Sajnálatos módon, ez a könyv számomra egy eléggé nagy csalódás lett és úgy érzem megint többet ígért a könyv fülszövege, mint maga a könyv tartalma.
Erős túlzás és szerintem nem helyénvaló a „Downton Abbey” című sorozattal való összehasonlítás, ugyanis én személy szerint nem sok közös dolgot véltem felfedezni a könyv és a sorozat között. Valójában nem is a történettel van a baj, mert szerintem az teljesen rendben van, de a könyv stílusa, pontosabban a cselekmény mesélésének és a történetek felvezetésének a stílusa, sajnos eléggé hiányos. Nem egy kifejezetten pörgős vagy lendületes regényről van itt szó, sőt mondhatni azt hogy, eléggé unalmas, lapos és egysíkú az egész történet. Döcögős és monoton az egész regény, kevés benne az izgalom és emiatt eléggé nehezen tudja lekötni az olvasó figyelmét. Nem igazán követhetőek a cselekmény eseményei, mivel nem sok benne a következetesség vagy az ésszerűség, és ez a tény a könyv terjedelme miatt, még zavaróbbá válik, ugyanis majdhogynem 600 oldalon keresztül alig történik valami.
A regény középpontjában a Melzer család áll, akikhez egy fiatal árva lány érkezik. Marie, az új konyhalány beköltözée a Melzer család villájába elég sok vizet felkavar, új szerelmek alakulnak ki, régi sérelmek és eltitkolt bűnök kerülnek napvilágra.
Az tény, hogy mindvégig a szerelmi szál a legerősebb ebben a történetben, de emellett semmilyen izgalmas vagy kalandos elem nem tűnik fel a regényben. Főleg Marie életén van a hangsúly, aki felbolygatja a Melzer család idillikus életét és felderíti a családfő bűnös titkait a múltból.
Nem csak hogy unalmas mindezt végigolvasni, de a szereplők jellemábrázolása is egy kudarc, ugyanis semmilyen hatást nem tudnak kiváltani az olvasóból. Teljesen érthetetlen a cselekedetük, semmi következetesség nincs abban ahogyan cselekszenek és csak felületesen lehet őket megismerni.
Azt pedig végképp el lehet felejteni, hogy ez egy történelmi regény, ugyanis a könyv szerzője úgy teremti meg ezt a habos-babos életet a villa körül, hogy közben meg sem említi azt a közelgő világháborút, ami egy világ összeomlásáról fog szólni. Ez volt talán a leghiányosabb része az egész regénynek, ugyanis szerintem a történelmi háttér elengedhetetlen lenne egy ilyen regény megírásánál.
Aki művészetet, kalandot vagy történelmet keres ebben a regényben, szerintem csalódni fog, ugyanis ez egy átlagon aluli mázas romantikus regény, ami nem csak hogy terjedelmileg túl sok, de tartalmilag is gyenge.
Engem ez a könyv nagyon összezavart, teljesen érthetetlenül álltam az idillikus történet előtt, tudván azt hogy mindez az első világháború kapujában történik, de erről sajnálatos módon szó sincs a könyvben. Persze aranyos, bájos és kedves kis történet terül elénk a könyv lapjain, de túlságosan szegényes és hiányos, ahhoz hogy hatást tudna az olvasóra gyakorolni, vagy bármilyen maradandó élményt tudna nyújtani.
Családregényként megállta a helyét, de mivel szinte minden mozdulata a regénynek előre látható volt, ezért nem sok váratlan fordulatot vagy meglepetést okozott. Van benne ármánykodás, titkolózás, csalás, szenvedély, szerelem, de a könyv hangulata sem tudott javítani a regény cselekményén, ami nagyon vontatott és taglalt.
Csalódottan olvastam végig ezt a könyvet, a könyv monoton hangulatán sajnos a végén már a szép leírások és a kor hangulata sem tudott már segíteni. Nem értettem nagyon sok részét a könyvnek, mert túl hiányos volt, azok a részek pedig amelyek érdekesek lettek volna, csak mellékszálként jelentek meg a könyvben.
Ez a hosszadalmas és körülményes könyv sajnos nem nyerte el a tetszésemet, nagyot csalódtam benne. Nem nevezném ezt egy kellemes olvasási élménynek, ennék sokkal jobbra számítottam a könyv elején.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Hát éppen ez a szerelem lényege – kiáltott fel a kisasszony. – Odaadod magad, és cserébe kapsz valami nagyon értékeset. A szeretett ember szívét. A lelkét. Egész lényét.
A villa
Central Könyvek
2019
Kartonált
580
