Ennyire szívbemarkoló és fájdalmas könyvet rég olvastam. Egy házasság felbomlásának és egy szerelmi történetnek a menthetetlen kimenetele ez, amiben minden egyes mondat és szó, csupán keserűséget és taszítást vált ki olvasójából.
Hol a határ egy házasságban? Mi az, ami még belefér és mi az ami már elviselhetetlen? Az örökkön örökké meddig tart? A boldogan éltek míg meg nem haltak nem igaz minden házasságra?
Vera és férje története ezekkel a súlyos és húsba vágó kérdésekkel szembesíti olvasóit, amiben annyira nehéz álláspontot foglalni.
Ki a hibás, ha egy házasság tönkre megy? Mi lesz a gyerekekkel? Meddig tűr valaki és mikor jön el az a pillanat, mikor feladja? Vajon a feladás egyenlő a kudarccal?
Vera egy boldogtalan és minden szinten mérgező házasságból lép ki gyerekeivel, miközben megpróbálja górcső alá venni élete összes tévedését, hátha így sikerül vagy megmentenie a házasságát vagy újra kezdeni az életet.
Ezen az önismereti úton Vera rengeteg felismeréssel és igazsággal szembesül, ami segít neki a válság idején valamilyen szinten kiutat találni.
Halász Rita roppant nyíltan, őszintén én kendőzetlen realitással mutatja be egy olyan házasság hétköznapjait, amiben a testi-lelki bántalmazás visszafordíthatatlan károkat és sérüléseket okoz a pár mindkét tagjában.
Vera az, aki egyes szám első személyben meséli el élete történetét, aminek vallomásai gyakran annyira őszinték és intimek, hogy olvasóként néha már zavarba ejtő ennyire közelről belelátni egy házasság mindennapjaiba.
De ettől olyan realista és életszagú ez a könyv, mert a traumatikus élményeket nem próbálja szép szavakkal elbújtatni a sorok között, hanem szókimondóan odatolja az olvasó elé, és rá bízza azt, hogy meghozza a megfelelő ítéletet vagy levonja a tanulságot mindebből.
Amennyire taszító és néha undorító az, ami kiderül, egy ilyen bántalmazó házasságról, pont annyira fájdalmas és ijesztő szembesülni a durva realitással.
Vera minden szinten kihasználva, bántalmazva és ellehetetlenítve érzi magát egy olyan férfi mellett, aki levegőhöz sem engedi jutni, annyira fullasztó a közelsége.
Női és anyai szerepeit egyszerre éli meg biztos támpontként és nyomasztó teherként, ezért állandó a viaskodás az önvád és a felmentés között.
Ez a folyamatos bizonytalanság nagyon sok ambivalens érzést szül Verában, aki hol a múltba kapaszkodik, hol pont attól menekül, miközben teljesen kilátástalannak látja jövőjét.
A regény igazi dinamikáját ezek az ellentétes érzelmek adják, amelyek hol a magasba emelnek, hol pedig a mélybe taszítanak.
Egy érzelmi kavalkád és káosz az egész történet, ennek ellenére könnyű eligazodni a szövegben és átélni azt, ami néha felfoghatatlan.
A legnagyobb mélység, fulladás és széthullás közepette is lehet és kell egy nagy mély levegőt venni és mindaddig kitartani, amíg az ember át nem ér a túlsó partra.
Valahogy pont ezt az érzést ábrázolja a csodálatos könyvborító, ami harmonikus összhangban van a könyv tartalmával, azzal a fojtogató, szorongató és levegő nélküli érzéssel, ami kilátástalannak tűnő helyzetekben előjön.
Érdemes elmerülni ebben a könyvben és végigkísérni Vera lelki vívódásait és újrakezdésének fokozatait, együtt a sok megbánással és elkövetett hibával.
A könyv egyből beszippant, a mesélő karaktere, az egybefolyó szöveg, a párbeszédek külön jelölésének hiánya nagyon erős érzelmeket tud kiváltani az olvasóból.
Nem csak elolvasni kell ezt a könyvet, hanem beszélni kell a családon belüli erőszakról, a lelki bántalmazásról és az embertelen viselkedésről.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Esküszöm az élő Istenre, hogy házasságom alatt kiállok magamért, sértegetni, bántani magam nem hagyom, ha valami nem tetszik, elmondom, és nem mártírként viselem…
Mély levegő
Jelenkor Kiadó Kft.
2020
Keménytábla, Védőborító
194
