Ez az a könyv, aminek olvasása egy kellemes élményt nyújtott, mégis nehezen tudok róla véleményt írni, mivel sok olyan dolog volt benne, ami kicsit megtévesztett és összezavart. Izgalmas volt a történet felépítése, és tényleg volt olyan elem benne, ami szükséges egy igazán jól megírt krimihez, de szerintem több izgalmas elemet is elbírt volna a könyv. Nagyon gyorsan és könnyen lehet haladni vele, ugyanakkor pont a könyv végére fogy el az az izgalmi faktor, ami szükséges lenne ahhoz, hogy ez egy különleges thriller legyen. Nekem a könyv végével volt a legnagyobb problémám, ugyanis megannyi oldalon keresztül csak arra vártam, hogy végre fény derüljön a titokzatos bűncselekményre, és ez valóban meg is történik a könyvben, de nem valami élvezetes módon. Pont a lényeg maradt háttérben ezzel a fura befejezéssel, és így a könyv sokat veszít az értékéből.
Már maga a könyv címe is nagyon félre vezető, szerintem nem sok köze van a regény cselekményéhez, a vége pedig kimondottan zavaró és értelmetlen. Pedig nagyon izgalmasan indul be a történet, egyből egy olyan jelenettel kezdődik a könyv, ami kicsit balsejtelmes és hátborzongató. A könyv főszereplője, Claire, egyből belopja magát az olvasó szívébe és végig szimpatikus is marad. Mivel a történetet kizárólag az ő szemszögén keresztül lehet olvasni, ezért kicsit egyoldalúnak tűnik az a bűncselekmény, aminek Claire, kisgyerekként szemtanúja volt. Sok évvel a bűncselekmény után, felnőttként saját kezébe veszi a bűncselekmény elkövetőjének a felderítését, aki nem mást mint saját apja. Majdnem harminc év elteltével, saját nyomozásba kezd, és elindul kideríteni azt, hogy apja tényleg egy gyilkos vagy csak igazságtalanul vádolták meg. A nyomozás menete, valamint a titkok felderítése, izgalmasak és tele vannak váratlan fordulatokkal. A nyomozás azonban csak a tényekre koncentrál és Claire lelki világáról alig tudunk meg valamit. Azt mindenképp ki lehet olvasni a sorok között, hogy milyen lelki traumát jelentett számára és a testvére számára a gyerekkori átélt tragikus esemény, de szerintem ebből sokkal többet is elbírt volna a regény. Ezért szerintem ez a könyv inkább krimi, mint thriller, mivel nagyobb hangsúly van a cselekményen, mint a szereplők lelki világán.
A regénynek két fő motívuma van, az egyik a gyerekkori lelki traumák hatása a felnőtt korra, a másik a felsőbb társadalmi osztály bemutatása, ami tele van kiváltságokkal és fényűzéssel. Nagyon nagy a kontraszt a két világ között, amit szerintem ez a könyv nagyon is kihangsúlyoz.
Emellett nagyon érdekes az a tény, hogy a nyomozás célja az igazság felderítése, ami bár megtörténik a könyv végén, mégsem éreztem azt, hogy ettől több lenne a könyv. Én frusztrálónak és zavarónak tartottam azt a tényt, hogy annyi év keresés és nyomozás után, olyan banálisan és értelmetlenül ér véget az egész dráma. Ahhoz túl jól volt felépítve a könyv, hogy ilyen véget kapjon.
Pszichológiai krimiként érdekes és izgalmas, de thrillerként szerintem túl kevés. Bűnügyi regényként megállja a helyét, ugyanis megvan benne a bűncselekmény, ennek nyomozása és felderítése, de én nagyon hiányoltam az elkövető lélektani indítóokainak a feltárását. A történet haladásával egyre több információ adagolásra kerül sor, de szerintem ezek is kicsit olyan felületesnek tűnnek, mintha hiányozna a könyvből a dinamika és az erő. Mivel a bűncselekmény elkövetője már az elején ismert, ezért itt kevés hely marad a találgatásra vagy a rejtélyre. Bár a végén van egy apró kis csavar, szerintem ez is túl kevés ahhoz, hogy ez a könyv több legyen, mint egy átlagos krimi.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Most már értem. Nem élt kettős életet. Senki sem él, csak egyetlenegy van.
Hiába futsz
Álomgyár Kiadó
2019
Puhatáblás, Ragasztókötött
268
