Sok Emma Donoghue könyv megfordult már a kezemben, mégis minden alkalommal úgy érzem, hogy nehezen tudom kiismerni ennek a szerzőnek a stílusát.
Minden egyes könyve mintha egy másik szerzőtől lenne, ugyanis mindegyiknek más a hangulata, a stílusa és a felépítése.
Eddig tudatosan kerültem az összes olyan könyvet, ami a jelenlegi járványhelyzetet dolgozza fel valamilyen szinten, ezzel a könyvvel azonban valahogy pont ebbe a témába cseppentem bele. De mivel a regény története a spanyolnátha és annak hatásait ecseteli, ezért nem éreztem zavarónak vagy hatásvadásznak.
Rám nagy hatással volt ez a könyv, és nem a járványhelyzet miatt, hanem azért, mert anyaként teljesen át tudtam élni azoknak az anyáknak a sorsát akik ebben a regényben elmesélik történetüket.
A női sors nagyon hangsúlyos ebben a regényben, a könyv szerzője három különböző nő történetén keresztül mutatja be a 20. század eleji ír történelmet, kiragadva belőle egy olyan kort, amikor több ezren is belehaltak a spanyolnáthába.
Kétségkívül szívszorító és szívszaggató végigolvasni ezeket a részletes orvosi beavatkozásokat, gyakran szó szerint gyomorforgató az a rengeteg fájdalom, ami a könyv lapjain megbújik.
A könyv rengeteg mélységet tartalmaz, alig van benne férfi szereplő, azok is csak a háttérben jelennek meg. Ebben a mélységben sok érzelem és fájdalmas sors bújik meg, de valahogy minden mélység egy újabb magasság reményét ígéri a könyvben.
Ebben a reménységben benne van a változás, a fejlődés és az új jövő kezdete.
A regény története 1918-ban indul, Dublinban, ahol a háború és a spanyolnátha rengeteg életet követel.
A regény főszereplője, Julia Power, erő felett küzd a várandós anyák és gyerekeik életéért. A szörnyű vírus, a karantén, a koraszülések, az idő előtt eltávozott anyák és babák olyan érzelmi és fizikai terhet raknak erre a fiatal nővérre, amivel egyedül nehezen tud megküzdeni.
Két másik nő is felbukkan a regényben, az egyik egy lázadó doktornő, a másik egy árva önkéntes segítő. A három nő között egy egészen különleges kapcsolat alakul ki, megváltoztatva örökre egymás életét.
A három nő bátorságával, kitartásával és elszántságával napi szinten harcot vív a halállal, a végsőkig remélve azt, hogy van kiút ebből a szörnyű járványból.
Olvasóként akarva-akaratlanul is a jelenlegi járványhelyzetre gondol az ember, és bár a könyv egy másik kort mutat be, és ez egy tényekből szőtt fikció, mégis sok hasonlóságot mutat a jelenbeli eseményekkel.
Végigolvasva ezeknek a nőknek a történetét, akik szeretetről és együttérzésről tesznek bizonyságot, egyszerre szívet tépő és szívet melengető olvasmánnyal szembesül az ember.
Érzelmileg nagyon megható ez a könyv, a története is nagyon érdekes, a végsőkig izgalmas.
Ez a drámai történet nagyon nyomasztó és valóban komor a hangulata, de a nemes érzelmek kiemelkednek belőle. Az olvasó legmélyéig hatol és egy olyan hatást gyakorol rá, ami miatt sok ideig dolgoznak benne a leírtak és olvasottak.
Én éreztem és értékeltem azt a sok kutató munkát, amit érezni lehet ennek a regénynek a lapjain, mert sok élethű történelmi részt tartalmaz. Nagyon gyors tempóban történnek az események ebben a könyvben, alig jut az olvasó lélegzetvételhez, főleg az olyan részeknél, amelyek nagyon részletesen írják le a vajúdó anyák kínkeserves gyötrelmeit.
De nem csak az egészségügyi dolgozók áldozatos munkájára kerül ebben a regényben fény, hanem az ír apácarendek által vezetett árvaházak titkaira, valamint a háborús veteránok tragikus sorsára is.
Több olyan témát is felölel ez a könyv, ami társadalmi, szociális és vallási kérdéseket feszeget ebben a könyvben. Főleg a nők kiszolgáltatott és alsóbbrendű sorsára tér ki a könyv szerzője.
A fiktív részek csak még élvezetesebbé teszik ezt a regényt, beleszőve olyan történeteket, amelyek felzaklatják vagy ledöbbentik az olvasót, mégis kíváncsivá teszik a folytatásra.
A történet vége szépen lekerekedik és némi megnyugvást ad az olvasónak annyi borzalom és fájdalom olvasása után.
Talán kicsit elfogult vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert anyaként a regény szinte összes érzelmi hullámvasútját átéltem már én is.
Sok különböző jelzővel tudnám illetni ezt a könyvet, és mindegyik egy egészen más hatást és üzenetet közvetíteni, de a lényeg abban van, hogy ez a könyv nyomasztó és nagyon is realista nézeteivel, olyan üzeneteket hordoz magában, amelyek felelősségvállalásra, reményre, hitre és empátiára hívják fel a figyelmet.
Egyszerre fájdalmas és léleksimogató ez a regény! Nekem nagyon tetszett!
Kedvenc idézetem a könyvből:
Tanulni az ellenségtől is szabad.
Hívnak a csillagok
21. Század Kiadó
2020
Füles, Kartonált
319
