A színes borítójú könyvek számomra mindig egy olyan történetet vetítenek előre, amelyek általában több csavart és néhány dinamikus és pörgős eseményt tartalmaznak.
Ez a kedves, bájos, humoros és önironikus könyv, egy olyan fejlődésregény, ami hétköznapi emberi sorsokon keresztül a mindennapok megannyi örömeiről és nehézségeiről mesél.
Astrid Strick, a könyv főszereplője, háromgyerekes özvegy édesanya, aki hatvannyolc évesen jut el odáig, hogy újraértékeli életét, megvizsgálva kapcsolatait, górcső alá véve anyai és női szerepeit.
Egy halálos baleset indítja el őt ezen az önismereti úton, sorra véve élete kudarcait, hibáit és elmulasztásait.
Astrid bátran, ugyanakkor humorral és csipetnyi öniróniával néz szembe a múlt hibáival, szembesülve mindazzal, amit másképp is lehetett volna csinálni, de mindaddig, amíg él az ember, lehetősége van a változásra és a fejlődésre.
Ez a humoros regény olyan fontos témákat dolgoz fel, mint a családi kötelék, a szeretet, az anyaság, a párkapcsolat, de mindezt úgy, hogy az ne legyen nyomasztó, hanem könnyed és lágy, akárcsak egy örömteli és kedves baráti beszélgetés.
A könyv egy idillikus világot mutat be, egy olyan világot, ahol bármi megvalósítható, ahol minden megbocsátható és a legnagyobb hibák után is van újrakezdés. Egy álomszerű illúziót kelt ez a regény az olvasóban, elhitetve vele, hogy minden szép és jó, és határ a csillagos ég.
Olvasóként azonban jól esik, néha elmerülni egy ilyen olvasmányban, ami segít kiszabadulni a hétköznapok bús-komor világából, és belépni egy olyan világba, ami megmutatja, milyenek is lehetnénk, mennyi lehetőség rejlik bennünk és mennyi mindent tud kínálni az élet, ha elég nyitottak vagyunk.
Nem naivitás ez, hanem egy olyan illúzió, amire minden felnőttnek szüksége van néha-néha, felidézve azt, hogy bár gyerekek már nem vagyunk, attól még álmodozhatunk, játszhatunk és megőrizhetjük azt a gyermeki könnyedséget és naivitást, ami szükséges ahhoz, hogy ne merüljünk el a mindennapi mókuskerék felőrlő labirintusában.
Astrid, gyermekein és unokáin keresztül napjaink legvitatottabb kérdéseit ecseteli: másság, iskolai bántalmazás, gyerekvállalás, hűtlenség, gyerekkori traumák.
Különböző családformákról olvashatunk ebben a könyvben, megmutatva azt, hogy a szeretet az, ami összetart egy olyan családot, akinek tagjai önálló lények, mégis van egy láthatatlan kötél, ami összeköti őket. Mindannyian hordoznak valamilyen lelki traumát, olyan gyerekkori sérüléseket, amiket különböző módokon élnek meg és dolgoznak fel.
A könyv erre a témára is kitér, hogy mennyire meghatározó tud lenni egy-egy gyerekkori élmény a felnőttkorra, sőt gyakran traumatizáló hatása akár évekig is eltarthat és befolyásolhatja kapcsolatainkat és életünket.
A szerző humorral és enyhén pikáns iróniával nyúl ezekhez a súlyos témákhoz, ugyanakkor könnyedén és hamar megoldja őket könyvében, kicsit talán túl egyszerűen is, aminek a valósághoz sajnos nem sok köze van, mert az élet sosem ennyire egyszerű és egyértelmű.
Ez azonban mit sem változtat a könyv üzenetén, miszerint egyszer élünk, meg kell ragadni minden egyes pillanatot az életben, mert az élet egyedi és megismételhetetlen.
Nyitottságra, elfogadásra és önismeretre hívja fel a könyv szerzője az olvasó figyelmét.
Nehéz témái ellenére, könnyed és olvasmányos ez a könyv, szórakoztat és kikapcsol, megajándékozva egy olyan bájos történettel, ami hitet és reményt kelt az olvasóban. Ez a fejlődésregény minden felnőttnek szól, aki már nem gyerek, de szívében még mindig hordozza a gyerekkori álmokat, és érzi a vágyat arra, hogy felvállalja önmagát és küzdjön álmaiért.
Több érdekessége is van ennek a könyvnek, több szemszögön keresztül olyan emberi sorsokról olvashatunk, amelyek nem csak elgondolkodtatnak, hanem ráébresztenek arra, hogy problémáinkkal nem vagyunk egyedül, van lehetőség az újrakezdésre és bármikor kérhetünk segítséget, ha elakadunk az élet különböző szakaszaiban.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A felnőtté válás nagyrészt arról szól, hogy az ember elhatárolja magát a gyerekkori élményeitől, és úgy tesz, mintha nem is számítanának, utána pedig lassan ráébred, hogy pedig csakis ezek a fontosak, mert kilencven százalékban ezek határozzák meg ki ő.
Nem vagyunk már gyerekek
21. Század Kiadó
2021
Keménytábla, Védőborító
334
