Számomra ez volt a majdnem tökéletes thriller vagy horror, ugyanis annyira izgalmas a története és annyira olvastatja magát, hogy szinte megállás nélkül végigolvastam.
Egyből sejtelmesen és rejtélyesen indul be a cselekménye, és annyira magával ragad, annak ellenére, hogy hátborzongató a története, hogy olvasóként teljesen beszippant.
Mivel egy thrillerről vagy horrorról van szó, ezért egyértelmű, hogy nem valami vidám a története, sőt helyenként egyenesen gyomorforgató, de a műfaj kedvelőinek szerintem ez a könyv sok kellemes meglepetést tud tartogatni.
Van a könyvnek egy bizarr és kissé félelmetes hangulata, ami ahhoz vezet, hogy az olvasó lélegzet visszafojtva olvassa ezt a történetet, valamint a sorok között található üzeneteket és miérteket.
Ahogyan az egyértelműen már a könyv borítójából is kiderül, ez a könyv egy kislány történetét meséli el. Hanna, a hét éves kislány, aki bár egy idillikus családban és környezetben él, napjai mégsem így telnek. A család diszfunkcionalitását az okozza, hogy Hanna kizárólag magának szeretné az apját, anyját egyenesen gyűlöli, és mindent megtesz azért, hogy ha lehet véglegesen megszabaduljon anyjától, és örökre csak ketten maradjanak apjával.
Mivel a történet két szemszögből kerül elmesélésre, ezért nem csak Hanna hangja szólal meg, hanem Suzette, az édesanya is, aki bár szereti lányát, mégis tehetetlenül és értelmetlenül áll azelőtt, hogy miért utálja őt ennyire saját gyermeke. Suzette mindent megpróbál, hogy javítson ezen a helyzeten, de egy idő után, már saját életét félti, főleg úgy, hogy férje nem sok megértést vagy támogatást nyújt feléje.
Ez a kesze-kusza történet minden, csak nem egy hétköznapi család története, hanem egy olyan családé, akik önmagukkal és egymás ellen is küzdenek.
A regényt olvasva az is kiderül, hogy az édesanya is saját családi traumákat hoz magával, amelyek akarva-akaratlanul megmutatkoznak saját anyai szerepében is.
Az édesapa karaktere sem egyszerű, ugyanis ő nagyon sok ideig tagadóan és hárítóan áll a családi konfliktus és dráma előtt, mire pedig feleszmél, talán már túl késő.
Hanna, a kislány karaktere és személyisége a legérdekesebb ebben az egész történetben, akiről nehéz eldönteni, hogy egy szociopata vagy egy pszichopata, aki manipulálva és erőszakosan próbálja a szülei, de főleg az apa szeretetét kicsikarni magának. Emellett egyfajta Oidipuszi komplexus is megjelenik nála, ugyanis már-már megszállottan szinte szerelmes saját apjába és féltékeny anyjára.
Ennek a könyvnek kifejezetten jót tesz a két szemszög, ugyanis olyan mintha anya és lánya versengene egymással, azzal a céllal, hogy ki szerzi meg magának az apa/férj szeretetét. Nagyon betegesnek tűnik ez a felfogás, és valóban semmi normális vagy egészséges nincs ebben a családban, mindannyian sérültek valamilyen szinten és sérelmeiket egymásra kivetítve csak még többet ártanak egymásnak.
Végig izgalmas ez a történet, ugyanis sosem lehet előre kiszámítani Hanna cselekedeteit, valamint szüleinek reakcióját, a vége pedig szépen elsimul, bár sok nyitva hagyott kérdést hagy maga után.
Én a végében egy picit csalódtam, mert végig arra vártam, hogy lesz egy magyarázat vagy egy csavar, ami valamilyen szinten elviselhetőbbé teszi ennek a diszfunkcionális családnak a történetét, de a feloldás az várat magára ebben a könnyben.
Ez tényleg nem az a könyv, ami válaszokat ad, sokkal inkább az a fajta olvasmány, ami rengeteg kérdést, aggodalmat és kételyt szül.
A könyv legégetőbb kérdése az, hogy vajon egy gyermek szociopatának születik vagy egy trauma váltja ezt ki belőle?! Hogyan kell és lehet ezt a szörnyű betegséget kezelni? Milyen lehet szülőként ezt átélni és mit tehet egy szülő, ha egy ilyen gyermeke van?
Már csak leírni is nehéz ezeket a kérdéseket, benne lenni egy ilyen beteg kapcsolatban, pedig szinte elképzelhetetlennek tűnik.
Az biztos, hogy ez a könyv egyszerűen letehetetlen, ugyanakkor az ellentmondások könyve. Hanna karaktere hol gyerekes, hol felnőttes, az anya hol szereti, hol nem szereti a lányát, az apa pedig egy buborékban él, ezért teljesen elszakad a realitástól. A vége pedig szó szerint arcon csap, ugyanis a szörnyeteg el is tűnik, meg nem is. De ez a nyitott végkifejlet ugyanolyan hátborzongató, mint maga a könyv.
Sok megválaszolatlan kérdéssel ér véget ez a könyv, nem tudjuk meg mi lesz a családdal, nem tudjuk meg miért alakult ki a kislánynál ez a betegség, és az sem egyértelmű, hogy a házaspár kapcsolata merre is tart.
A mentális betegség, a gyerekkori traumák, az örökölt sorsok és a diszfunkcionális család, ezek mind olyan témák amelyek bár a könyvben csak felületesen kerülnek napvilágra, az olvasót azonban mégis elgondolkodtatják.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Anyának lenni a legnehezebb munka a világon.
Tejfogak
Gabo Kiadó
2018
Füles, Kartonált
445
