Minden Fulvio történet a lelkem legmélyéig hatol, ugyanis az ő regényei annyira realisztikusan, egyszerre taszítóan és mégis csodálatosan mutatják be a világot, hogy emellett nehéz szavak nélkül elmenni.
Minden regényében ott van a nyomor, a szegénység, a kilátástalanság, Fulvio mégis úgy alkotja meg szereplőit, hogy azok nem törődnek bele sorsukba, nem merülnek el az önsajnálatban, hanem kőkeményen küzdenek álmaikért, víziójukért és mindazért, amiért akár életüket is hajlandóak feláldozni.
Ez a történet a 19. századi Olaszországot mutatja be, ezen belül is Róma politikai, vallási és társadalmi életét. Az egész város csatáktól, lázadásoktól és tüntetésektől zeng, ugyanis a tét a város függetlensége és az emberek szabadsága.
Három ember sorsa fonódik össze ebben a történetben, akik gyökerek nélkül próbálnak egy olyan világban érvényesülni, ami folyamatosan elnyomja őket.
Az egyik ilyen szereplő a grófnő, akit mindenétől megfosztanak, a másik szereplő, örökbefogadott kamasz fia, aki fényképei által próbálja megmutatni az embereknek a valóságot, és végül egy fiatal lány, aki család nélkül egész életét a cirkuszban töltötte.
A három ember találkozása sorsszerű, mert ők olyan mértékben változtatják meg egymás életét, hogy az lehetőséget ad mindannyiuknak az újrakezdésre és egy szebb jövőre. Küzdelem, harc és kitartás árán jutnak el mindhárman oda, hogy megvalósítsák álmaikat, új célokat tűzzenek maguk elé és rátaláljanak az igaz szerelemre.
A káprázatos Róma sok kihívás elé állítja őket és emiatt gyakran van veszélyben az életük, de a köztük kialakuló szoros kötelék minden külső tényezőt legyőz. Bűnözés, gyilkosságok, politikai játszmák és emberi gyarlóságok sem képesek tönkretenni azt az őszinte érzelmi köteléket, ami eme három ember között kialakul.
Ebben a regényben minden szereplőnek megvan az önálló élete, saját karaktere van, saját álmokkal és célokkal. De a könyv szerzője úgy alakítja a regény cselekményét, hogy ezek a szereplők ne csak egyénileg találják meg a saját útjukat, hanem másokon is segítsenek. A tántoríthatatlan kitartás, az ősi erő, a legnemesebb emberi érzések és az önzetlen segítség olyan utakat nyitnak meg a szereplők számára, amit csak az érthet, aki nem adja meg magát a gonosznak, hanem mindvégig a jó oldalon küzd.
Fulvio úgy ismerteti meg velünk az olasz történelmet, hogy izgalmassá teszi az eseményeket, egyedi és eredeti karaktereket ábrázol, közben pedig olyan emberi sorsokat és életutakat mutat be, amelyek inspirálóak és motiválóak.
Ez a könyv végig tele van meglepetésekkel, csavaros fordulatokkal és megannyi megható résszel, ami által sokkal nyitottabban tudunk ránézni a világra és embertársainkra.
Bármennyire is meseszerű és helyenként túl idillikus a szereplők életének alakulása, mégis lenyűgöző és vibráló az, ahogyan életre kelnek ezek a szereplők és saját szemszögükön keresztül mesélnek az életről. Egy olyan életről, ami néha vulgáris, brutális, erőszakos és taszító, a tiszta és önzetlen szeretetnek köszönhetően azonban egyedi, varázslatos és szép is lehet.
Ez a legjobb ebben a történetben is. Minden szereplő életében jelen van a mocsok, a nyomor és a szenvedés, de ők mégis képesekké válnak arra, hogy egyszerű hétköznapi emberekből olyan hősökké váljanak, akik példát mutatnak.
Minden nyomorúsága és sötétsége ellenére, ez egy végtelenül pozitív hangvételű történelmi-romantikus könyv, ami a remény és a szeretet erejéről szól, arról a felismerésről, hogy az élet szépségei még a legmélyebb gödörben is meg tudnak mutatkozni.
Fiatal fiúkból hősök, elveszett lányokból belevaló nők, férfiakból bátor hazafiak lesznek, akik mind egy eszméért és egy olyan hazáért küzdenek, amiben a jóság, a szeretet és az együttérzés mindent legyőz és felülmúl.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Azt mindig könnyű meglátni, hogy mi van a másik lelkében (…). Azt viszont nehéz meglátni, hogy a saját lelkünkben mi van.
Az örök város balladája
Maxim Könyvkiadó Kft.
2021
Füles, Kartonált
576
Hajdúné Vörös Eszter
