Egy trilógia első részét vettem kezembe a napokban, hiszen nagy rajongója vagyok a történelmi romantikus regényeknek. Először olvastam Juliet Greytől egy könyvet, de szerintem méltó vetélytársa C.W. Gortner-nek, aki szintén ebben a kategóriában remekel történelmi regényeivel.
Annak ellenére, hogy még csak az első részét sikerült elolvasni a regénynek, már most tetszik a szerző stílusa, a részletes, körülíró és lassan kibontakozó vonal, ami által egy mindent átfogó, teljes képet kapunk Marie Antoinette életéről. Amúgy is nagy rajongója vagyok ennek a történelmi kornak, főleg Mária Terézia életéről olvastam eddig többet, de legfiatalabb lányának élete, legalább olyan izgalmas és intrikákkal teli, mint az édesanyjáé. Nagy öröm volt számomra a Habsburg uralkodói udvar mellett a francia udvart is megismerni, amelyek között nagy különbségeket fedeztem fel.
Mint minden történelmi regénynek, ennek is lassan folydogáló és vontatott a stílusa, de aki szeret részletesen belemenni egy adott történelmi korszak politikai, társadalmi és kulturális viszontagságaiba, annak ez nem jelent gondot. Az eseményekkel együtt fejlődik az olvasó is, aki teljesen bele tudja magát képzelni ebbe a korba, hiszen a részletes leírás pont ezt a célt szolgálja.
A trilógia első könyvében, a „Királyné lettem” című regényben, a fiatal Marie Antoinette ifjúkorát ismerjük meg, aki politikai célokat és érdekeket követve, feleségül megy a szintén kamasz, leendő francia királyhoz, XVI. Lajoshoz.
A könyv első felében még csak ismerkedünk az alig 11-12 éves Marie Antoinette-tel, akit maga az osztrák császárné, Mária Terézia, készít fel arra, hogy belőle egy napon francia királynő váljon. Ez a rész a naiv, gyerekes és tudatlan hercegnőt mutatja be, aki még tudatában sincs feladatának felelősségével, mégis alázatosan és méltóságteljesen veti alá magát sorsának.
A regény második fele a 14 éves fiatal francia feleséget mutatja be, aki egyre jobban ráébred nemesi származásának erejére és hatalmára, és ezt megpróbálja előnyére kovácsolni. Házassága első évei azonban magányosan, elszigetelten és unalmasan telnek, napjait csak az intrika és ármány keresztezi. Hiába a királyi udvar és pompa, ha nem tudja férje szeretetét és vonzódását magáénak tudni.
A cselekmények fokozatosan épülnek egymásra, a sorok között azonban már kiolvasható a forradalmi feszültség, ami ott várakozik. Egészen élethű képet kapunk a francia uralkodásról, mindezt fűszerezi az írói fantázia, ami által gördülékenyebben olvashatóak a történelmi adatok és információk.
Marie Antoinette gyerekkorát és házas életének első éveit öleli fel ez a regény, együtt a 18. század uralkodói és királyi udvarok történeteivel.
Most sem tudtam elmenni amellett, hogy milyen különlegesre sikeredett a könyv borítója, ami külön pontot érdemel. Szépen felépített regény ez, a naiv és játékos kislány szemszögéből indul a történet, és ott fejeződik be, ahol már egy érett és talpraesett királynőt ismerhetünk meg.
Ez mindenképp egy izgalmas és fordulatos történelmi könyv, színes és szórakoztató. A királyi udvar és fényűzés megannyi titkaiba nyerünk betekintést, ahol az etikett, a hagyomány és a látszat mindennél fontosabb. Az intrika, a cselszövés, a ridegség és a pletyka világában nehezen áll helyet Marie Antoinette is, és az elhúzódó részek már jó előre kivetítik azt az unalmas, magányos és egyhangú életet, ami rá vár.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A saját nyájában a fekete bárány sem tudhatja, hogy ő az egyetlen, aki nem olyan, mint a többi.
Királyné lettem
Tericum Kiadó Kft.
2012
Keménytábla, Védőborító
458
