Egy rendkívül érdekes, izgalmas és összetett disztópia az anyaságról, amiben olyan hús-vér igazi anyákat ismerhetünk meg, akikkel könnyű azonosulni.
De bármennyire is beszippant ez az olvasmányos és különleges regény, azért ugyanúgy meg is hökkent és megállásra kényszerít, mert egy olyan világot vetít elénk, amiben az anyák nagyon durva módszerek és képzések által vannak tesztelve és bírálva.
Ennek a disztópiának Frida Liu a főszereplője, aki miután férje elhagyja egy fiatalabb nő miatt és teljesen magára marad kislányával, úgy érzi, hogy nehezen tud élete különböző területein helytállni. Férje hűtlensége, házassága felbomlása, szülei távolléte és munkája teljesen felborítják életét, ennek ellenére próbál jó anya lenni.
Anya-lánya kapcsolatában a tökéletességre igyekszik, de egy nehezebb napon, rövid időre felügyelet nélkül hagyja alig pár hónapos lányát, és egyből egy olyan helyzetbe kerül, ahonnan már visszaút nincs.
Az állam szigorúan elítéli és egy egy éves képzésnek teszi ki azokat az ayákat, akik az ő szabályrendszerük szigorú és merev elvárásainak nem tesznek eleget. Ha egy anya a telefonját a kezébe veszi gyereke közelében, vagy egy pillanatra nem figyel rá, esetleg baleset éri a játszótéren, az állami hivatalnokok erről azonnal tudomást szereznek és egy intézmény keretén belül, elzárják őket gyerekeiktől és egy kidolgozott program által megtanítják nekik, hogyan legyenek rossz anyákból jó anyák.
Frida is bekerül ebbe az intézménybe, ahol szörnyű élményeknek, lelki terrornak és brutál megmérettetéseknek van kitéve, de ő mindezt végigcsinálja, annak reményében, hogy ha jól teljesít és átmegy a vizsgán, akkor egy év után visszakaphatja lányát.
Egyenesen hátborzongató elképzelni egy olyan világot, ahol egy intézmény vezetői tanítanak meg arra, hogy hogyan legyen valaki jó anya. A legbizarabb az egészben, hogy ezek az anyák robotbabákon gyakorolják az anyaságot, amit a mesterséges intelligencia fejlesztett ki.
És bár mindez disztópia, egy elképzelt jövőkép, azért sajnos nem áll annyira távol a valóságunktól, ahol az anyákat egyre szigorúbban bírálják és ezáltal egyre több anya küzd nap mint nap önbizalomhiánnyal, bűntudattal és lelkiismeret-furdalással.
A könyv olvasása közben folyamatosan ott lebeg a kérdés: Ki számít jó anyának? Ki dönti el azt, hogy mitől és kiből lesz jó anya? A társadalom, a nagyszülők, az állam, a családtagok, a barátok vagy az ismerősök? Vagy talán maga a gyerek?
A jó anya sosem tévedhet, nem hibázhat, nem lehet önző, nem lehet türelmetlen, nem hullhat szét. Ő a megtestesült példakép, a türelem, a jóság, a kedvesség, az odaadás és az önzetlenség szentje. Legalábbis a jó anyák iskolája szerint, akik olyan elvárásokkal és követelményekkel fordulnak ezekhez az anyákhoz, mintha az anyák valami földönkívüli lények lennének és nem emberek, akik ugyanúgy elfáradnak, lebetegednek, kimerülnek és kétségbeesnek, mint bárki más.
A legszomorúbb az, ebben a történetben, hogy bár apák is vannak ebben az iskolában ők jóval kevesebb létszámban, ugyanis őket már nem bírálja ennyire keményen az állam, az ő bűneikkel szemben már jóval elnézőbbek az oktatók.
Ebben a szürreális, félelmetes és figyelemreméltő regényben minden borzalom és fájdalom ellenére egy csodálatos képet kapunk arraól, hogy milyen az anyai szív, mennyi szeretet és gondoskodás fér el benne, és kívülről nézve mindez semmilyen eszközzel nem mérhető.
Az anyai feltétel nélküli szeretet és kötődés nem tanítható és nem mérhető. Bár az anyák iskolája csak egy elképzelt jövőbeli valóság, sajnos időszerűsége sok esetben napjainkban is feltalálható, ami joggal vált ki dühöt és értetlenséget minden olvasó anyából.
Nagyon nagy helye, szerepe és fontossága van egy ilyen jellegű könyvnek, ami elgondolkodtat és talán ha megfelelő értő és érző fülekre talál, akkor helyes üzenete is átmegy: Az anyai szeretet nem mérhető! Az anyai szeretet határtalan és végtelen! Anya csak egy van, legyen az jó vagy rossz!
Kedvenc idézetem a könyvből:
A szülőknek a gyerekeik mindig kisgyerekek maradnak, mindegy, milyen idősek.
Jó anyák iskolája
21. Század Kiadó
2023
Keménytábla, Védőborító
368
