Németország

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

A láthatatlan fény Book Cover A láthatatlan fény
Anthony Doerr
Alexandra Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
544

Evelin Senarclens de Grancy: Mezítláb a parázson

Nagyon közel áll hozzám Németország, ezért egyértelmű, hogy minden olyan könyvet szívesen olvasok, ami erről az országról szól. Egyből megfogott a könyv borítója, mivel a rajta látható berlini műemlék sok évnyi személyes élményem fontos része volt.

Nagyon sok könyvet olvastam már a 2. világháború Németországáról, de annál kevesebbet, az utána való korszakról.

„Mezítláb a parázson”, a szerző személyes élettapasztalatait adja vissza, izgalmas és olvasmányos regény formájában.

Kristina, egy fiatal egyetemista lány, aki az 1960-as években, a berlini fal felépítése idején kezdi el tanulmányait. Tele van álmokkal és tervekkel, tanulni, dolgozni, boldogan élni és családot alapítani szeretne. Mindez azonban nem adatik meg neki a Kelet-Németországban, hiszen a Stasi minden lépését nyomon követi. Szerelme eltűnik, ezért egy újabb férfi oldalán arra a következtetésre jut, hogy az NDK-ból átszökik Nyugat-Németországba. Boldogságára és szabadságára Kristina azonban itt sem talál rá, hiszen a Stasi, a kém-csoportok, a titkosszolgálatok itt is hamar bedarálják és kihasználják. A hidegháború csúcspontján újra menekülni kényszerül, mikor kiderül, hogy második férje kettős ügynök. Élete és házassága megint veszélyben, így csak a berlini fal leomlása után sikerül neki, az igazi boldogságra és szabadságra rátalálni.

Ebben a borús és brutális rendszerben, Kristina egy hősnővé válik, akik küzd a rendszer ellen, és harcol a szabadságért és szerelemért.

Szerintem kicsit túlzás a könyv alcíme „Egy hazaáruló története”, én inkább bátorságot, elszántságot és kitartást láttam Kristina életében, nem pedig hazaárulást. Kénytelen volt menekülni, bujdosni és szembe szállni a veszélyekkel, hiszen csak így tudott megszabadulni egy kommunista rendszerből, ahol az elnyomás súlya alatt, semmi esélye nem volt igazi életre.

Szerintem hátborzongató és rendkívül kalandos az az út amit Kristina választ, élete árán is harcol azért amiben hisz, és így válik idealistából „hazaárulóvá”.

Ez az önéletrajzi ihletésű regény remek példája annak, hogy a hidegháború, a Stasi és a rendszer milyen mély nyomokat hagyott megannyi emberi generáció életében.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Számítok rá, hogy válságok jönnek majd, a válság azonban egyúttal lehetőség is, új szemléletmódra ösztönöz.

Mezítláb a parázson Book Cover Mezítláb a parázson
Evelin Senarclens de Grancy
Fekete Sas Könyvkiadó Bt.
2017
Puhatáblás, Ragasztókötött
386