Tamás Rita: Élj végre magadért!

Nem követem Tamás Rita közösségi médiában való megjelenését és írásait, de mindig elolvasom könyveit, mert azok őszinték, hitelesek és inspirálóak. Korábban megjelent könyvét is rendkívül motiválónak tartottam, ennél a könyvnél pedig azt érzem, hogy ez még meghittebb, emberibb és életszerűbb, mert a magyar nyers valóságot mutatja be.

Tamás Rita ebben a meghitt, kitárulkozó és felvállaló könyvben élete egy évet mutatja be, azt az egy évet, ami a Norvégiába való kiköltözését dokumentálja. Hónapról hónapra, egyik év áprilisától a másik év áprilisáig követhetjük végig a szerző hol kalandos, hol szívet szaggató, hol felemelő, hol pedig reménytelen élethelyzetét, amiben ő mindig talál valami kapaszkodót, valamit, ami továbbviszi őt azon az úton, aminek célja a mélyebb önismeret és önfejlesztés.

Egy ilyen életrajzi könyv, ami egyszerre egy életmódbeli könyv is, sok olyan életigazságot vagy megszerzett tapasztalatot tartalmaz, ami nem csak azoknak lehet nagy segítség, akik épp kivándorláson gondolkodnak, hanem mindazoknak, akik még mindig és folyamatosan keresik saját útjukat, saját hangjukat és küldetésüket.

Tamás Rita beengedi olvasóit az életébe, megmutatja azt az egy keserves, küzdelmekkel, akadályokkal és nehézségekkel teli évet, aminek nem feltétlenül a földrajzi hely megváltoztatása a célja, hanem egy mélyebb önreflexió.

Ezen az identitáskeresési úton az írónő őszintén és nyíltan beszél harcairól, bukásairól, tévedéseiről, valamint elért céljairól és győzelmeiről is. A költözés részletei mögött ott van egy nő, elvált feleség, anya, lány, aki ötvenévesen újra útnak indul, hogy megszabaduljon a múlt démonaitól, a sebek fájdalmától, a tévedések nyomasztó terhétől és mindattól, ami megakadályozza őt abban, hogy végre önmagáért éljen.

A könyv borítója nagy összhangban van a könyv tartalmával. Egy út, egy futás, a természet, az ég végtelen kékje és a távoli hegyek, amelyek hívogatnak.

Olyan ez az út, ez a futás, ez a költözés mintha egy gyászfolyamat különböző szakaszait kísérné  végig az ember. A veszteségtől, a csalódáson, a tagadáson el egészen az elfogadásig és a változásig nagyon hosszú és kemény út vár mindenkire, aki erre vállalkozik.

Tamás Rita fizikailag és jelképesen is bejárja, sőt befutja ezt az utat, aminél a könyv végén még nincs meg a megoldás, a kiút a kiégésből, a kétségbeesésből és a talajvesztésből. Ez még csak egy próbálkozás, egy első lépés azon az úton, aminek célja a boldogságkeresés.

Ennek ellenére vagy talán pont emiatt életszerű és emberközeli ez az írás, mert nincs benne szépítés, túlzás, kendőzés vagy rejtegetés. És mivel annyira őszinte ez a könyv, pont annyira negatív és pesszimista hangvételű, amiben túlnyomóan rossz élmények és tapasztalatok kapnak helyet.

De számomra ez nem volt nyomasztó, sokkal inkább volt inspiráló egy olyan ötvenes nőnek olvasni az életéről, aki meri felvállalni önmagát, mer lépni az ismeretlenbe, mer kockáztatni és mert hibázni.

Az utolsó oldalakon sikerül ezt a nyomasztó hangulatot feloldani néhány olyan gondolattal, ami reményt ad az olvasónak is arra nézve, hogy minden amit oly sokan kívül keresünk, már rég bennünk van.

Könyvének pont ezért terápiás jellege van. Életének történései szinte regényszerűen vannak leírva, ezért is könnyű elveszni a sorok között, mert könnyű azonosulni az ő élményeivel, dilemmáival és elakadásaival.

Tamás Rita visszatekint elmúlt éveire, reálisan újraértékeli mindazt, amit átélt és megtapasztalt, közben pedig levonja a megfelelő következtetéseket és tanulságokat.

Nőként, anyaként, feleségként, barátként, testvérként és gyermekként néz szembe önmagával, megmutatva tévedéseit, mulasztásait és megbánásait. De sosem marad ebben az önsajnálatban, hanem megfelelő felelősségvállalással új utakra lép, hogy megtalálja régi önmagát egy új országban, egy új szerepben és egy új úton.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet, ami mély gondolataival és terápiás üzenetével sokat tud adni az olvasónak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Elviselhetetlenül érzékeny vagyok. Nekem nehéz az élet. Megérint mások szenvedése. Magamra veszem azokat is. Meg cipelem a saját terheimet. És összeadódnak. A lelkemet folyton mázsányi nehezék nyomja.

Élj végre magadért! Book Cover Élj végre magadért!
Tamás Rita
HVG Kiadó
2024
Füles, Kartonált
311