Minden könyv, aminek a címében benne van a „háború” szó, az számomra egy jó könyv. Nagyon szeretem a háborús könyveket, úgy érzem ezt a témát és műfajt soha nem tudom megunni.
„A háború jegyesei” Helen Bryan-től, izgalmas és érdekes, főleg mivel a történelem egy olyan korszakát ábrázolja, ami mai napig is sok kérdést hagyott maga után.
A második világháború angliai partvidékét ismerjük meg a regényben, ahol már alig maradtak férfiak, hiszen legtöbbjük bevonult a háborúba, helyettük pedig új lakók költöztek a kis déli partvidéki falucskába. Négy teljesen különböző nő költözik erre a háború sújtotta vidékre: egy titokzatos amerikai hölgy, egy híres családból származó nő, egy fiatal terhesasszony és egy egyszerű londoni lány. A négy fiatal nő magára marad, csak egymásra számíthatnak és a helybéli lelkész lányára. A háború kegyetlensége és kilátástalansága őket is utoléri, sorsuk akarva-akaratlanul is megváltozik. A háború éveiben megtapasztalnak szerelmet, árulást, nélkülözést, halált, mindez azonban csak még jobban összekovácsolja őket. A háború után, újra visszatérnek erre a helyre, hogy a múlt tragikus eseményeit felidézzék és megbosszulják.
Helen Bryan regénye a barátságról, a szeretetről és az összetartásról szól. Öt teljesen különböző előéletű nőt összehoz a háború, akik között szoros barátság és szövetség alakul ki.
Az ilyen típusú regények mindig együttérzést és ugyanakkor rémületet váltanak ki belőlem. Együtt érzek azokkal a hősökkel és hétköznapi emberekkel, akik a fronton vagy a háttérben mindent megtettek hazájukért és életben maradásukért. Ugyanakkor, elborzadva olvasom azt a sok kegyetlenséget és értelmetlen halált amit a 2. világháború követelt.
A könyv könnyed stílusa bájosan végig vezeti az olvasót a 2. világháború történetein, néhol vicces, máshol szívmelengető részekkel.
A regény különlegessége abban rejlik, hogy a 2. világháborút nem a zsidók és a holokauszt szemszögéből világítja meg, hanem egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, ahol a háttérben legtöbbször egy erős, bátor és legyőzhetetlen nő áll.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Alice nem bírta felfogni, hogyan lehet ennyi bánat a világban.
General Press Kiadó
2015
Puhatáblás
424