Egy regény a fájdalomról, a kilátástalanságról, a szeretetéhségről, a dühről és a veszteségről.
Egy olyan fiatal lány belső lelki világának a feltérképezése, aki egész életében másra sem vágyott, csak arra, hogy valaki szeresse, akarja és megvédje őt. Egy árva lány története, akit elhagynak, aztán örökbe fogadnak és közben végig csak szenvedés jut neki, mindez a „szeretet” zászlaja alatt.
A szerző önéletrajzi ihletésű regénye egy felnövéstörténet, egy fejlődésregény, aminek főszerepelője Jeanette, aki egy erősen fundamentalista és konzervatív örökbefogadó pünkösdista családban nő fel.
Egy magányos, szeretetéhes, összezavarodott fiatal lány egy szűk látókörön keresztül próbálja megtapasztalni a világot, de szülei korlátozása, a tanulás hiánya és a szigorúan vallásos környezet miatt, csak egy olyan világot tapasztal meg, amiben minden tiltott, minden bűnnek számít és csak az engedelmesség és a testi-lelki megtagadás az egyetlen járható út.
Szörnyű korlátozások, tévhitek, vallási fanatizmusok miatt Jeanette egy olyan környezetben nő fel, ami minden emberi érzelmet kiírt.
Szülei nem konkrét tettekkel bántalmazzák őt, hanem szavaikkal, mulasztásaikkal, hanyagságukkal és szeretetmegvonásukkal. Az érzelmi bántalmazás legmagasabb szintjeit és szörnyű változatait lehet olvasni ebben a könyvben, mindezt egy ártatlan, naiv és tudatlan lány történetén keresztül, aki a sötét labirintusban is keresi a kiutat, a megoldást és a szabadulást.
A szeretet és a hit nevében olyan súlyos károkat és sérelmeket okoznak neki, amelyektől szabadulni, szinte lehetetlennek tűnik.
Jeanette ezt az érzelmi hullámvasutat járja be, megtanul eligazodni egy olyan világban, ahol a felnőttek folyamatosan átlépik saját határait, figyelmen kívül hagyják testi-lelki szükségleteit és a szeretet nevében visszafordíthatatlan károkat okoznak.
Épp ezért a narancs erős szimbólummá válik ebben a történetben.
Jeanette gyerekkorát meghatározza ez a gyümölcs, ami egyszerre jelenti a jutalmat és a vigasztalást. Minden testi-lelki baj orvoslására ott van egy narancs. A narancs meghámozása, evése és annak fanyar íze talán az egyetlen kapcsolat azzal a realitással, ami nem torz. Ez az egyetlen gyümölcs, amit Jeanette kap, ami egy csodálatos szimbolikája annak, hogy egy gyermek, egy fiatal lány mennyire nagyon vágyik egy másfajta kapcsolódásra, szeretetre, kötődésre. De soha semmi nem változik, csak a narancs marad. A narancs az egyetlen szeretetnyelv, az egyetlen formája a szeretetnek.
De minél több idő telik el, Jeanette annál inkább kezdi megkérdőjelezni azt, hogy vajon mennyit bír el a szeretet, vajon csak egy fajta szeretet létezik, vajon mindent szabad-e megtenni a szeret nevében?
Nem a narancs az egyetlen gyümölcs… eljutni eddig a felismerésig, azt jelenti, hogy a gyermek megkérdőjelezi szülei tetteit, döntéseit, szeretetmegnyilvánulásukat és azt, hogy a szülők is csak emberek, nem istenek, akik mindent tudnak.
Jeanette története csodálatosan, érzelemdúsan és meghatóan ábrázolja az idáig vezető utat, ahol a szülői szuverenitás, felsőbbrendűség és istenség nem jogosít fel arra, hogy a szeret nevében bárki is uralkodjon a másikon, úgy cselekedve, mintha a másik saját tulajdona lenne.
A szeretet sok mindent elbír… de nem mindent.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Abban reménykedtem, hogy megtaláltam, amit kerestem, de már tudom, hogy tökéletesség nem létezik, csak teremthető, ezen a földön semmi nem hibátlan…
Nem a narancs az egyetlen gyümölcs
Park Könyvkiadó
2025
Keménytábla, Védőborító
244
Merényi Ágnes
