A 4MGY trilógia első kötetének elolvasása után, úgy gondoltam, hogy lehetetlen lesz ugyanazt a magas színvonalat megütni. Viszont a trilógia második kötete pozitív csalódást hozott, legalább olyan izgalmas és feszültséggel teli volt, mint a sorozat első kötete.
Ennél a trilógiánál az az igazán jó, hogy egyből függőséget okoz, lehetetlen leállni vele, annyira érdekes a története és a szereplői is annyira emberközeliek, hogy olvasóként egyből beleszeret az ember ebbe a sorozatba.
Már a sorozat első része úgy ér véget, hogy az ember azonnali késztetést érez, hogy folytassa ennek a nagyon beteg sorozatgyilkosnak, és a vele ellentétben lévő nagyon szerethető nyomozónak a történetét.
A sorozat második könyvében nagyon sok szálon fut a regény cselekménye. Ebben a részben is váltott szemszögből ismerjük meg a gyilkos és a nyomozó különleges történetét.
Porter nyomozó ebben a részben is a Négy Majom Gyilkos üldözésében tevékenykedik, de úgy tűnik nyomozása eredménytelen, mivel újabb lányok tűnnek el és halnak meg, egészen brutális módokon, miközben úgy tűnik, hogy a Négy Majom Gyilkosnak már egy újabb társa van. Porter nyomozó megszállottan keresi a sorozatgyilkost és próbálja megmenteni az eltűnt lányokat, de sajnos saját vermének a csapdájába esik, és egy olyan bonyodalomba keveredik bele, ahol rá kell jönnie arra, hogy van egy személy, aki még a sorozatgyilkosnál is veszélyesebb és betegebb.
A már jól megszokott sötét és beteges világ, ebben a kötetben is megjelenik, a nagyon szerethető és hús-vér szereplők itt is jelen vannak, valamint a hatásos és egészen izgalmas cselekmény. Nagyon gyorsan és pörgősen haladnak az események ebben a könyvben, minden egyes oldalon egy újabb nyomozati szál, egy újabb bonyodalom és egy újabb rejtély. Ebben a könyvben nincs szünet és megállás, folyamatos a feszültségadagolás és az izgalom fokozása, annyira hogy néha teljesen belezavarodik az olvasó a sok cselekményszálba.
Az már egyértelmű, hogy ennek a sorozatnak a legnagyobb erőssége a sok meghökkentő és csavaros fordulat, valamint a hátborzongató és brutál erőszakos részek.
A rengeteg könyörtelen erőszak és a beteges elme mögött, valójában sok pszichológiai vetülete van a könyvnek, főleg a gyermeki lélek sérelmei és bántódásai kerülnek ezúttal is felszínre.
Ez a sötét és beteges világ, amit a könyv szerzője elénk tár, valójában nem csak arról mesél milyen egy elmebeteg gyilkos világa, hanem arról is, hogy milyen hatással vannak a gyermekkori elszenvedett traumák és sérelmek a felnőttkorra.
A sorozat minden egyes újabb kötete egyre többet és többet elárul erről a titokzatos sorozatgyilkosról, aki valójában már nem is annyira titokzatos, sőt még az indítékai is egyre nyilvánvalóbbak. Olvasóként éhezzük a cselekménymorzsákat, amiket a szerző fokozatosan elénk tár, miközben ezek csak épp annyira elegendőek, hogy megértsük a történéséket, de a végső megoldás és megfejtés azért még várat magára.
J.D. Barker bravúrosan vezeti ezúttal is a cselekmény szálait, folyamatosan odafigyel olvasóira, és úgy fokozza a regény feszültségét, hogy az egy pillanatig se legyen lapos vagy unalmas.
Az előzmények és a múltbeli szálak nagyon sok magyarázatot adnak a jelenbeli cselekedetekre, bár a könyv vége nagyon nyitottan ér véget és nagyon sok megválaszolatlan kérdést hagy maga után.
Két kötet elolvasása után egyértelmű, hogy J.D. Barker egy zseniális író, aki ezzel a sorozattal nagyon magasra tette a mércét, már ami a krimi műfajt illeti.
A családi kapcsolatok, a pszichés betegség és a gyerekkori traumák mind nagyon hangsúlyosak ebben a regényben. Azt hiszem ezt a sorozatot már csak a befejező rész tudja igazán megkoronázni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Azt hiszem… azt hiszem arra kell koncentrálnunk, amink van, nem pedig arra, ami hiányzik.
Az ötödik áldozat
Agave Könyvek Kiadó Kft.
2018
Puhatáblás, Ragasztókötött
517
