Lucy Foley nagy mestere az izgalmas és hátborzongató történeteknek, amiben több szereplő sorsának alakulásán keresztül egy olyan krimit alakít ki, amiben mindenki gyanúsított, hiszen mindannyian hordoznak valamilyen múltbeli titkot.
Ennél a kriminél a könyv cselekménye eleinte érdekesen és izgalmasan indul el, ahol egy baráti társaságon keresztül olyan hétköznapi történetekbe pillanthatunk bele, amelyekben első látásra semmi különleges nincs. De amint közelebbről is megismerjük ezt a baráti társaságot, olyan titkok és bűncselekmények kerülnek napvilágra, amelyek teljesen összekuszálják a szálakat ebben a krimiben.
Érdekessége a könyvnek, hogy minden szereplő saját szemszögéből meséli el a történetet, így minden egyes szereplő fontos szerepet kap ebben a krimiben.
Női és férfi barátok, szerelmesek és egy gyerekes család egy szilveszteri partira kibérel egy eldugott vadászlakot, ahol egy békés és meghitt összejövetelre számítanak.
Azonban ez a néhány nap pihenés olyan konfliktusokat és drámákat szül ebben a baráti társaságban, ami által mindenki teljesen kifordul önmagából.
Régi sérelmek, új szerelmek és megannyi váratlan fordulat vár erre a társaságra, aminek sajnos egy tragikus esemény lesz a vége.
A könyv szerzője különböző személyiségtípusokat mutat be ebben a társaságban, kiemelve mindegyik erősséségét, ugyankkor gyengeségét is. Ezek a különbségek éket vernek a barátok közé, és a fergetes szilveszteri partiból egy kész katasztrófa lesz.
Az irigység, a titkok, a sérelmek és a ki nem mondott szavak több olyan konfliktust szülnek ebben a thriller-krimiben, ami megmutatja azt, hogy mennyire bonyolultak az emberi kapcsolatok és mennyire könnyen tönkre mehet nem csak egy baráti, de egy szerelmi kapcsolat is.
Bár műfaját tekintve ez egy krimi, én mégis hiányoltam belőle a csavaros fordulatokat, az izgalmas nyomozást és azokat a lélektani folyamatokat, amelyek sokszínűbbé tehették volna ezt a könyvet.
Néhány eleme sajnos teljesen kiszámítható ennek a könyvnek, nem sok váratlan megelepetés éri az olvasót, mert néha túlírt az egész történet és emiatt egy idő után ellaposodik az egész cselekményvezetés.
Sokkal több figyelmet és túl részletes leírást kaptak a könyv szereplői, mint maga a könyv igazi cselekménye. A krimiszál mintha csak egy mellékszál lenne ebben a könyvben, ezért néha hiányosnak tűnik, túl kevés az izgalom és a meglepetésfaktor körülötte.
A váltott szemszög és az időváltás enyhít kicsit ezen a túl lapos történetmesélésen, de sajnos már a könyv elején lehet sejteni, ki az áldozat és szinte egyértelmű az is, hogy a tettes is csakis egy a barátok közül lehet.
Túl nagy körítést kaptak a szereplők, túl részletes és helyenként teljesen fölösleges ez a részletes bemutatás.
Ha valaki egy egyszerű, csendes és nyugodt krimit keres, akkor ez a könyv teljesen megfelel ennek a célnak. Nem az izgalmas nyomozásról, nem a kreatív és csavaros fordulatokról szól ez a könyv, hanem egy baráti társaságról, amiben talán többen is magukra és barátaikra ismernek.
Ez a vonal, ami a barátság témáját járja körül izgalmas lehet az olvasónak, ugyanis különböző barátságokon keresztül megkérdőjelezhető az, hogy mennyire jogos ragaszkodni régi barátságokhoz, mennyi minden fér bele egy barátságba és hol jön el az a pont, mikor el kell engedni egy barátságot.
A több éves barátság dinamikáját lehet megismerni ebben a könyvben, ezért a krimi rész csak ráadás, csak mellékszál az egész történetben.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Néha a magány az egyetlen módja annak, hogy az ember visszanyerje az épelméjűségét.
Vadászparti
21. Század Kiadó
2022
Keménytábla, Védőborító
335
