Elképesztő ez a regény! Nem hinném, hogy van olyan könyvmoly aki szó nélkül el tudna menni a könyv borítója mellett, és ez még csak a kezdet, ugyanis az a történet, amit ez a csodaszép könyv rejteget, egyszerre izgalmas, fájdalmas és megrázó. Azt azonban el kell mondanom, hogy szerintem ez egy nehéz olvasmány, ami azért igénybe veszi az olvasó empátiáját, nyitottságát és türelmét.
Mivel a könyv rabszolgaságról, szabadságvágyról és kilátástalan élethelyzetekről szól, ezért egyértelmű az, hogy a könyv néhány szereplőjével könnyebb azonosulni vagy empátiát érezni iránta.
Nyitottságot azért követel meg ez a könyv, mert szerkezetileg eléggé érdekes a felépítése. A könyv egyből egy tárgyalási esettel kezdődik, ahol a könyv főszereplőjét kettős gyilkossággal vádolják meg. Rövid bevezetés után, a múltbéli eseményeken lesz a hangsúly, ahol megismerjük Frannie Langton keserves, szívet tépő és traumatikus múltját. Bár ez a legfájdalmasabb része a regénynek, nekem mégis ez tetszett a legjobban, mert nagyon érzelemdús és rengeteg élethű gondolatot tartalmaz, amelyek belőlem egy katartikus élményt váltottak ki. Ebben a részben nagyon sok értékes mondanivaló van, ami nem csak, hogy elgondolkodtatja az embert, de néha arra ösztönöz, hogy újra és újra olvassa az ember azokat a részeket, amelyek olyan szépen és líraian tudják megfogalmazni az ember küzdelmét, szabadság utáni vágyát, valamint a szeretet tisztaságát.
A múltbéli szál folyamatosan váltakozik a jelenbeli szállal, ezért időben is sokat ugrándozik a könyv cselekménye. Ilyenkor éreztem azt, hogy türelmesen kell kivárnom a könyv végét, hogy végre fény derüljön a bűncselekmény körülményeire, valamint egy teljes képet tudjak arról kapni, hogy az elszenvedett traumák milyen súlyos következményeket vonnak maguk után.
Írásmódja, szerkezete és felépítése ennek a regénynek teljesen magával ragad, a könyv első oldalaitól kezdve mindvégig feszültséggel teli, izgalmas és letaglózó.
Frannie Langton a könyv főszereplője, akit gazdái meggyilkolásával vádolnak, aki azonban semmire sem emlékszik a végzetes éjszaka eseményeivel kapcsolatban. A tárgyalás ideje alatt Frannie elkezdi leírni saját életét, egyfajta memoárként megörökítve mindazt, amit fekete rabszolgaként átélt. Frannie beszámolóját olvasva, ismerjük meg az ő tragikus és nehéz életét, aki egy jamaicai ültetvényről kerül fel Londonba, ahol bár már nem rabszolga, mégis cselédként teljes alávetettségben él. Annak ellenére, hogy Frannie írni és olvasni is megtanul, sőt egyenesen éhezi a tudást, az emberek és a társadalom, bőrszíne, származása és neme miatt, még csak esélyt sem ad neki arra, hogy érvényesülni tudjon az életben. Miközben egyszerre törődik bele nehéz sorsába és dacol is ez ellen, Frannie cselekedeteivel és gondolataival bátorságról, életerőről és szeretetről tesz bizonyságot.
Ez a regény engem nagyon felkavart és felrázott. Egyfelől beleszerettem abba a líraiságba és kicsit melankolikus hangulatba, ami körbelengi ezt a könyvet, másfelől pedig úgy érzem mintha egy kicsi apró dolog még hiányzozna belőle. Magam sem tudom megfogalmazni mi az amit pontosan még hiányoltam belőle, de talán azt mondanám, hogy Frannie karaktere számomra egy rejtély maradt. Hol erőteljes, pusztító és gyűlölködő, hol pedig nyájas, kedves és alázatos. Az ő személyisége és karaktere egy kicsit homályos maradt számomra, bár roppant módon érdekelt mindaz amit beszámolójában leírt a rabszolgasággal kapcsolatban.
Elképesztően hatásos, összetett és bonyolult minden ebben a regényben. Van egy hatalmas erő és életigenlés ebben a regényben, ami küzdésre, harcra és életben maradásra ösztönöz.
A 19. századi női sorson van a legnagyobb hangsúly ebben a regényben, és nem csak a mulatt rabszolganő élete érdekes ebben a regényben, hanem a vele kontrasztban álló szabad fehér nő élete, aki bár külsőleg úgy tűnik mindenben különbözik Frannie életétől, a felszín alatt azonban ugyanolyan traumák lapulnak.
Megszámolhatatlan az a sok súlyos téma amiket ez a könyv boncolgat, megkezdve a rasszizmustól, szexualitástól, el egészen a függőségig, emberi kísérletekig. Bonyolultsága sok ideig nem hagy nyugalmat az olvasó számára, de a végén minden szépen a helyére kerül és a nyomasztó hangulatot a könyv befejezése szépen feloldja.
Nem egy átlagos vagy hétköznapi könyvről van itt szó, és bevallom sok ambivalens érzést váltott ki belőlem is ez a regény, de talán pont emiatt érdemes elolvasni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Most azonban, hogy visszatekintek, már látom, hogy az életünk talán egy történet, melyet magunknak mesélünk, s mi magunk vagyunk az olvasók és a felolvasott történet egyszerre.
Frannie Langton vallomásai
Libri Könyvkiadó Kft.
2020
Keménytábla, Védőborító
443
