hogy visszatérjen gyermekkora otthonába, ahol édesanyját kezdi el gondozni. Miközben újratalálkozik régi barátokkal, megismerkedik egy szerzetessel, akibe szerelmes lesz.
Jessie és Thomas szerelme hirtelen fellángol, szenvedélyük szinte mindent feléget körülöttük, miközben mindketten tele vannak kételyekkel, hogy vajon ez a helyes út számukra.
Jessie lelkiismeret furdalást és bűntudatot, érez lánya és férje miatt, Thomas pedig úgy érzi, hogy mindez csak egy menekülés a valóság elől.
Kettejük kapcsolatának alakulásával, valamint Jessie múltjának feltárásával, Jessienek sikerül szembenéznie múltja hibáival, elakadásaival, valamint házasságának problémáival.
Egy útkeresést és identitáskeresést fog jelenteni Jessie számára ez az utazás a múltba. Az, hogy húsz évnyi házasság után újra szerelmes lesz nem csak egy új kezdetet, de egy lezárást is magával fog hozni.
Jessie egész élete egy amolyan csendes, nyugodt, ugyanakkor kétségbeesett segítségkérés. Ebben a magányban és önvádaskodásban senki nem veszi észre őt, azt a nőt, aki apja halálának bűntudatával él együtt, aki már rég nem boldog házasságában, aki még csak nem is tudja, ki is ő valójában. De ő, akárcsak a legtöbb ember, nem képes erről beszélni, helyette pótcselekvésekbe kezd, magába zárkózik és elszigetelődik mindentől és mindenkitől.
Ebben a válság- és krízis helyzetben Thomastól, a szintén útkereső szerzetestől várja a megoldást és a feloldozást. De ahogyan kapcsolatuk kibontakozik, egyre inkább válik egyértelművé számukra, hogy az, amit kívülről keresnek, az csakis belül lelhető fel.
Mindketten tragédiákkal, veszteséggel, gyásszal és megbánással küzdenek. Ezen segítik át egymást, miközben saját tanulságokat és felismeréseket sajátítanak el.
Akármennyire nehezen is bontakozik ki ez a történet, a végére mégis csodálatos módokon kerekedik le. A szereplők saját esendőségünket mutatják meg, azt, hogy egész életünk egy útkeresés, miközben mindannyian szeretetre és elfogadásra vágyunk.
Egy keserédes történet az egész könyv, ami az élet különböző szakaszairól szól, a sodrásról, az apályról, az áramlatról és arról, hogy mindig újra és újra kell definiáljuk magunkat.
Jessie különböző szerepeiben teszi ezt, anyaként, nőként, feleségként, miközben rájön arra, hogy az élet hol csendes és semmi nem történik, hol pedig tele van izgalmakkal.
Egy belső utazás, egy legendákkal teli sziget, egy nő lélektani ábrázolása, egy házasság anatómiája és egy szenvedélyes szerelmi viszony, ami szükséges ahhoz, hogy egy nő rátaláljon önmagára és meghallja saját belső hangját.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Megbocsátani a bűnt sokkal nehezebb, mint megbánni.
A sellő legendája
21. Század Kiadó
2024
Puhatáblás
351
Kovács Kristóf
